rés a présen

Nonstop

Juhász Dóra, a Trafó "sajtósa"

  • rés a présen
  • 2012. március 2.

Színház

rés a présen: Mióta vagy tagja a Trafó stábjának, és mi az, amit ez idő alatt itt tapasztaltál?

Juhász Dóra: 2006 óta dolgozom itt - szakmai referensi poszton kezdtem, két éve vagyok a ház sajtósa, és felelek a Beavató Programért (ez a Trafó középiskolásoknak szóló oktatási programja). Nyilvánvalóan nehéz két jól irányzott mondatban megfogalmazni, hogy mit adott ez az időszak szakmailag. A "mindent" túl patetikus lenne, azt hiszem. A legfontosabb tapasztalatom a folyamatos dialógus. A nyitott, értő és nagyon intenzív (szakmai és nem csak szakmai) párbeszéd a stáb tagjai között, a nézők és a művészek között, a nemzetközi és a hazai szcéna között és átvittebb értelemben is persze, az évad egyes előadásai, a különböző műfajok és nézőpontok között.

rap: Az igazgatóváltás hogyan érinti a leszervezett programokat?

JD: Bozsik Yvette július 1-jén váltja Szabó Györgyöt az intézmény élén. Az évad végigfut azzal a programmal, amit a jelenlegi csapat válogatott.

rap: Amellett, hogy itt dolgozol, milyen projektekben veszel még részt?

JD: A Trafóban dolgozni életforma: nonstop jelenlét, folyamatos együtt lélegzés sok házon belüli és a helyhez laza szálon kapcsolódó projekttel. Élmény volt például a Műhely Alapítvány EDIT táncfilmfesztiváljának a sajtóját egyengetni, hiszen ebben az évben ők mutatták be itthon például Wenders Pina Bausch-filmjét. Ahogy abszolút intézményen belüli, de nagyon szép feladat lesz szerkeszteni és kiadni tavaszszal a Trafó Beavató Programjáról szóló, a program eredményeit, módszertani újításait összefoglaló kétnyelvű kötetet is. 2011 végén az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszékének támogatásával elindult a Glass what? projekt és a divat.elte.hu divatelméleti portál, aminek az egyik alapítója vagyok. A divat elképesztően izgalmas kulturális konstrukció, dinamikusan változó, társadalmi és esztétikai problémákra érzékenyen reagáló kortárs művészeti ág. A divatról való gondolkodás - akadémiai szinten és széles közönséget megszólító módon - külföldön abszolút zajlik, itthon kevésbé. Azon vagyok/vagyunk, hogy mostantól itt is kialakuljon.

rap: Milyen hazai produkciót ajánlanál februárra?

JD: Nagyon szeretem, ha aktualitása és tétje van egy előadásnak - tartalmilag és/vagy formailag. A Tünet Együttes Voks című bemutatóját tehát nagyon várom.

rap: Milyen a nemzetközi felhozatal?

JD: Tavasszal két olyan csapat is visszatér Budapestre, amelyek katartikus pillanatokat okoztak nekem legutóbb. Pedig a katarzis szóval nem dobálózom - ritkán adatik ugyanis. Az egyik Philipp Quesne és a Vivarium Studio, a másik a Rosas. És ha már Keersmaeker, egyetlen koreográfust tudnék mondani a nemzetközi táncszcénából, aki pont olyan érzékenyen és hihetetlen intelligenciával kezeli a csendet a táncszínpadon, mint ő. Emanuel Gat. Na, ő is jön.

rap: Van-e terved a jövő évadra?

JD: Szeretnék többet írni, hiszen táncszakíró és színikritikus is vagyok. Igaz, ezt minden szezon végén megfogadom. De nagyon jó lenne látni, hogy a hazai független területnek és kortárs kulturális szcénának is van terve a jövő évadra (sőt az azt követőre is). A támogatások csökkenésével kulcsfontosságú lesz a határozott művészi koncepcióhoz kapcsolt szponzoráció, a fundraising kérdése, a magántőke bevonása. Annyira szeretném, ha lenne hol/kikkel/miért kortárs kultúrával foglalkozni a jövő évadban is!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.