rés a présen: Mióta vagy tagja a Trafó stábjának, és mi az, amit ez idő alatt itt tapasztaltál?
Juhász Dóra: 2006 óta dolgozom itt - szakmai referensi poszton kezdtem, két éve vagyok a ház sajtósa, és felelek a Beavató Programért (ez a Trafó középiskolásoknak szóló oktatási programja). Nyilvánvalóan nehéz két jól irányzott mondatban megfogalmazni, hogy mit adott ez az időszak szakmailag. A "mindent" túl patetikus lenne, azt hiszem. A legfontosabb tapasztalatom a folyamatos dialógus. A nyitott, értő és nagyon intenzív (szakmai és nem csak szakmai) párbeszéd a stáb tagjai között, a nézők és a művészek között, a nemzetközi és a hazai szcéna között és átvittebb értelemben is persze, az évad egyes előadásai, a különböző műfajok és nézőpontok között.
rap: Az igazgatóváltás hogyan érinti a leszervezett programokat?
JD: Bozsik Yvette július 1-jén váltja Szabó Györgyöt az intézmény élén. Az évad végigfut azzal a programmal, amit a jelenlegi csapat válogatott.
rap: Amellett, hogy itt dolgozol, milyen projektekben veszel még részt?
JD: A Trafóban dolgozni életforma: nonstop jelenlét, folyamatos együtt lélegzés sok házon belüli és a helyhez laza szálon kapcsolódó projekttel. Élmény volt például a Műhely Alapítvány EDIT táncfilmfesztiváljának a sajtóját egyengetni, hiszen ebben az évben ők mutatták be itthon például Wenders Pina Bausch-filmjét. Ahogy abszolút intézményen belüli, de nagyon szép feladat lesz szerkeszteni és kiadni tavaszszal a Trafó Beavató Programjáról szóló, a program eredményeit, módszertani újításait összefoglaló kétnyelvű kötetet is. 2011 végén az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszékének támogatásával elindult a Glass what? projekt és a divat.elte.hu divatelméleti portál, aminek az egyik alapítója vagyok. A divat elképesztően izgalmas kulturális konstrukció, dinamikusan változó, társadalmi és esztétikai problémákra érzékenyen reagáló kortárs művészeti ág. A divatról való gondolkodás - akadémiai szinten és széles közönséget megszólító módon - külföldön abszolút zajlik, itthon kevésbé. Azon vagyok/vagyunk, hogy mostantól itt is kialakuljon.
rap: Milyen hazai produkciót ajánlanál februárra?
JD: Nagyon szeretem, ha aktualitása és tétje van egy előadásnak - tartalmilag és/vagy formailag. A Tünet Együttes Voks című bemutatóját tehát nagyon várom.
rap: Milyen a nemzetközi felhozatal?
JD: Tavasszal két olyan csapat is visszatér Budapestre, amelyek katartikus pillanatokat okoztak nekem legutóbb. Pedig a katarzis szóval nem dobálózom - ritkán adatik ugyanis. Az egyik Philipp Quesne és a Vivarium Studio, a másik a Rosas. És ha már Keersmaeker, egyetlen koreográfust tudnék mondani a nemzetközi táncszcénából, aki pont olyan érzékenyen és hihetetlen intelligenciával kezeli a csendet a táncszínpadon, mint ő. Emanuel Gat. Na, ő is jön.
rap: Van-e terved a jövő évadra?
JD: Szeretnék többet írni, hiszen táncszakíró és színikritikus is vagyok. Igaz, ezt minden szezon végén megfogadom. De nagyon jó lenne látni, hogy a hazai független területnek és kortárs kulturális szcénának is van terve a jövő évadra (sőt az azt követőre is). A támogatások csökkenésével kulcsfontosságú lesz a határozott művészi koncepcióhoz kapcsolt szponzoráció, a fundraising kérdése, a magántőke bevonása. Annyira szeretném, ha lenne hol/kikkel/miért kortárs kultúrával foglalkozni a jövő évadban is!
