rés a présen

Határidőnapló, mikronovellákkal

Várkonyi Judit író, sajtófőnök

  • rés a présen
  • 2017. december 1.

Színház

rés a présen: Miről írtál eddig?

Várkonyi Judit: Eddig négy, operai vonatkozású interjúkötet jelent meg tőlem három nagy művésszel.
A negyedikről akkor derült ki, hogy kicsi, amikor ellopta a kéziratot, és elvitte egy kiadóhoz nélkülem. Regény formában írtam meg az életüket, hiszen olyan nagy formátumú embereket beszéltettem, akikről még a kérdéseimmel sem szerettem volna elvonni az olvasó figyelmét. A lehető legintimebb találkozások voltak ezek, a teljes lényüket átadták nekem. Két opera-énekesnő és egy karmester. Utóbbi, Lukács Ervin, az üldöztetés idején megélt emlékeit is elmondta, olyan dolgokat, amiket évtizedekig magába zárt, még a családjának sem beszélt róluk soha. Egyik könyv sem lett persze bestseller, az opera nem tömegműfaj.

rap: Hogyan kerültél az Operába?

VJ: Mátrafüreden meglátogattam a nagyanyámat, és ott ült nála anyám lánykori barátnője, aki az Opera protokollfőnöke volt. Egy konzis végzettséget, egy újságírói plecsnit meg egy diplomát tudtam felmutatni akkor, csak munkahelyet nem. A zenei magazin, ahová először kerültem, bebukott, a tévéműsor, ahol az utolsó utáni, kezdő riporter voltam, épp megszűnt. Hozz be egy életrajzot, mondta, bevittem, behívtak, felvettek asszisztensnek. Szabadidőmben készítettem egy-két interjút az Operaélet című lapnak, aztán amikor négy hónap múlva megszűnt a főrendezői státusz, amivel az asszisztensnek is vége, Szinetár Miklós megmentett. Azt mondta, olvasta az írásaimat, elég ügyes vagyok. Bő egy év múlva lettem sajtós, és 12 évig toltam a szekeret, az utóbbi nyolc évben sajtófőnökként az összes regnáló főigazgató mellett.

rap: A Kalandárium 2018 című új könyved miről szól?

VJ: Nem is könyv, hanem határidőnapló, mikronovellákkal, és színezhető illusztrációkkal. Egy őrületből fakad – két éve 10 másodperces novellákat írok a közösségi oldalamra, a barátaim szórakoztatására. Elképesztően sok levelet kaptam. Nagy élményem volt Kesselyák Gergely, aki nem is látogatja a felületet, de vannak tőlem kedvenc írásai, mert olvassa neki a felesége. Szerettem volna 365 ilyen mikronovellát egybeszerkeszteni, vécéirodalomnak, de két kiadó is azt mondta, hogy túl intellektuális az anyag. Be kell látnom, hogy ez irodalom, ha egyszer Kácsor Zsolt író az ajánlójában annak nevezi. Két barátom mögém állt, és végül is mi adtuk ki közkívánatra. Tóth László az üzleti ész, és Horgas Péter az art director, ő találta nekem Török Eszter grafikust, és Pokorny Liát, aki videóra mondott négy röppentyűt, ami pillanatok alatt terjedt a neten.

rap: A Játékszínben, ahova nemrég landoltál az Operából, mi a legjobban sajtózható dolog?

VJ: A röhögés. Nálunk játszik Gálvölgyi János, Hernádi Judit, Pásztor Erzsi, Nagy Sándor, és még sorolhatnám, Lengyel Tamás most debütált új szerepben. Ezeknek a színészeknek alapvetően nincs szükségük rám. Az, hogy az összes energiámat rájuk fordítom, a közönségnek kell, hogy minél több infót áttoljak nekik, és remélem, hogy majd látszik a munkám. Mindenesetre volt már olyan, hogy hazamentem, és egy óra múlva visszaindultam a nézőtérre, mert rossz kedvem volt. A 39 lépcsőfokot mutattuk be legutóbb. 39-szer fogom megnézni, annyira jó. Négyen játsszák, de közel negyven szerepet alakítanak – nem lehet megunni őket.

rap: Mi mással foglalkozol még?

VJ: A Budapest Bár zenekar mögé is beálltam tavasszal Gáncs Andrea, a menedzserük felkérésére. Fantasztikus csapat – ezt nem tudnám kimondani, bármilyen PR-es is vagyok, ha nem így érezném. A szabadidőmet rájuk szánom, és valamikor írok is. Lehet, hogy álmomban. Komoly irodalmi felületek is elkezdték lehozni a novelláimat a nyáron, mire váratlanul egy kiadó is rám kacsintott.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.