rés a présen

„Szépen, mint a Csilluka”

Tóth Tünde színész

  • rés a présen
  • 2021. június 2.

Színház

A napokban példaértékű kiállás zajlott Nagyváradon a kulturális intézmények összevonása ellen.

rés a présen: A napokban példaértékű kiállás zajlott nálatok Nagyváradon a kulturális intézmények összevonása ellen, a megmozdulás egyik főszervezője voltál. Miről van itt szó?

Tóth Tünde: A megyei önkormányzat élére új ember került, aki úgymond költséghatékonyan szeretné működtetni a kulturális intézményeket. Hat hónappal ezelőtt már leépítéseket kért, a Szigligeti Színház eleget is tett a kérésnek. Most előkészítés nélkül közölte: összevonná a három intézmény – a román és magyar színház, három-három tagozattal, plusz a Filharmónia – adminisztrációját és műszaki személyzetét, valamint projekt alapú társulatokat szeretne. Csakhogy itt hosszú évek óta mindenkinek van saját arculata és művészeti munkája, amelyet mindez ellehetetlenítene. Minél többen állnak mellénk, annál nagyobb az esélye, hogy hatást tudunk gyakorolni a román kulturális minisztériumra.

rap: A Szigligeti Színháznak is hangadó figurája vagy.

TT: Nagyváradi vagyok, de jó nagy kanyarral érkeztem ide vissza. Kolozsváron kezdtem a pályámat, hamar családot alapítottam, majd az ugyancsak színész férjemmel, Diményi Leventével elszerződtünk Temesvárra. Ott is nagyon jól éreztük magunkat, de kezdőként nehéz volt az élet két gyerekkel. Egyszerű okok miatt jöttünk vissza Váradra 2009-ben, itt élnek a szüleim, akik segíteni tudtak. Sok fiatal ment el akkor, a legtöbben Pestre szerződtek. Az épp idekerülőkkel nagyon akartunk valamit, és nem titkolhatom, hogy mindig lendületben voltam egy jó színházi irány felé.

rap: Melyik a jó színházi irány?

TT: Olyan előadást csinálni, amely mélyen megérinti az embereket. Ez is a probléma a mostani helyzettel, hogy a költséghatékonyság mellett azt is akarják, hogy maradjunk csak a szórakoztatásnál. Imádom a humort, de a forma és a mondanivaló fontosabb. Az a lényeg, amiről a Hamlet is szól: ne kezdjünk ki a színészekkel, mert kemény tükröt fognak tartani. Apropó, Hamlet: tavaly októberben volt a bemutatója, és szomorú, hogy nem tudtuk játszani azóta sem, de most a rugalmasság a fontos, azt játsszuk, amit a szabályok lehetővé tesznek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.