Színház

A nagy füzet

  • Sisso
  • 2013. április 7.

Színház

Kristóf Ágota Trilógiacímű művének első részét vitte színre - Erick Aufderheyde azonos című színpadi változata nyomán - a Forte Társulat: a minimálpróza, a zöldségek nyersesége és a tornadráma misztériuma találkozik szerencsésen a színpadon, mondhatnánk, ahol a szöveg, a képzőművészet, a zene és a tánc szerves egységéből születik kortárs színház.

A koncepció első látásra szikár, mint az eredetileg francia nyelven írt magyar történet szövege. Aztán, ahogy a regény szövetébe egyre beljebb visz a narráció, egyre súlyosabban koppannak, mégis megtelnek élettel, drámával a kegyetlennek és érzelemmentesnek tűnő rövid szavak és mozdulatszekvenciák. A színészek felváltva mondják a történetet, s az így megmarad dokumentumszerűnek, amit csak tovább erősít az Archimboldo festményeit és a nyomorúságot egyszerre idéző színpadkép. Ökrös Csaba egy szál hegedűvel, a játék részeként előadott népzenei alapú szerzeményei pedig szervesen, mintegy fájdalomcsillapítóként vegyülnek a történésekbe.

A saját törvényei szerint működő paraszti világot a színpadon felépített mobil zöldségraktár szimbolizálja, amelybe krumpliszsáklegóból hordják össze a színészek a jövőt. Ide, a nyers tészta és a káposzta világába, a nagyanyai házba menekíti a második világháború borzalmai elől édesanyjuk az elválaszthatatlan ikerfiúkat. Andrássy Máté nagymama "átöltöző" szerepe igen kevés komikumot hordoz, inkább félelmetes, mint egy haragos istené, aki a tökéletlenre alkotott, kegyetlen világban próbál rendet teremteni, irányítani és a két élre vasalt városi unokáját az életre tanítani. Szigorú jelenléte a színpadon a sisakkészítő Halász Pétert idézi, a mozdulatai pedig egy felsőbb geometriát, amely talán az indián varázslók világából ered.

Krisztik Csaba és Nagy Norbert rendíthetetlen jellemű gyermekekként egyszerre mozdulnak, mint a halraj, a fizikai és szellemi összeköttetés megtestesülései, lám, a baj és az öröm nem jár egyedül. Intellektuális, ugyanakkor nyers kettősük útmutatás Kristóf Ágota kettős személyiségének megértéséhez, ugyanakkor jól segíti az eligazodást a gyermekkor őserdejében és a pusztulás világában egyaránt.

Az összes mellékszerepet Simkó Katalin és Kádas József játssza; egészen követhetetlen néha, ahogy átalakulnak és - figyelem! - benépesítik a színpadot. Blaskó Bori táncosként ezúttal is jól leválasztható a műegészről, ugyanakkor tagadhatatlanul teljes szerep az övé: egy halmozottan hátrányos helyzetű, kitaszított lányt jelenít meg - paralitikus balerinaként. Helyzetét megkönnyíti, hogy a szavak szinte természetesen válnak hiteltelenné a látható világban, ahol a gyermekeknek is meg kell tanulniuk leplezni az érzéseiket. Az előadás végére komplett káosz a színpad, csak a hálát szimbolizáló vidám növények, a tökök maradnak rendületlenek. Háborúnak, nagymamának vége, az egyik fiú átszökik a határon, mert meg kell tanulni egymás nélkül lenni - most, hogy egymáson kívül nem maradt senkijük. Talán csak egy kicsi kéne a boldog véghez, ahogy az emberi kapcsolatokban is sokszor, de nem ezt tanították nekünk - ennyiben komplett magyar identitástörténet ez. Ráadásul éppoly szerethető, mint a vöröshagyma és az erős paprika.

Szkéné Színház, február 15.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.