Nem lehetett irigylésre méltó helyzetben a képeket válogató Schiller Kata és B. Nagy Anikó, amikor Koncz Zsuzsa hatalmas anyagából kellett választaniuk - már az arányok (óriási életmű vs. kicsi tér) miatt is szükségszerűen önkényes lett a szelekció. Ha portré, miért éppen Major, Cserhalmi vagy Gobbi Hilda, vagy miért éppen az a színpadi fotó? Hiányérzetünk mégsem lehet: Konczot bevallottan nem a színpadi történések, hanem az előadás hangulata, a rendezői felfogás megörökítése érdekelte elsősorban - ugyanígy a kiállítás szervezői is inkább a sajátos Katona-fílinget próbálták elkapni a tárgyakon és Koncz képein keresztül. Ebben nincs is hiba. Nagyszerű Haumann portréerejű fotója a Hedda Gablerből, Szirtes Ági és Fekete Ernő kontrasztos képe a Közellenségből, vagy Takátsy Péter szenvedő alakja a Kazamaták sajnos elég kevésszer játszott előadásából. Közben jóleső "kirándulás" átlépni a terem túlsó felébe és felemelni (merthogy itt minden kézbe vehető) mondjuk Ivanov bögréjét, vagy a szíven szúrt babát a Mesél a bécsi erdőből. Csupa olyan tárgy, ami előadás közben talán fel sem tűnt, de most nyilvánvalóvá válik, hogy az ilyen apró részleteknek is micsoda jelentőségük lehet a színpadon. Az már csak hab a tortán, hogy a finisszázs árveréséről ezeket majd akár haza is vihetjük.
FUGA Budapesti Építészeti Központ, Bp. V., Petőfi Sándor u. 5., nyitva: március 23-ig
