Színház

Se füle, se farka

Valcz Péter: Állati színjáték

  • Puskás Panni
  • 2021.06.02 21:00

Kritika

Mitől lesz valami gyerekelőadás, és mitől családi? Családi előadásnak általában az olyan, gyerekeknek szánt előadásokat nevezzük, ahol a nézőtéren ülő szülők vagy nagyszülők sem fontolgatják a menekülés vagy az öngyilkosság lehetőségét.

Egy műalkotást az tesz több korosztály számára élvezhetővé, ha elég izgalmas a sztorija, vagy ha nyelvére és humorára minden korosztály jól tud rezonálni (jó példa Varró Dániel Túl a maszat-hegyen című könyve). Viszont ha egy produkció úgy próbál az egész családhoz szólni, hogy elválasztja egymástól a felnőtt és a gyerekközönséget, annak az eredménye az lesz, hogy mindenki kissé zavartan ül majd a nézőtéren. Az Állati színjáték ebbe a csapdába esik bele.

Csányi Dávid rendezőnek ez az első színpadi munkája. Egyik nyilatkozatából tudható, hogy Valcz Péter darabja már 2008-ban megszületett, akkor egy kaposvári vizsgaelőadás szövegkönyveként, amit Csányi a mára aktualizált. Elég alaposan elrugaszkodva az eredetitől, teszem hozzá, mert tavaly, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban a szerző rendezésében bemutatott Állati színjáték nem egészen ugyanaz, mint amit most az RS9-ben látunk. Mindkettőben adott ugyan az állatokból álló Ezopusz Színtársulat, ám Nyíregyházán a történet abból indul ki, hogy ezek az állatok még sosem láttak rajzfilmet, és amikor megnéznek párat, elhagyják a színházat, hogy ők maguk is rajzfilmszereplők lehessenek. Valcz rendezése tehát a valóság és a mesevilág közti különbségekre mutat rá. Ezt találta kissé idejétmúlt kiindulópontnak Csányi Dávid, és döntött úgy, hogy a mesevilágot az online térre és az ahhoz való problematikus kapcsolódásunkra cseréli, és bár a gonosz telefon–jó színház dichotómiáját egy rövid jelenetben megpróbálja végül feloldani, az előadás összességében közösségimédia-ellenes álláspontot képvisel. Ezzel különben nincs olyan nagy baj, a közösségi média valóban elég káros hatással tud lenni a gyerekek életére, a probléma inkább az, hogy az előadás rendkívül egyszerű állítást fogalmaz meg minderről, ráadásul az átirat sokszor átgondolatlan dramaturgiai fordulatokhoz vezet.

 
Molnár Gusztáv és Nemcsók Nóra
Fotó: Vincze Alina

Az Ezopusz Színtársulat túl van már fénykorán, amikor a társulat vezetője, a kígyó (Balogh Orsolya) úgy dönt, hogy új tagot invitál csapatába, a TikTok- és Instagram-sztár tigrist (Molnár Gusztáv). A tigris érkezésével azonnal felbomlik a csapat, ám csak hellyel-közzel érthető, hogy pontosan miért is. Ezt követően a macskalány (Nemcsók Nóra) énektanárnak, a majom (Pápai Rómeó) segédmunkásnak áll, a kígyó nyugdíjba vonul, a tigris pedig csúnyán leég egy castingon. De nem szabad az Instagram miatt pályaelhagyónak lenni, mondja az előadás, és vele együtt a vak vakond (Dömök Edina) is, aki elindul megkeresni a kallódó társulati tagokat. Ők pedig, miután egyenként megtalálja őket, azonnal, kérdés nélkül csatlakoznak hozzá, hogy létrehozzák az Állati színjáték című előadást, amely arról szól, hogy az Ezopusz Színtársulat túl van már fénykorán, amikor a társulat vezetője, a kígyó úgy dönt, hogy új tagot invitál meg csapatába, a TikTok- és Instagram-sztár tigrist stb.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A szemfényvesztő

  • Rév István

A kora ötvenes évek egyik reggelén (április 4-én, hazánk felszabadulásának ünnepén, vagy talán május 1-jén, a munkásosztály nagy harci seregszemléjén, lehet, hogy éppen november 7-én, a nagy októberi forradalom évfordulóján) reménytelenül esett az eső (vagy fagyos szél fújt és hullott a hó). A rádióbemondó ismerős hangja azzal kezdte a híreket, hogy gyönyörű napsütésre ébredt az ország, mintha jókedvében a természet is ünneplőbe öltözött volna a nagy ünnepen.

