Színház

Vidnyánszky és a Nemzeti Színház évadnyitója, a Vitéz lélek az, aminek a rendező ígérte: az új korszak hiperszimbolikus kezdete. Ennek ugyanakkor mintha csak kevesen örülnének. A kritikai visszhangokból szemléztünk.

Van-e döntő különbség Eszenyi Enikő és Balázs Péter pályázata között, amelyet a Vígszínház igazgatói posztjára nyújtottak be? Megvizsgáltuk, és magunk is elcsodálkoztunk.

A Vígszínház és ami mögötte van – holnap utcára kerülő lapszámunkban összeállítást közlünk a színház, Balázs Péter és Eszenyi Enikő múltjáról és jövőjéről.

Rita Zimmer-Wolfgang Kohlhaase Hal négyesben című darabját, mint látják, ketten írták; de ketten csinálták a díszletet és a jelmezt meg még a koreográfiát is; a zenét meg már hárman, és a színpadon négyen állnak - és ehhez képest nagyjából minden, de minden rémes.

A Színházi Kritikusok Céhe nyílt levélben fordult a Nemzeti igazgatójához. Ugyanazt kérik, amit – minden komoly szakmai szereplővel és a józan ésszel összhangban – ez a lap is szajkóz egyfolytában: legyenek nyilvánosak a pályázatok.

Harminc évvel ezelőtt nem Kádárék szokásos alkotmányünnepe, a vízi parádé és a tűzijáték tette emlékezetéssé augusztus 20-át, hanem a Városliget felől áradó zeneszó. Két nappal korábban mutatták be az István, a királyt, ami igazából nem is színházi premier volt, hanem filmforgatás fizető közönséggel. Egyúttal Kádárék közvetett gesztusa.

Bár neve szerepelt Dörner György botrányos pályázatában, akkor az igazgató nem kereste meg. Bodolay nyílt levélben tiltakozott, hogy nevét összemossák a pályázat szövegével, most mégis Móricz-rendezésével kezdik az évadot a Paulay Ede utcában. Több levélváltásban készült interjúnkban megpróbáltuk megtudni, hogy is van ez.

A Független Színház Sin Village című előadása egy háromórás kirándulás keretében megtekinthető szocioturisztikai színház. A gellérthegyi vízeséstől indulunk, ahol minden néző kap valami műanyag zsákból varrt ülőalkalmatosságot, hogy a különböző állomásokon, vagyis az egyes jelenetek helyszínein lepihenhessen.

Itt pihen a gépemben a Római vakáció, William Wyler filmje; várja, hogy megnézzem újra, holott fogalmam sincs, valóban láttam-e valamikor régen Audrey Hepburnt az első komoly filmfőszerepében és a nagy sármőr Gregory Pecket, vagy csak képzelem, hogy láttam, vagy csak azt mondom, hogy láttam, mert mindenki azt mondja.

Nem volt zseni – kultúrhérosz volt. Nélküle talán nem is lenne magyar rockopera, és a musicaljátszásunk története is bizonyosan másként alakult volna.

Ez a Szelmenc - Kisszelmenc és Nagyszelmenc - magyar falu; nem nagy, de magyar. Ámde egyik fele Szlovákiában, a másik fele Ukrajnában van - Magyarországon nincsen belőle egy darab sem. Korábban Csehszlovákiához és a Szovjetunióhoz tartozott.