Verseny nélkül nem vehetnek részt a POSZT-on – Lendületben a Teátrumi Társaság

Színház

Nem léphetnek vissza a versenytől a POSZT-bojkotthoz csatlakozott előadások alkotói, ezt találta ki a Teátrumi Társaság. Aki mégis, azzal szerződést bontanak, kizárják a POSZT-ból, meg még ki tudja honnan.

Újabb fejezetéhez érkezett a POSZT-bojkott ügye, amely mára odáig jutott, hogy a kritikusok után a versenybe válogatott előadások alkotói, társulatai is kifejezték nemtetszésüket; az Örkény Színház visszalépett a versenytől, de előadásaikat, ahogyan a szintén bojkottáló fiatal színházcsinálók, Kovács D. Dániel és Boross Martin a Szputnyik Hajózási Társaság és a STEREO Akt produkcióit lejátsszák, ám az átláthatatlan megmérettetésben nem kívánnak részt venni.

Egy hónapja a POSZT szakmai tulajdonosai, a Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság nyílt levélben kvázi megpróbálták jobb belátásra bírni a bojkotthoz csatlakozott művészeket, hogy ugyan, ne csináljanak már hasonló badarságot.

Ehhez képest a Magyar Teátrumi Társaság hétfői közleményében arról tájékoztatott, hogy a Vidnyánszky Attila elnökletével működő társaság felveszi a kesztyűt, és megelégelve holmi művészek szabad véleménynyilvánítását, átmegy zsarolósba. A Teátrumi Társaság közgyűlése ugyanis úgy foglalt állást, hogy „a versenykiírásnak megfelelően a POSZT versenyprogramjába beválogatott előadások csak és kizárólag úgy vehetnek részt a találkozón, hogy vállalják a megmérettetést”.

Vagyis gyakorlatilag megtiltják, hogy bárki visszalépjen a versenytől. Ennek érdekében a Teátrumi Társaság grémiumából álló közgyűlés arra szólította fel saját elnökségét – ami elég vicces fejlemény –, hogy „az elnökség azt az álláspontot képviselje, hogy azon produkciók szerződéseit, amelyek a versenybe történő beválogatás ellenére nem kívánnak részt venni a XV. POSZT versenyprogramjában, jogi szakértő bevonásával, a felbontás érdekében, vizsgálja felül”.

Vagyis körülbelül egy hónap alatt arra jutottak, hogy ha nincs verseny, nincs játék. E húzásnak azonban persze jogi akadályai lehetnek, ugyanis nem vagyunk benne biztosak, hogy csak úgy simán, hirtelen ötlettől vezérelve lehet szerződést módosítani vagy azt felbontani, főleg, hogy információink szerint nincs a mondott ürügyre utaló kikötés a szerződésekben. Jegyezzük meg, mindezt – valószínűleg – színtiszta szakmai alapon teszi a Teátrumi Társaság, amit az is bizonyít, hogy felszólította „a POSZT zsűrijét és a POSZT Kft.-t, hogy biztosítsa azt, hogy a zsűri minden versenyprogramban részt vevő előadást zsűrizzen le, és döntéseit az összes előadás megtekintése alapján hozza meg”.

A Színházi Társaság mai közleménye szerint „nem támogatja azt a megoldást, hogy a három színház egyáltalán ne jelenjen meg a POSZT-on”, kíváncsian várjuk, mi lesz ebből a véleménykülönbségből, mert ugye a szakma, mint látjuk, nem igazán számít. Kérdés nincs. Játsszák le, mérettessenek meg, zsűrizze le, osszák ki és nix ugribugri, mert irgum-burgum lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.