Színház

"A művészek nem hűségesek, az intézményvezetők nem szívesen tárgyalnak velünk" - Rés a présen-interjú Lőrinczy Györggyel, a Pentaton Koncert- és Művészügynökség igazgatójával.

Színházi belépője ritkán látott, zajos siker. Az elképzelt székely faluban játszódó trilógiájának első két része két év alatt hat bemutatót ért meg, a harmadik darabon párhuzamosan dolgoznak Marosvásárhelyen és Budapesten. A Bánya-trilógiát kötetben adta ki a Magvető, a 32 éves szerző bezsebelt számos külföldi és hazai díjat. A Nemzeti Színház Bányavirág-bemutatója után beszélgettünk a színpadi és az erdélyi valóságról.

Helyesek vagytok, lelkesek vagytok, tehetségesek vagytok - de ez most nem jó. Mondhatnám, hogy azért, mert még nincsen készen, mert kellene még sok próba, némi dramaturgiai beavatkozás; és ez mind igaz lenne, csak kevés.

"Nem volt pénz a telefonomon, és SMS-t küldtem, hátha visszahívnak" - meséli pályakezdéséről a Tollfosztás című darab szereplője.

Tartozott nekünk az Örkény Színház ezzel a bemutatóval, és nemcsak azért, mert nemrégiben már beígérte, aztán elmaradt, hanem azért is, mert ez a színház a nevét nem örökölte, hanem választotta: s ha ezt, akkor a Tótékja is legyen otthon itt.

Ha hívnák, ma is részt venne egy Fidesz-rendezvényen - mondja a hetekben másodszor is kinevezett igazgató, aki egyszerre alapító tagja a Magyar Teátrumi Társaságnak és elnökségi tagja a Magyar Színházi Társaságnak. Színháza sikereiről, a szakma két pártra szakadtságáról és a pályáztatás megszüntetéséről is beszélgettünk.

Katona 30 - Emlékképek - címmel nyílt kamarakiállítás a FUGA hátsó fertályában, amely egyfelől teljesen hagyományos fotótárlat, ami akár a színház előterében vagy büféjében is helyet kaphatott volna, másfelől pedig termékenyen kaotikus kelléktár, intimebb tér, melyben a színészek (illetve szereplők) levetett ruhái és apró használati tárgyai között sétálhatunk, mintegy a színfalak mögé jutva. E két komponens szépen kiegészíti egymást, bár nem áll egészen össze - amin talán segített volna, ha kicsit kevertebb a tárgyak és képek elhelyezése.

Kristóf Ágota Trilógiacímű művének első részét vitte színre - Erick Aufderheyde azonos című színpadi változata nyomán - a Forte Társulat: a minimálpróza, a zöldségek nyersesége és a tornadráma misztériuma találkozik szerencsésen a színpadon, mondhatnánk, ahol a szöveg, a képzőművészet, a zene és a tánc szerves egységéből születik kortárs színház.

Úgy elröppent ez az öt év, mintha csak aludtunk volna egyet. És újra a Gothár Péter rendezte Amphitryonra ébredünk - csak most nem Kaposváron, hanem a Nemzetiben. Nincs új koncepció, csak más színészek és más kontextus. Az is elég.

A Krétakör feloszlása után rengeteg független előadásban játszott, két éve pedig leszerződött a Nemzeti Színházba. Vidnyánszky Attila nem látja a helyét a társulatban. A távozásról, szobaszínházi előadásokról, nagyszínpadi bukásról beszélgettünk vele.

"Ha egy kicsit jobb lett volna a POSZT, nem kellett volna létrehozni" - mondja a Színházi Kritikusok Céhének elnöke a Hungarian Showcase-ről, amelynek keretében március 2. és 9. között húsz budapesti, független és kőszínházi előadást mutatnak be a világ harminc országából érkező, százhúsznál több színházi szakembernek.

Legizgalmasabb konceptualista koreográfusunk, Hód Adrienn ismét a határokkal foglalkozik. Rendületlenül kordont bont, hogy újabb korlátokat találjon. Díszlet és jelmez nélkül, csupasz térben helyezi el táncosait, akik maguknak kénytelenek megteremteni az intim teret, miközben meg kell találniuk egymással és a közönséggel is az intenzív kapcsolatot.