Tánc

MU Terminál: Terra toma

  • Sisso
  • 2014. november 3.

Színház

A MU Terminál: Terra toma című évadnyitó előadása jelenlegi társadalmunk állapotát vázolni szándékozó összművészeti értesítő. Kész szociálpszichológiai látlelet. Az alkotók – Fejes Ádám, Hoffmann Adrienn és Gergye Krisztián, akik a terminálosok mellett táncos előadóként is részt vesznek az előadásban – arra vállalkoztak, hogy hetven perc alatt egy tánciskolai projekt keretében, tágabb, össz­emberi, viselkedéstani kérdéskörbe ágyazva, bemutatják az abszurdon túli hazai helyzetet.

Kővágó Nagy Imre fogyasztói szemétből reciklált terepasztalán, majd annak romjain játszódik a darab. A hosszúra nyúlt, művészetelméleti és humánetológiai gondolatokkal átszőtt invokációt Fejes adja elő, egy szál papírhengerrel a szemérme előtt. Bemutatja a meghívott civilt, a későn érkező zenészeket, a monitort, amin az unatkozók rajzfilmet nézhetnek, és Gergyét mint a minden homoszexuális sztereotípiával felruházott béna sportolót, az al­csúti ratyi bokszbajnokság hősét, később popsztárt, illetve meg nem értett szektavezért. Mire a táncosok bejönnek a képbe, már túl is ment a tűréshatáron az előadás. Hoffmann Adrienn, Barabás Anita és Halász Csilla kifacsart mozdulatsorait folyton megakasztják a központi rezonőr, Gergye vicces és vérlázító performanszai. Menekülnénk a dinamikus elektronikus zenébe, de bele­szkreccselik az aktuális miniszterelnök emblematikus beszédeit. Hátborzongató. A színpad széléről érkező élőzenei betétekbe is mindig beleszól valaki. Zombola Péter zongorista pincérkötényben, csupasz hátsóval vonul át a színen. Akkor már mindenki kész idegileg.

Az összes színpadi szabályt felrúgják ezek a kortárs Oféliák. Pillanatról pillanatra élnek a színpadon, és a nézőkkel – már amelyik nem távozik – közös az erőfeszítés, hogy megússzuk ezt valahogy. De maximum görcsös nevetés van, aztán szomorúság, néha rémület. Nincs többé jávai alapú, barokkos szépségű, melankolikus kortárs tánc, a szórakozásnak vége.

Mu Színház, szeptember 26.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.