Tánc

A butoh és a lányka

HIR-O

  • Artner Szilvia Sisso
  • 2017. november 26.

Színház

A Frenák Pál Társulat előadását a CAFe Budapest programján mutatták be a Müpában egy teljesen megújult társulattal, jórészt a Táncművészeti Egyetem modern szakos végzőseivel. Tánc az erőszakról, a zsinórpadlásról lelógatott, több méter hosszú bambuszrudak között, vészjósló világításban, kibírhatatlan hangorkán közepette.

Frenák Pál ebben a munkában a hirosimai atomkatasztrófa áldozatainak állít emléket, miközben társadalmunk felelősségeire, a hatalom bántalmazásaival szembeni tűrőképességünkre, egymás iránti empátiánkra kérdez rá sűrű szövésű absztrakciókon keresztül. Nem állít semmit, csak ordítva meséli a brutalitás és kiszolgáltatottság történetét, hétköznapi kapcsolati hálóinkat is feltárva, szokás szerint letisztult mozdulatokkal, kemény effektekkel. Alain Resnais Szerelmem, Hirosima című filmjének motívumaiból és a japán butoh táncból inspirálódott a munka. A 20. század második felében született butoh a háború utáni generáció lázadása volt az üresnek és hazugnak érzett hagyományos japán színházi formákkal szemben. Egyértelmű, hogy Frenák kedvenc filozófiája ez. Ennek az avantgárd, a gravitációval újra dialogizáló furcsa táncirányzatnak az egyik legismertebb csapata az Amagacu Usio által 1975-ben alapított Szankai Dzsuku, amelynek legendás előadásai is átszűrődnek Frenák munkáján.

Fehérre festett arcok, testek, pirosra mázolt mellbimbók, pillangós kimonók, szolárium-szemüvegek, fekete alsóneműk, geometrikus, változó formákból és fényekből építkező színpadkép, a sarkukból kifordítva mozgó, lebegő háromszögek, a táncos testek változó dinamikájú becsapódásai, a disszonáns és harmonikus hangok szürreális egymásba mosódása és a megtörő ritmusú világítás mind azt sugallja, hogy hiába egyenes a világ, mégsem tudunk haladni, ha mi ferdén állunk benne.

Frenák ezúttal is sokkoló koreográfiájában a kegyetlen fizikalitás a hatáskeltés legfontosabb eszköze. Meg persze az egyszerűnek látszó, mégis fenyegető díszletelemek, amelyekkel a táncos együttműködés akrobatikus tudást, rutint igényel. Több mint tíz szóló-, duó-, trió-, illetve csoportos jelenetre osztható az előadás, és mindben szerepe van a bambuszrúdnak, amely a japán mesebeli, szörnyekkel teli erdőt szimbolizálja, amely egyszerre véd és fenyeget. A rudak vagy fel vannak függesztve, és azokon hintáznak a táncosok mint kínzóeszközön, vagy függőlegesek, és óriási, meghosszabbított karként funkcionálnak. Az indusztriális zene, a fülsértő zajok néha ellentétbe kerülnek az időnként lassan hömpölygő, harmonikus színpadképpel. Több fáziseltolódás is keletkezik így, mintha párhuzamos valóságok jelennének meg a színpadon, de persze egyszerűen fogalmazhatunk úgy is, hogy filmes megoldásokat alkalmaz a koreográfus, mérnök és rendező. Az biztos, hogy ezt a Frenák-előadást nehezen zavarta volna meg bekapcsolva hagyott mobiltelefon vagy egy mögöttünk széket rugdosó néző, esetleg sor közepéről menekülő társaság. Aki kondicionálva van a Frenák-féle „kényelmetlenségekre”, mert ismeri a koreográfus sötét tónusú, de egyébként sűrű önidézetekkel és szép pillanatképekkel oldott előadásait, annak is megterhelő volt ez a darab. Nehéz nézőnek lenni, ha egy ekkora színpadi tér minden pontjának különleges jelentősége van. Ha a géppuskaropogásban a háttérben lassan átúszó lányalakot és a tapsrendre villámgyorsan ki-berohangáló társulatot is követnie kell.

Müpa, október 11.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány a tettes

A DK-s politikus visszavonulásának mindenki örül. Örül a Fidesz, örülnek azok is, akik őszintén a pokolra kívánják Orbánt és a rendszerét. Hiszen Gyurcsány távozása felér egy beismeréssel: tényleg mindenért ő a hibás.