Színház

Se füle, se farka

Valcz Péter: Állati színjáték

Kritika

Mitől lesz valami gyerekelőadás, és mitől családi? Családi előadásnak általában az olyan, gyerekeknek szánt előadásokat nevezzük, ahol a nézőtéren ülő szülők vagy nagyszülők sem fontolgatják a menekülés vagy az öngyilkosság lehetőségét.

Egy műalkotást az tesz több korosztály számára élvezhetővé, ha elég izgalmas a sztorija, vagy ha nyelvére és humorára minden korosztály jól tud rezonálni (jó példa Varró Dániel Túl a maszat-hegyen című könyve). Viszont ha egy produkció úgy próbál az egész családhoz szólni, hogy elválasztja egymástól a felnőtt és a gyerekközönséget, annak az eredménye az lesz, hogy mindenki kissé zavartan ül majd a nézőtéren. Az Állati színjáték ebbe a csapdába esik bele.

Csányi Dávid rendezőnek ez az első színpadi munkája. Egyik nyilatkozatából tudható, hogy Valcz Péter darabja már 2008-ban megszületett, akkor egy kaposvári vizsgaelőadás szövegkönyveként, amit Csányi a mára aktualizált. Elég alaposan elrugaszkodva az eredetitől, teszem hozzá, mert tavaly, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban a szerző rendezésében bemutatott Állati színjáték nem egészen ugyanaz, mint amit most az RS9-ben látunk. Mindkettőben adott ugyan az állatokból álló Ezopusz Színtársulat, ám Nyíregyházán a történet abból indul ki, hogy ezek az állatok még sosem láttak rajzfilmet, és amikor megnéznek párat, elhagyják a színházat, hogy ők maguk is rajzfilmszereplők lehessenek. Valcz rendezése tehát a valóság és a mesevilág közti különbségekre mutat rá. Ezt találta kissé idejétmúlt kiindulópontnak Csányi Dávid, és döntött úgy, hogy a mesevilágot az online térre és az ahhoz való problematikus kapcsolódásunkra cseréli, és bár a gonosz telefon–jó színház dichotómiáját egy rövid jelenetben megpróbálja végül feloldani, az előadás összességében közösségimédia-ellenes álláspontot képvisel. Ezzel különben nincs olyan nagy baj, a közösségi média valóban elég káros hatással tud lenni a gyerekek életére, a probléma inkább az, hogy az előadás rendkívül egyszerű állítást fogalmaz meg minderről, ráadásul az átirat sokszor átgondolatlan dramaturgiai fordulatokhoz vezet.

 
Molnár Gusztáv és Nemcsók Nóra
Fotó: Vincze Alina

Az Ezopusz Színtársulat túl van már fénykorán, amikor a társulat vezetője, a kígyó (Balogh Orsolya) úgy dönt, hogy új tagot invitál csapatába, a TikTok- és Instagram-sztár tigrist (Molnár Gusztáv). A tigris érkezésével azonnal felbomlik a csapat, ám csak hellyel-közzel érthető, hogy pontosan miért is. Ezt követően a macskalány (Nemcsók Nóra) énektanárnak, a majom (Pápai Rómeó) segédmunkásnak áll, a kígyó nyugdíjba vonul, a tigris pedig csúnyán leég egy castingon. De nem szabad az Instagram miatt pályaelhagyónak lenni, mondja az előadás, és vele együtt a vak vakond (Dömök Edina) is, aki elindul megkeresni a kallódó társulati tagokat. Ők pedig, miután egyenként megtalálja őket, azonnal, kérdés nélkül csatlakoznak hozzá, hogy létrehozzák az Állati színjáték című előadást, amely arról szól, hogy az Ezopusz Színtársulat túl van már fénykorán, amikor a társulat vezetője, a kígyó úgy dönt, hogy új tagot invitál meg csapatába, a TikTok- és Instagram-sztár tigrist stb.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Amatőr, archív

A borító tipográfiája és grafikai megoldásai édes-vegyes emlékeket ébreszthetnek az ötven fölötti hallgatókban. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az 1970-es évek végétől jelentetett meg hasonló kiszerelésű válogatásalbumokat olyan zenekaroktól, amelyeknek addigra 4–5 nagylemezük volt.

Mögötte fájdalom

A fiatalon eltávozó művész (1879–1920) minikiállítását a Magyar Nemzeti Galéria a halálának 100. évfordulóján készült bemutatni, a tárlatot nagyrészt egy magángyűjtő adományára, illetve új vásárlásokra alapozták. 

