Színház

Polcz Alaine: Asszony a fronton

  • - oil -
  • 2015. április 6.

Színház

Adja magát a monodráma, hogy egy Nagy Színésznő időnként elcsukló hangon elmondja az elmondhatatlant, míg a nézők diszkréten telefújnak egy halom zsebkendőt. De Székely Kriszta nem az a rendező, aki ezzel beérné. Fassbinder Petra von Kantjának, Beckett Szép napokjának, Fischer Iván A Vörös Tehenének fiatal direktora tele van ötletekkel, még ha konkrét felkérésnek tesz is eleget: jelen esetben, hogy olyan előadást produkáljon, amelyben méltó szerep jut az ötven éve a Vígszínházban játszó Halász Juditnak. Szép feladat, de ennél sokkal jobban jártunk azzal, hogy az idős Alaine nem egyedül üldögél egy pohár vízzel a színpadon, hanem remek társakat kap a játékhoz. Itt minden mozog, lüktet, dalol, és megelevenedik a múlt: az esküvő az istenített macsóval, a boldogság nagy akarása, aztán ahogy a történelem viharában
– meg amúgy is – darabjaira hullik ez a rosszul, rossz időben indult lányregény.

Az emlékezés szüntelen értelmező, újraértelmező folyamatában a mesélő ki-be jár életének ironikusan elrajzolt képeiben, és más szerepeket is magára vesz (szigorú képpel matató nőgyógyászként látni Halász Juditot komoly flash). Sokszor nevetünk, együtt a szereplőkkel, a fiatal Alaine (Tornyi Ildikó) szertelen lobogásán, János (Jerger Balázs) kissé talán túl esendően ábrázolt öntetszelgésén. Kivéve ott középtájon, a felszabadító orosz katonáknál, mert azt ledobja a színpad, marad a csupasz történetmesélés, az viszont több szereplőre szétterítve, úgy is, mint kollektív emlékezet. Az átélés röpke, tűszúrásszerű pillanatait jelenetidegen elemek, színházi kiszólások szakítják meg, és bár különösebb meglepetés nem ér, sikerül a posztmodern eszköztárával oldani a poszt­traumát. „A háború nem könnyű.
A házasság sem.” És ebből az írásműből előadást rendezni sem. De az utóbbi most egészen jól sikerült.

Vígszínház, Házi Színpad, február 10.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."