Tánc

A butoh és a lányka

HIR-O

  • Artner Szilvia Sisso
  • 2017. november 26.

Színház

A Frenák Pál Társulat előadását a CAFe Budapest programján mutatták be a Müpában egy teljesen megújult társulattal, jórészt a Táncművészeti Egyetem modern szakos végzőseivel. Tánc az erőszakról, a zsinórpadlásról lelógatott, több méter hosszú bambuszrudak között, vészjósló világításban, kibírhatatlan hangorkán közepette.

Frenák Pál ebben a munkában a hirosimai atomkatasztrófa áldozatainak állít emléket, miközben társadalmunk felelősségeire, a hatalom bántalmazásaival szembeni tűrőképességünkre, egymás iránti empátiánkra kérdez rá sűrű szövésű absztrakciókon keresztül. Nem állít semmit, csak ordítva meséli a brutalitás és kiszolgáltatottság történetét, hétköznapi kapcsolati hálóinkat is feltárva, szokás szerint letisztult mozdulatokkal, kemény effektekkel. Alain Resnais Szerelmem, Hirosima című filmjének motívumaiból és a japán butoh táncból inspirálódott a munka. A 20. század második felében született butoh a háború utáni generáció lázadása volt az üresnek és hazugnak érzett hagyományos japán színházi formákkal szemben. Egyértelmű, hogy Frenák kedvenc filozófiája ez. Ennek az avantgárd, a gravitációval újra dialogizáló furcsa táncirányzatnak az egyik legismertebb csapata az Amagacu Usio által 1975-ben alapított Szankai Dzsuku, amelynek legendás előadásai is átszűrődnek Frenák munkáján.

Fehérre festett arcok, testek, pirosra mázolt mellbimbók, pillangós kimonók, szolárium-szemüvegek, fekete alsóneműk, geometrikus, változó formákból és fényekből építkező színpadkép, a sarkukból kifordítva mozgó, lebegő háromszögek, a táncos testek változó dinamikájú becsapódásai, a disszonáns és harmonikus hangok szürreális egymásba mosódása és a megtörő ritmusú világítás mind azt sugallja, hogy hiába egyenes a világ, mégsem tudunk haladni, ha mi ferdén állunk benne.

Frenák ezúttal is sokkoló koreográfiájában a kegyetlen fizikalitás a hatáskeltés legfontosabb eszköze. Meg persze az egyszerűnek látszó, mégis fenyegető díszletelemek, amelyekkel a táncos együttműködés akrobatikus tudást, rutint igényel. Több mint tíz szóló-, duó-, trió-, illetve csoportos jelenetre osztható az előadás, és mindben szerepe van a bambuszrúdnak, amely a japán mesebeli, szörnyekkel teli erdőt szimbolizálja, amely egyszerre véd és fenyeget. A rudak vagy fel vannak függesztve, és azokon hintáznak a táncosok mint kínzóeszközön, vagy függőlegesek, és óriási, meghosszabbított karként funkcionálnak. Az indusztriális zene, a fülsértő zajok néha ellentétbe kerülnek az időnként lassan hömpölygő, harmonikus színpadképpel. Több fáziseltolódás is keletkezik így, mintha párhuzamos valóságok jelennének meg a színpadon, de persze egyszerűen fogalmazhatunk úgy is, hogy filmes megoldásokat alkalmaz a koreográfus, mérnök és rendező. Az biztos, hogy ezt a Frenák-előadást nehezen zavarta volna meg bekapcsolva hagyott mobiltelefon vagy egy mögöttünk széket rugdosó néző, esetleg sor közepéről menekülő társaság. Aki kondicionálva van a Frenák-féle „kényelmetlenségekre”, mert ismeri a koreográfus sötét tónusú, de egyébként sűrű önidézetekkel és szép pillanatképekkel oldott előadásait, annak is megterhelő volt ez a darab. Nehéz nézőnek lenni, ha egy ekkora színpadi tér minden pontjának különleges jelentősége van. Ha a géppuskaropogásban a háttérben lassan átúszó lányalakot és a tapsrendre villámgyorsan ki-berohangáló társulatot is követnie kell.

Müpa, október 11.

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.