rés a présen

„Szépen, mint a Csilluka”

Tóth Tünde színész

  • rés a présen
  • 2021. június 2.

Színház

A napokban példaértékű kiállás zajlott Nagyváradon a kulturális intézmények összevonása ellen.

rés a présen: A napokban példaértékű kiállás zajlott nálatok Nagyváradon a kulturális intézmények összevonása ellen, a megmozdulás egyik főszervezője voltál. Miről van itt szó?

Tóth Tünde: A megyei önkormányzat élére új ember került, aki úgymond költséghatékonyan szeretné működtetni a kulturális intézményeket. Hat hónappal ezelőtt már leépítéseket kért, a Szigligeti Színház eleget is tett a kérésnek. Most előkészítés nélkül közölte: összevonná a három intézmény – a román és magyar színház, három-három tagozattal, plusz a Filharmónia – adminisztrációját és műszaki személyzetét, valamint projekt alapú társulatokat szeretne. Csakhogy itt hosszú évek óta mindenkinek van saját arculata és művészeti munkája, amelyet mindez ellehetetlenítene. Minél többen állnak mellénk, annál nagyobb az esélye, hogy hatást tudunk gyakorolni a román kulturális minisztériumra.

rap: A Szigligeti Színháznak is hangadó figurája vagy.

TT: Nagyváradi vagyok, de jó nagy kanyarral érkeztem ide vissza. Kolozsváron kezdtem a pályámat, hamar családot alapítottam, majd az ugyancsak színész férjemmel, Diményi Leventével elszerződtünk Temesvárra. Ott is nagyon jól éreztük magunkat, de kezdőként nehéz volt az élet két gyerekkel. Egyszerű okok miatt jöttünk vissza Váradra 2009-ben, itt élnek a szüleim, akik segíteni tudtak. Sok fiatal ment el akkor, a legtöbben Pestre szerződtek. Az épp idekerülőkkel nagyon akartunk valamit, és nem titkolhatom, hogy mindig lendületben voltam egy jó színházi irány felé.

rap: Melyik a jó színházi irány?

TT: Olyan előadást csinálni, amely mélyen megérinti az embereket. Ez is a probléma a mostani helyzettel, hogy a költséghatékonyság mellett azt is akarják, hogy maradjunk csak a szórakoztatásnál. Imádom a humort, de a forma és a mondanivaló fontosabb. Az a lényeg, amiről a Hamlet is szól: ne kezdjünk ki a színészekkel, mert kemény tükröt fognak tartani. Apropó, Hamlet: tavaly októberben volt a bemutatója, és szomorú, hogy nem tudtuk játszani azóta sem, de most a rugalmasság a fontos, azt játsszuk, amit a szabályok lehetővé tesznek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.