Színház

Átadták a Magyar Teátrum díjakat, amellyel a színházi háttér- és kiszolgálószakmákat ismerik el.

Egy darabban játsszák az előadást; indokolt is, hogy egyetlen, tagolatlan tömbként lássuk ezt az érzelmes, de nem melodramatikus, felzaklató, de reményt is adó művet. Ahogy kék pólójában, szürke nadrágjában, tar fejével megáll nekünk háttal Pál András, kopasz tarkóján jókora tetovált horogkeszt és felirat „Gott mit uns”, vagyis: Isten velünk van. Ő maga a tömb. És mit tesz Isten, az est végére tényleg velünk lesz.

Elfogadná-e a Kossuth-díjat, és mivel borította ki a szüleit a nagy színész, akire nem nagy IV. Henrik koronája sem?

A Frenák Pál Társulat előadását a CAFe Budapest programján mutatták be a Müpában egy teljesen megújult társulattal, jórészt a Táncművészeti Egyetem modern szakos végzőseivel. Tánc az erőszakról, a zsinórpadlásról lelógatott, több méter hosszú bambuszrudak között, vészjósló világításban, kibírhatatlan hangorkán közepette.

A felvétel nem adhatja vissza a színház lényegi élményét, de törekedhet rá, miközben számos más funkciót is betölthet. Számba vettük a műfaj magyar történetét a Kádár-kori kultúrpolitikától a mai csúcstechnológiáig.

A Nemzeti Színház társulata születésnapján köszöntötte a színművészt.

„Bár sápadtak vagyunk és kimerültek” – szólal meg az öltönyös, szemüveges király, akit egy pici aranykitűző különböztet meg öltönyös társaitól. És persze a hatalma. A mondat majdnem ismerős, de csak majdnem: pontosan úgy beszél, többes szám első személyben, mint a Hamlet zsarnoka, Claudius.