rés a présen: Felsorolni is sok a színházi munkáidat. Melyik közeg hatott rád a legerősebben?
Mezei Kinga: Az első és így a legmeghatározóbb csapat az életemben az egyetemi évek alatt az Újvidéki Színházban formálódott, tagjai nagyrészt az osztálytársaim voltak: Balázs Áron, Nagypál Gábor, Szorcsik Kriszta, Puskás Zoltán, valamit dramaturgként Gyarmati Kata. Néhányukkal már amatőr korunkban is együtt dolgoztunk. Ez a csapat volt akkoriban az alap alkotói bázis, akikkel fél szavakból megértettük egymást. A későbbiekben sok remek csapattal találkoztam munkáim során, szinte mindenhonnan „hazahoztam” a lelkemben olyan embereket, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot, és kölcsönös tisztelet, szeretet lett a közös munka gyümölcse. Az életem most a Zentai Magyar Kamaraszínház fiatal, energikus, kicsiny, de erős társulatáról szól.
rap: Hogyan találtad meg a saját, verseket alapul vevő rendezői stílusodat?
MK: Számos alkalommal vittem színre konkrét darabot, de valóban nem ez a kutatásom alapja. Sosem voltam a szöveges színház híve, ettől függetlenül tisztelem a szöveget, mely hosszas dramaturgiai munkával bekerül egy előadásba. Leginkább az adott költő, író világából próbálok kiindulni. A mai napig az a színház hoz lázba, amelyben a művészetek szintézise valósulhat meg. A műhelymunkában, a kutatásban, a jól választott munkatársakban, a színészek alkotótársként való kezelésében, a szabad alkotás lehetőségének megteremtésében hiszek.
rap: Visszatértél a szülővárosodba, hogy a zentai színház művészeti vezetője legyél. Milyen feladat ez neked?
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
