Színház

Se füle, se farka

Valcz Péter: Állati színjáték

Kritika

Mitől lesz valami gyerekelőadás, és mitől családi? Családi előadásnak általában az olyan, gyerekeknek szánt előadásokat nevezzük, ahol a nézőtéren ülő szülők vagy nagyszülők sem fontolgatják a menekülés vagy az öngyilkosság lehetőségét.

Egy műalkotást az tesz több korosztály számára élvezhetővé, ha elég izgalmas a sztorija, vagy ha nyelvére és humorára minden korosztály jól tud rezonálni (jó példa Varró Dániel Túl a maszat-hegyen című könyve). Viszont ha egy produkció úgy próbál az egész családhoz szólni, hogy elválasztja egymástól a felnőtt és a gyerekközönséget, annak az eredménye az lesz, hogy mindenki kissé zavartan ül majd a nézőtéren. Az Állati színjáték ebbe a csapdába esik bele.

Csányi Dávid rendezőnek ez az első színpadi munkája. Egyik nyilatkozatából tudható, hogy Valcz Péter darabja már 2008-ban megszületett, akkor egy kaposvári vizsgaelőadás szövegkönyveként, amit Csányi a mára aktualizált. Elég alaposan elrugaszkodva az eredetitől, teszem hozzá, mert tavaly, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban a szerző rendezésében bemutatott Állati színjáték nem egészen ugyanaz, mint amit most az RS9-ben látunk. Mindkettőben adott ugyan az állatokból álló Ezopusz Színtársulat, ám Nyíregyházán a történet abból indul ki, hogy ezek az állatok még sosem láttak rajzfilmet, és amikor megnéznek párat, elhagyják a színházat, hogy ők maguk is rajzfilmszereplők lehessenek. Valcz rendezése tehát a valóság és a mesevilág közti különbségekre mutat rá. Ezt találta kissé idejétmúlt kiindulópontnak Csányi Dávid, és döntött úgy, hogy a mesevilágot az online térre és az ahhoz való problematikus kapcsolódásunkra cseréli, és bár a gonosz telefon–jó színház dichotómiáját egy rövid jelenetben megpróbálja végül feloldani, az előadás összességében közösségimédia-ellenes álláspontot képvisel. Ezzel különben nincs olyan nagy baj, a közösségi média valóban elég káros hatással tud lenni a gyerekek életére, a probléma inkább az, hogy az előadás rendkívül egyszerű állítást fogalmaz meg minderről, ráadásul az átirat sokszor átgondolatlan dramaturgiai fordulatokhoz vezet.

 
Molnár Gusztáv és Nemcsók Nóra
Fotó: Vincze Alina

Az Ezopusz Színtársulat túl van már fénykorán, amikor a társulat vezetője, a kígyó (Balogh Orsolya) úgy dönt, hogy új tagot invitál csapatába, a TikTok- és Instagram-sztár tigrist (Molnár Gusztáv). A tigris érkezésével azonnal felbomlik a csapat, ám csak hellyel-közzel érthető, hogy pontosan miért is. Ezt követően a macskalány (Nemcsók Nóra) énektanárnak, a majom (Pápai Rómeó) segédmunkásnak áll, a kígyó nyugdíjba vonul, a tigris pedig csúnyán leég egy castingon. De nem szabad az Instagram miatt pályaelhagyónak lenni, mondja az előadás, és vele együtt a vak vakond (Dömök Edina) is, aki elindul megkeresni a kallódó társulati tagokat. Ők pedig, miután egyenként megtalálja őket, azonnal, kérdés nélkül csatlakoznak hozzá, hogy létrehozzák az Állati színjáték című előadást, amely arról szól, hogy az Ezopusz Színtársulat túl van már fénykorán, amikor a társulat vezetője, a kígyó úgy dönt, hogy új tagot invitál meg csapatába, a TikTok- és Instagram-sztár tigrist stb.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk