Fotó: Galló Rita
Legfrissebb számunkban Visky András, a messze földön híres Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti vezetője nyilatkozott arról, miért érzi otthon magát a román színházban, és miért vészterhesen avítt a magyarországi szcéna. „Olvasom, hogy a mostani POSZT-ra csak kőszínházi előadásokat válogattak be, valamiféle, általam nem érthető kompromisszumként. Nem tudom, hogyan fogadható el, hogy miközben a fesztivál az évad legjobb előadásait akarja megmutatni, a szóba jöhető produkciók jelentős részét kizárja. Akkor azt kell mondani, hogy ez a »Pécsi Országos Kőszínházi Találkozó«, a díjak is kőszínházi díjak” – fogalmaz a dramaturg.
„A magyar színházi életben nincs szeretet, és ez az előadásokon is látszik” – állítja, és hozzáteszi: „Jó ideje az egyetlen létező konszenzus a magyar színházi szakmában az, hogy ne legyen semmilyen nemzetközi fesztivál, amely létrehozhatna egy másfajta kontextust a színházról való beszélgetéshez.” Visky mesél még a kolozsvári színház sikerének titkáról, beszél Nyirőről, és arról, miért nehéz most reformátusnak lenni, és azt is leszögezi, hogy szerinte „ma Magyarországon az irodalom van a legjobb helyzetben”.
Gyorsan olvassanak, nagyon gyorsan, mert alig szabadulunk valahogy az erdélyi író higgadt szavainak letaglózó hatása alól, amikor a Viskyvel készített interjúja után következő, tehát most csütörtöki számunkban Csáki Judit már publicisztikával jelentkezik. Nyílt levélének címe: Édes szakmám! – Levél a színháziaknak, POSZT-on innen és túl. „És amikor e szavakat írom, jelenti be az új miniszter, hogy reméli: a pályázaton olyan kezekbe kerül a Nemzeti, hogy tényleg nemzeti lesz. Te, édes szakmám, ezt is szó nélkül fogod majd tűrni: nem ismeri, nem ért hozzá, nem tudja, hogy nemcsak nemzeti ez a Nemzeti, hanem színház is. Persze lehet, hogy azért hallgatsz majd, mert 1. nem bírod Alföldit, 2. reménykedsz, hogy tán te vagy valamelyik haver lesz a szerencsés.” Csáki szerint a „szakma” a politikával szemben bátortalan, miközben a közönséget lenézi, és a kritikusokkal sem tud mit kezdeni: „Csupa panasz vagy: hogy nem nézlek, hogy ha nézlek, mit írok, pedig te és a színészek az életüket is, ugye. Én is az életemet is, ha akarod tudni.”
A POSZT díjai
A szakmai zsűri díjai:
Legjobb előadás: Székely Csaba: Bányavirág Rendező: Sebestyén Aba Yorick Stúdió, Marosvásárhely – Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat
Legjobb rendezés: Mohácsi János William Shakespeare műve alapján Mohácsi István és Mohácsi János: Szentivánéji álom Weöres Sándor Színház, Szombathely
Legjobb női főszereplő: Kováts Adél Tennessee Williams: Vágyvillamos Radnóti Miklós Színház, Budapest
Legjobb férfi főszereplő: Kuna Károly Israela Margalit: Trió Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
Legjobb női mellékszereplő: Csonka Szilvia William Shakespeare műve alapján Mohácsi István és Mohácsi János: Szentivánéji álom Weöres Sándor Színház, Szombathely
Legjobb férfi mellékszereplő: Mészáros Tibor Molière: Scapin, a szemfényvesztő Csokonai Színház, Debrecen
Legjobb díszlet: Helmut Stürmer Molière: Scapin, a szemfényvesztő Csokonai Színház, Debrecen
Legjobb jelmez: Remete Kriszta William Shakespeare műve alapján Mohácsi István és Mohácsi János: Szentivánéji álom Weöres Sándor Színház, Szombathely
Legjobb dramaturgiai munka: Szabó Borbála Katona József: Bánk bán Katona József Színház, Kecskemét
A MASZK Országos Színészegyesület színészzsűrijének díjai:
Legjobb férfi alakítás (megosztva): Viola Gábor és Bányai Kelemen Barna Székely Csaba: Bányavirág Yorick Stúdió, Marosvásárhely – Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat
Legjobb női alakítás: Tóth Auguszta Israela Margalit: Trió Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
A Fidelio díjai (a színészzsűri döntése szerint):
Legjobb 30 év alatti színésznő: Pálmai Anna Bessenyei György: A filozófus és Torsten Buchsteiner: Nordost Katona József Színház, Budapest
Legjobb 30 év alatti színész: Pál András Israela Margalit: Trió Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
A közönségzsűri díja:
William Shakespeare műve alapján Mohácsi István és Mohácsi János: Szentivánéji álom Rendező: Mohácsi János Weöres Sándor Színház, Szombathely
| |