Ártók

  • TPP

Dúsgazdagék esküvője a világ (jelen esetben Mexikóváros) többi részétől társadalmi és fizikai értelemben is elzárt, erődszerű villában.

Dobozok közt

  • - köves -

A Fontos Filmek (igaz történet, komoly igazságtalanság, komor hangvétel, megrendült taps, állófogadás Beverly Hillsben) két gyakori szereplője a hatalom megnyomorította kisember és az ügyét felkaroló, lelkiismeretes ügyvéd. Ők most a guantánamói fogolytáborban méregetik egymást az egyik olyan helyiségben, amit történetesen nem a fogvatartottak kínzására rendeztek be.

Az ellenállás melódiája

  • Bacsadi Zsófia

Az amerikai vidék, a Közép-Nyugat lakói, a „fehér szemét”, a redneckek (mindenki vérmérséklete szerint válogathat a rendelkezésre álló kifejezések között) sokáig az iszonyat, a jelenben velünk élő barbárság és elmaradottság jelképei voltak az amerikai filmben (A sziklák szeme; Gyilkos túra; A texasi láncfűrészes mészárlás).

Azok a pesti éjszakák!

  • Sándor Panka

Reisz Gábor érdekes formát választott első színházi rendezéséhez. A helyszín a Trafó frissen felújított kávézója, a Trafik, a leszűkített játéktérnek megfelelően a nézők száma is csökkentett. A színészek az asztalok között járkálnak, sőt az utcát is „elfoglalják”. A kávézó egyben nézőtér, színpad és díszlet is.

Senki földjén

Szegény Mikes Kelemen! Ha az utókor kíméletlenségét a félresikerült stílusimitációkban lehetne mérni, Rákóczi fejedelem kamarása alighanem országos rekorder lenne.

„Közben röhög rajtunk”

  • Soós Tamás

„Ha már az is gond, hogy valaki meleg, akkor mi hadd legyünk már heti két órában műhomokosok” – vallja a Dope Calypso. Az együttes június végén hozza ki Tears to Freshwater címmel a szintis powerpop felé elmozduló új lemezét. Sarkadi Miklós énekes-gitárossal és Kelemen László gitárossal a káoszos lemezírási folyamatról, a most különösen aktuális queer esztétikáról és a magyar zenekarok nemzetközi lehetőségeiről is beszélgettünk.

Asztaltársak

A Létbüfében egy asztalhoz vetődik a költő, a zeneszerző és az énekes. Nem tudni, hogy mit isznak, de egy pillanat alatt szót értenek egymással. Egyikük még a baby boom szülötte, a másik kettőt már az X generáció könnyezte ki, mint igazgyöngyöt a kagyló. Mindhármuknak van némi tapasztalata csalatásban és fenében, és úgy lépnek túl e mai kocsmán, hogy előttünk is kitárják a kocsmaajtót.

Nyelvvilág

  • Toroczkay András

Az ördögcérna maga a burgonyafélék családjába tartozó lombhullató cserje. Itt líciumként emlegetik, de hívják még farkasbogyónak vagy gojibogyónak is, és a regény világán belül a kisebbrendű idő- és dimenziókapuk (ha jól értem) jelenlétét jelzi.

Sűrű, sötét erdő

  • Melhardt Gergő

Nem emlegetik, nem írnak róla, egyetemen nem tanítják. Nincs róla semmi elnevezve, kötetei nehezen beszerezhetők, nem olvashatók online. Nem túlzás: a teljes és végleges elfeledéstől mentette meg a mostani (első) össz­kiadás ezt a nagy életművet. De milyen is ez az életmű? Mik a költészeti értékei? Meg tud-e ma szólítani minket, és ha igen, hogyan és mivel?

Doktor Faustus labirintusa

Balázs csodálatra méltó szörnyeteg volt. Briliáns társalgó, hihetetlenül szórakoztató asztaltárs. Reneszánsz fejedelmi udvarokban gennyesre kereste volna magát csak azzal, hogy szóval tartja a művelt társaságot – véget nem érő sziporkák, szójátékok, kultúrhistóriai, filozófia-, kritikatörténeti és irodalomelméleti futamok szövődtek hétköznapi pletykákkal, színes elbeszélésekkel, versidézetekkel és bohóctréfákkal egymásba cikázva, néhol követhetetlenül, de mindig nagystílűen.