rés a présen

„Szépen, mint a Csilluka”

Tóth Tünde színész

  • rés a présen
  • 2021. június 2.

Színház

A napokban példaértékű kiállás zajlott Nagyváradon a kulturális intézmények összevonása ellen.

rés a présen: A napokban példaértékű kiállás zajlott nálatok Nagyváradon a kulturális intézmények összevonása ellen, a megmozdulás egyik főszervezője voltál. Miről van itt szó?

Tóth Tünde: A megyei önkormányzat élére új ember került, aki úgymond költséghatékonyan szeretné működtetni a kulturális intézményeket. Hat hónappal ezelőtt már leépítéseket kért, a Szigligeti Színház eleget is tett a kérésnek. Most előkészítés nélkül közölte: összevonná a három intézmény – a román és magyar színház, három-három tagozattal, plusz a Filharmónia – adminisztrációját és műszaki személyzetét, valamint projekt alapú társulatokat szeretne. Csakhogy itt hosszú évek óta mindenkinek van saját arculata és művészeti munkája, amelyet mindez ellehetetlenítene. Minél többen állnak mellénk, annál nagyobb az esélye, hogy hatást tudunk gyakorolni a román kulturális minisztériumra.

rap: A Szigligeti Színháznak is hangadó figurája vagy.

TT: Nagyváradi vagyok, de jó nagy kanyarral érkeztem ide vissza. Kolozsváron kezdtem a pályámat, hamar családot alapítottam, majd az ugyancsak színész férjemmel, Diményi Leventével elszerződtünk Temesvárra. Ott is nagyon jól éreztük magunkat, de kezdőként nehéz volt az élet két gyerekkel. Egyszerű okok miatt jöttünk vissza Váradra 2009-ben, itt élnek a szüleim, akik segíteni tudtak. Sok fiatal ment el akkor, a legtöbben Pestre szerződtek. Az épp idekerülőkkel nagyon akartunk valamit, és nem titkolhatom, hogy mindig lendületben voltam egy jó színházi irány felé.

rap: Melyik a jó színházi irány?

TT: Olyan előadást csinálni, amely mélyen megérinti az embereket. Ez is a probléma a mostani helyzettel, hogy a költséghatékonyság mellett azt is akarják, hogy maradjunk csak a szórakoztatásnál. Imádom a humort, de a forma és a mondanivaló fontosabb. Az a lényeg, amiről a Hamlet is szól: ne kezdjünk ki a színészekkel, mert kemény tükröt fognak tartani. Apropó, Hamlet: tavaly októberben volt a bemutatója, és szomorú, hogy nem tudtuk játszani azóta sem, de most a rugalmasság a fontos, azt játsszuk, amit a szabályok lehetővé tesznek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.

Csak a csönd

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Tényleg politikai döntések születnek a magyar sajtóperekben?

A Bors különszámának betiltásán azért lepődhettek meg a fideszes politikusok, mert az utóbbi években nem ehhez a bírói gyakorlathoz szoktak. A propaganda­média és a Fidesz lejárató kampányainak védelmében a bíróságok többször is abszurd döntéseket hoztak, ám amikor a miniszterelnök perelt, már más szabályokat alkalmaztak.