Színház

Jóízlés-diktatúra

Római vakáció

  • Csáki Judit
  • 2013. szeptember 15.

Színház

Itt pihen a gépemben a Római vakáció, William Wyler filmje; várja, hogy megnézzem újra, holott fogalmam sincs, valóban láttam-e valamikor régen Audrey Hepburnt az első komoly filmfőszerepében és a nagy sármőr Gregory Pecket, vagy csak képzelem, hogy láttam, vagy csak azt mondom, hogy láttam, mert mindenki azt mondja.

De az Orlai Produkció Római vakációját tényleg láttam, mégpedig a szentendrei bemutatón (amúgy a Szentendrei Teátrummal és a Fügével koprodukcióban készült). Pelsőczy Réka rendezése finom munka - egyébként is: Pelsőczy rendezéseit ez a bizonyos érzékenység, nem nyomulós, de azért látványos ötletesség és stílusérzék szokta jellemezni, ezt nevezem finomságnak. Filmlegendáról avagy legendás filmről lévén szó az ötlet is elkél, a stílusérzék is; és minden marad a kellemes, kedves, bájos, szellemes tartományon belül. Mondhatnám, hogy tipikus nyáresti előadás, de szerintem jól fog jönni mínusz húszban is.

Nem színházi remake-et látunk, és ha leszámítjuk a plakátot - rajta a film egyik közismert képe, a motoros jelenet, a mi szereplőinkkel persze -, hát nem is nosztalgiaopust. Hanem azt, ahogyan néhány színész egy filmforgatáson a Római vakáción dolgozik, komplett stábbal és Cole Porter-dalokkal körülvéve. Színészek játszanak színészeket, akik hol lelkesen, hol profin, hol megadóan végzik a munkájukat, parányi privát kapcsolati problémákkal körülvéve.

A történet olyan könnyű, mint a hab: Anna hercegnő hivatalos látogatásra érkezik Rómába, és teli a pici cipője az összes protokollal és trónörökösi kötelezettségekkel, lop hát magának egy-két napot, egy amerikai újságíró kíséretében megismeri a várost, és átél néhány kalandot, hogy legyen mire visszagondolnia uralkodói életének unalmas hétköznapjaiban.

És - fölteszem, ez már a rendező és Zöldi Gergely dramaturg bővítménye - a forgatás részleteinek, szerep és szereplő különbségeinek felvillantása ugyancsak belejátszik a történetbe, mármint a rómaiba; nincs ugyan Spanyol lépcső, csak beszélnek róla, de van némi flörtháborúság a rendező és két színésznő közt. Kalmár Bence díszlete sem a Colosseumot mintázza, hanem a forgatást magát, de ebből - mármint a díszletelemek tologatásából - is fakad némi humor. Ahogy abból is, hogy a színészek ugrálnak az első és a második réteg (a forgatás és a film) szerepei között, és vagy elmossák ezek határait, vagy sem.

Jól szórakozunk; és aki tudja, hogy szórakozás címén mit szokás a néző arcába löttyinteni a legtöbb - tényleg: a legtöbb - színházban, az nem lehet ezért elég hálás. Nemcsak az a helyzet ugyanis - ami ebben a bizonyos legtöbb színházban önmagában is megugorhatatlan -, hogy kiváló színészek tisztességesen és tehetségesen eljátsszák a szerepüket, hanem az is, hogy nem esik nehezükre tartani magukat a rendező "ízlésdiktatúrájához". Vagyis ahhoz, hogy egy magabiztos ízlés szervezze össze az alakításokat.

És akkor sok minden belefér: humor, könynyedség leginkább. Tenki Rékáról lehet tudni egy ideje, hogy egész színésznői lényével képes nevettetni, de ahogyan az altatótól elkábult és "maga sem tudja, hol van" kalandokba keveredő Anna hercegnőt játssza, abban még pikáns kis reflektáltság is van, hiszen tudja, milyen szomorú uralkodói sorsa lesz neki... Fekete Ernő oda se hederít Gregory Peckre, de hiszen miért is tenné, amikor akár az Amerikából Rómába katapultált, nagy fogásra éhes újságíró figuráját hozza bármikor könnyedén, akár azt a lenge kis érzelmi érintettséget, amelyet Róma és a bájos-szép lány együtt generálni képes. Meg még azt a parányi öniróniát is, amely az érzelmi fuvallatban a szélgépet is jelzi...

Szikszai Rémusz is belesűrít ezt-azt az amúgy is (jó: nyáriasan) sűrű klisébe: egy kicsi rezonőr, egy kevés paparazzoparódia, no meg a főhős barátja, akinek még pénze is van, bár hogy honnan, az rejtély. Hernádi Judit szerepét - társalkodónő a hercegnő mellett - nemcsak fölnövelték, de a színésznő figurájára szabták: fanyar kommentárjai ott vannak az arcán, akár némi szerelmi csalódásról, akár az ellenkezőjéről, a vetélytárs laza elsöpréséről van szó. Cseh Judit a szerepen belüli szerepben a szerepre áhítozó és azért bármit megtenni képes színésznőt skicceli lendületesen, eggyel hátrébb, vagyis a filmforgatás közegében pedig ugyanennek a karakternek egy realisztikusabb változatát, a rendező kitüntető figyelméért pedálozó színészt. A kitüntető figyelemre hajlana is a Márton András által játszott rendező, de aztán az idősödő férfi józan belátásnak is nevezhető gyávasága mégis régi partnere mellett tartja. Márton is jól bánik mind a rendező figurájának kliséivel, mind a filmbéli szerepeivel.

Nagy Dániel Viktor a kis szerepek színészét játssza, no, de remekül: a fiatal színész helyzetgyakorlatok sorát snitteli, ügyesen, jó ritmusban és mind eszközeiben, mind színészi fantáziában gazdag eszköztárral. Figyelemre méltó jelenlét.

Cole Porter dalai - melléjük Fejes Kitty nem túl megerőltető koreográfiájára kis táncbetétek - emelik a nyáreste hangulatát, de föltehetően azokét is majd, akik a kemény téli szezon közepén ülnek majd be a Belvárosi Színházba. Lehet, hogy köztük leszek.

Szentendre, július 26.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.