Prüntyögés és pátosz

Egyre több a kortárs magyar dráma, legalábbis a függetleneknél és a budapesti main­stream színházak stúdiói­ban, és egyre látványosabb az a tendencia, hogy a szerzők, dramaturgok, rendezők a színház, és nem az irodalom felől érkeznek (ami nem jelenti azt, hogy adott esetben a darabjaik ne lehetnének esztétikailag is értékesek). Ez a pezsgés jót tesz a szcénának: kitermel egyfajta eszköztárat, módszertant, és hosszú távon a középszer színvonalát is emelheti.

Túl a szeméthegyen

A háttérben szemetes zsákokban rengeteg PET-palack. Megjelenik kék estélyiben a műsorközlő, és szájbarágós-hajlongós-negédes modorban felkonferálja Bellinitől a La sonnambulát, amelyet, ahogy ő mondja, egy nagyszerű énekesnő fog előadni. Harmad­éles a cím, aki tud olaszul, annak sérti a fülét a rossz hangsúly. 

Ismeretlen vizeken

A 19. század végén két nő egymásba szeret, aztán több mint öt évtizeden át élet- és üzlettársakként egy hajótársaság élén állnak: ez a történet fikcióként is izgalmas lenne. De Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs valóban léteztek. A szerzőnek ez a harmadik magyarul megjelent regénye, a fordítás az előző kettőhöz (Lélegezz, Anyám ajándékai) hasonlóan Petrikovics Edit munkája. A szöveg nőtörténeti és LMBTQ-történeti szempontból egy­aránt kiemelt jelentőségű.

Politikai konstrukció

Az 1950-es évek Magyarországa és a Rákosi-rendszer kapcsán rögtön a mindent elborító Rákosi-képek ugranak be, közöttük az, amelyiken a hős egy búzamezőn kalászokat fogdos, meg persze az, hogy „Sztálin legjobb magyar tanítványához” köthető az ötvenes évek Magyarországán a „személyi kultusz időszaka”. Szinte halljuk az „éljen Rákosi” skandálást az ütemes tapssal.

Három majom egyszerre

„Nem tudom, nem emlékszem, hogy mi volt, nagyon távoli ez nekem már, ködös” – mondotta a tisztelt bíróságnak Berec Zsolt Fidesz-tag, valamikori Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlési alelnök Boldog István Fidesz-tag, volt fideszes országgyűlési képviselő tárgyalásán. Boldogot és társait korrupcióval vádolják, a volt képviselőre hatéves börtönbüntetés kiszabását kéri az ügyészség.

Köhög, fullad

Az Orbán-rezsim szellemi, adminisztratív és morális leépülésének és kormányzóképtelenségének immár minden áldott nap megnyilvánuló tünete az a felülről gerjesztett káosz, amely az oktatásban és az egészségügyben eluralkodott. Mindkét, az ország jólétét és hosszú távú sikerességét meghatározó ágazat túljutott a válság 24. óráján, és mindkettőben a még fellelhető szakszerű működés kizárólag a benne résztvevők elhivatottságán, s még inkább a tűrőképességén múlik.

Hűséges hátország

A magyar kormány kilenc, vízumtilalommal és vagyonbefagyasztással büntetett orosz oligarchát szeretne leszedetni az Európai Unió szankciós jegyzékéről. Az orosz elnök legbelsőbb körének tagjairól van szó, akiknek fontos szerepük van Putyin háborújának finanszírozásában.

Az erő nem velünk van

Orbán Viktor országstratégiáját nemrég Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója vázolta fel „Nem a szétbontásra, igen az összekapcsolásra – ez Orbán stratégiája a következő évtizedre!” címmel. Az írás egy tavaly év végén, zárt körben elhangzott Orbán Viktor-beszéd összefoglalójaként jelent meg, először a Mandiner.hu-n, majd minimális változtatással és a kormányfőre utalás nélkül a nyomtatott Mandiner hetilapban is.

Mesél az erdő

Guberálók kutatják át a déli határkerítésnél Magyar­országra bejutott ázsiai, afrikai emberek hátrahagyott holmiját, pénzt, telefont, powerbankot keresve. Az elfogott embercsempészek autóit bandák bontják szét. Az önkormányzatok hiába szerveznek rendszeres begyűjtést, nem győzik elvinni a szemetet.