rés a présen

Nonstop

Juhász Dóra, a Trafó "sajtósa"

  • rés a présen
  • 2012. március 2.

Színház

rés a présen: Mióta vagy tagja a Trafó stábjának, és mi az, amit ez idő alatt itt tapasztaltál?

Juhász Dóra: 2006 óta dolgozom itt - szakmai referensi poszton kezdtem, két éve vagyok a ház sajtósa, és felelek a Beavató Programért (ez a Trafó középiskolásoknak szóló oktatási programja). Nyilvánvalóan nehéz két jól irányzott mondatban megfogalmazni, hogy mit adott ez az időszak szakmailag. A "mindent" túl patetikus lenne, azt hiszem. A legfontosabb tapasztalatom a folyamatos dialógus. A nyitott, értő és nagyon intenzív (szakmai és nem csak szakmai) párbeszéd a stáb tagjai között, a nézők és a művészek között, a nemzetközi és a hazai szcéna között és átvittebb értelemben is persze, az évad egyes előadásai, a különböző műfajok és nézőpontok között.

rap: Az igazgatóváltás hogyan érinti a leszervezett programokat?

JD: Bozsik Yvette július 1-jén váltja Szabó Györgyöt az intézmény élén. Az évad végigfut azzal a programmal, amit a jelenlegi csapat válogatott.

rap: Amellett, hogy itt dolgozol, milyen projektekben veszel még részt?

JD: A Trafóban dolgozni életforma: nonstop jelenlét, folyamatos együtt lélegzés sok házon belüli és a helyhez laza szálon kapcsolódó projekttel. Élmény volt például a Műhely Alapítvány EDIT táncfilmfesztiváljának a sajtóját egyengetni, hiszen ebben az évben ők mutatták be itthon például Wenders Pina Bausch-filmjét. Ahogy abszolút intézményen belüli, de nagyon szép feladat lesz szerkeszteni és kiadni tavaszszal a Trafó Beavató Programjáról szóló, a program eredményeit, módszertani újításait összefoglaló kétnyelvű kötetet is. 2011 végén az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszékének támogatásával elindult a Glass what? projekt és a divat.elte.hu divatelméleti portál, aminek az egyik alapítója vagyok. A divat elképesztően izgalmas kulturális konstrukció, dinamikusan változó, társadalmi és esztétikai problémákra érzékenyen reagáló kortárs művészeti ág. A divatról való gondolkodás - akadémiai szinten és széles közönséget megszólító módon - külföldön abszolút zajlik, itthon kevésbé. Azon vagyok/vagyunk, hogy mostantól itt is kialakuljon.

rap: Milyen hazai produkciót ajánlanál februárra?

JD: Nagyon szeretem, ha aktualitása és tétje van egy előadásnak - tartalmilag és/vagy formailag. A Tünet Együttes Voks című bemutatóját tehát nagyon várom.

rap: Milyen a nemzetközi felhozatal?

JD: Tavasszal két olyan csapat is visszatér Budapestre, amelyek katartikus pillanatokat okoztak nekem legutóbb. Pedig a katarzis szóval nem dobálózom - ritkán adatik ugyanis. Az egyik Philipp Quesne és a Vivarium Studio, a másik a Rosas. És ha már Keersmaeker, egyetlen koreográfust tudnék mondani a nemzetközi táncszcénából, aki pont olyan érzékenyen és hihetetlen intelligenciával kezeli a csendet a táncszínpadon, mint ő. Emanuel Gat. Na, ő is jön.

rap: Van-e terved a jövő évadra?

JD: Szeretnék többet írni, hiszen táncszakíró és színikritikus is vagyok. Igaz, ezt minden szezon végén megfogadom. De nagyon jó lenne látni, hogy a hazai független területnek és kortárs kulturális szcénának is van terve a jövő évadra (sőt az azt követőre is). A támogatások csökkenésével kulcsfontosságú lesz a határozott művészi koncepcióhoz kapcsolt szponzoráció, a fundraising kérdése, a magántőke bevonása. Annyira szeretném, ha lenne hol/kikkel/miért kortárs kultúrával foglalkozni a jövő évadban is!

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.