Interjú

„Most sem vagyok egyedül”

Bíró Bence dramaturg, drámaíró

Színház

Szereti, ha a színpadon valami őszinte és igaz, de a színházon kívül már nem szeret konfrontálódni. Alföldi Róberttel való szakmai kapcsolatáról, az Egy tökéletes napról és a nyitott és empatikus viselkedés fontosságáról is beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Forgách András és Radnai Annamária osztályába jártál 2010 és 2015 között. Mit jelentett ez az időszak a pályád alakulásában?

Bíró Bence: Röviden: mindent. Annamarira nagyon sokat szoktam gondolni a mai napig, Andrással pedig tarjuk a jó kapcsolatot (Radnai Annamária dramaturg 2019 nyarán elhunyt – a szerk.) Élesen különböző hozzáállást tanítottak nekünk: Annamari inkább a klasszikus dramaturgi munkáról mesélt sokat, arról, hogyan kell egy rendezővel kapcsolatban lenni, milyen információkkal kell rendelkeznünk, mit és hogyan érdemes neki átadni. Forgách András pedig sokkal szabadabb módon értelmezte ezt a szakmát, tulajdonképpen azt mondta, azt csinálunk, amit akarunk. A lényeg, hogy mindig legyünk önazonosak. Nem is annyira a konkrét munkára, inkább egy posztmodern életstílusra készített fel minket, amikor bármiről bármi eszébe juthat az embernek, mert mindig minden tudás hasznos.

MN: A Centrál Színházban 2022 novembere óta fut a saját, magyartenger című drámádból készült előadás. Lehet, hogy a „forgáchi tanok” vezettek el oda, hogy saját drámát írj?

BB: Biztosan, hiszen Andristól elsősorban önbizalmat és önismeretet tanult az ember: vállaljuk mindig bátran a véleményünket, és egyszerűen csináljuk azt, ami jólesik!

MN: Más állapot, amikor a saját drámádat írtad és másfajta hozzáállást kíván az adaptáció?

BB: Teljesen más! Nagyon szeretek együtt dolgozni csapatban a rendezővel, a színészekkel, az élő vagy akár halott szerzővel. Ha közös a munka, közös a felelősség. Együttes alkotásnál sok szerkesztői munkám is van: hogyan lehet integrálni mindenféle ötletet az előadásba, hogyan találjuk meg közösen a megoldásokat? Amikor egyedül írok, az gyötrelem. Emlékszem azokra az éjszakákra, amikor egyedül ülök otthon az íróasztalomnál, és nem jut eszembe semmi, nem tudok valamit megoldani. És ez hónapokig tart… én egyelőre keveset tapasztaltam ebből a létből. De úgy érzem, a magányos munkában sokkal kevesebb az öröm. Nagy magasságokba és mélységekbe lehet eljutni, de nagy áldozatokat is kíván. Az én lelki alkatomhoz inkább a közösségben való munka illik, együtt dolgozni sok kreatív emberrel jobb érzés. És a színházcsinálás ilyen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.