rés a présen: Mindig rendező akartál lenni?
Hegymegi Máté: Mielőtt felvettek volna az egyetemre, a Nyíregyházi Móricz Zsigmond színházban dolgoztam tíz évet, eleinte gyerekszereplőként, majd táncosként és színészként. Ott dolgozhattam Ladányi Andreával, akitől rengeteget tanultam a mozgásról. Színész akartam lenni, de úgy, hogy a mozgást és a színészetet ne kelljen különválasztanom. A rendezéshez még bátortalan voltam. Akkor indult a fizikai színházi osztály először, és éreztem: ez az, amit szeretnék. A rendezés később vált fontossá, már az egyetemen, másodévben. Aztán rájöttem, hogy nem kell választanom, csinálhatom együtt a színészetet és a rendezést. Ez a nagy előnye ennek az osztálynak, amiben végeztem.
rap: Horváth Csaba Toldijában ismerhetett meg a közönség. Mit jelent neked ez a darab?
HM: Színészként az egyik legjobb tanulási folyamat, ami még most sem ért véget. 110 fölött járunk előadásszámban, ami két és fél év alatt történt meg velünk. Egyikünk sem játszott egy előadásból még ennyit. Egy vizsgából lett előadás, amit játszottunk szabad ég alatt az Őrségben, egy pajta előtt, az udvaron, Debrecenben 400 embernek egy hatalmas térben, fesztiválokon, vidéki színházakban, POSZT off-ban, és most nyáron megyünk a Szárnyas Sárkány fesztiválra. Ez mind másfajta tér, közönség és új helyzet.
rap: Hogyan jött létre az első rendezésed, az Amphitryon?
HM: Korábban koreografáltam Dunaújvárosban egy gyerekelőadásban, ami után Dobák Lívia, az ottani művészeti vezető megnézte azokat a rendezéseimet, amiket még az egyetemen csináltam (Küszöb – Ódry Színpad, Bűnös természet – Trafó), és meghívott, hogy rendezzek náluk. Én ajánlottam Molière darabját, amit a színház örömmel fogadott. A helyi társulat színészeihez Nagy Zsoltot, Gera Marinát és Fehér Lacit hívtam az előadásba. Nagyon jó csapat lettünk, és egy meghatározó munkafolyamatot tudhatunk magunk mögött. Egy komolyabb dramaturgiai változtatás van a darabban, miszerint Amphitryont és az ő alakját magára öltő Jupitert egy színész – Nagy Zsolt – játssza, ugyanígy Sosiast és az ő képében megjelenő Merkúrt is Kis Attila. Ezt a döntést azért hoztam, mert azt akartam, hogy a néző a szereplőkhöz hasonlóan ne tudja, mikor ki jelenik meg a két szerep közül. A nehézséget az okozta, hogyan oldjuk meg azokat a jeleneteket, amikben az egy színész által játszott két szerep találkozik egymással, sőt többször fizikai érintkezésbe is kerülnek. Az egyik legizgalmasabb, saját magunk elé állított nehézséget, problémát megoldottuk. Az előadást meghívta, befogadta a Szkéné, ahol ősztől fogjuk játszani.
rap: Hol találkozhat veled ebben az évadban a közönség?
HM: Május közepén lesz a Bűn és bűnhődés bemutatója a Szkénében, amelyet Horváth Csaba rendez, abban játszom. A Toldit folyamatosan játsszuk Pesten, a Thália Színházban, és a szintén Csaba rendezte Vérnászt is Székesfehérváron. Most készítem elő a következő rendezésemet, Kleist Kohlhaas Mihályát, amit remélem, Zsámbékon mutathatunk be június legvégén.
rap: Mik a nyári terveid?
HM: Nagyon erősen él bennem most a Kohlhaas, azt szeretném kibontani, megcsinálni. Ha azt bemutattuk, elkezdem előkészíteni a következő rendezésemet, amit Dunaújvárosban csinálok ősszel, ez Cervantes Don Quijotéja, amit színpadra kell adaptálnunk, írnunk. Lesz vele dolgunk. Szeretnék fesztiválokra menni, nyaralni – külföldön.
