Tánc

Molnár Csaba: Eclipse

  • Sisso
  • 2016. január 17.

Színház

A fiatal táncos-koreográfus friss előadása egy partiszituációra épül, gyomorban lüktető technozenékkel, Dézsi Kata lélegző fényeivel és 18 táncosnővel. Ennyi embert mozgatni egy táncszínpadon nem egyszerű. Amikor az ezüstös, csillogó függöny előtt megjelenik a nőkből álló törzs, hogy release-technikára és technotoporgásra bemutassa a ri­tuáléit, kicsit még kétséges is, mi lehet ennek a kimenetele, azon kívül, hogy a mozgás dzsungelének meg Márcio Kerber Canabarro cyberbohóc jelmezeinek látványába belefáradunk. De bebizonyosodik, hogy a koreográfusnak a színházi helyzetekhez, a tömegtorna vezényléséhez, sőt a női szempontokhoz is van érzéke. A Budapest Kortárs Tánciskola diáklányainak tömegéből kiemelkednek a véletlenül egymás mellé sodródó figurák egyéni drámái, és láthatóvá válik a diszkó közösségének rejtett hálózata is.
A hajnalig tartó mulatság cselek­ménye három képben villan fel. Először a különös éjszakai világ ösztönemberei, a játszmáik és a zene összeolvadása. Aztán szünet, várakozás, amikor csak a zihálás hallatszik, a fények villóznak és előmerészkednek az egók. Végül egy táncdalfesztivál, amikor a szerelmes világslágerekbe burkolózva mondják el, mi fáj egy nőnek. A finálé meg ágyba bújás fogmosás után, egyedül, ahogy már annyiszor.

Az egész előadás vicces, és ebben a három vezértáncos sokat segít. Cuhorka Emese egy diszkógömbbé alakított bukósisakkal a fején operát énekel, miközben búgócsigaként pörög; és ehhez jön még Dányi Viktória daft-punk figurája és Vadas Zsófia Tamara gótikus-komikus mozdulatai.

Trafó, december 12.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."