Tovább folyik a független színházak kivéreztetése

Színház

Idén még kevesebb pénz jut a független színházi szférára. Évről évre egyre kevesebb.

Ahogy tavaly, úgy idén is kevesebb pénz jutott a minősítéssel nem rendelkező színház- és táncművészeti előadó-művészeti szervezetek támogatására: míg 2014-ben 1,23 milliárd, addig 2015-ben 1,067 milliárd volt, 2016-ban pedig 1,028 milliárd forint a keretösszeg, vagyis két év alatt 16,4 százalékot csökkent a dotáció mértéke. Ezen a támogatáson osztozik a Színház I., a Színház II., a Táncművészeti, a Forgalmazói, a Szabadtéri és a Nemzetiségi kategória valamennyi pályázója.

Ami a függetleneket illeti: április legvégén hozta csak nyilvánosságra az Emmi a szféra 2016. évi működési pályázatai döntési listáját. A Színház I. kategória kurátorai (Cziboly Ádám és Jászay Tamás, akiket a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) közgyűlése delegált, valamint Lőrinczy György, aki a Színházművészeti Bizottság tagja) a tavalyi elégedetlenkedés után nyilvánossá tették részletes döntési előterjesztésüket, amely alapján kialakult a végső döntési lista. Ebből kiderül, hogy 47 pályázat érkezett csak ebbe a kategóriába, így az összes igényelt támogatás 3,19-szer volt nagyobb, mint a támogatásra fordítható keretösszeg, amely 2016-ban 253,804 millió forint volt. Ezért a kurátorok szerint ha a támogatást érdemi értékelés nélkül, az igények arányában osztották volna el a pályázók között, akkor is mindenki kevesebb, mint a harmadát kaphatta volna az általa igényelt összegnek. Ráadásul közös kategóriában kellett megítélni a kiemelt státust érdemlő társulatokat a pár éve alakult fiatal csapatokkal, a nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő teljesítményt nyújtó műhelyeket a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben dolgozókkal, vagy a mezőny legmagasabb előadásszámait produkáló színházi nevelési társulatokat az összművészeti kísérletekkel.

A kategória ismertebb független színházi formációinak támogatásából szemezgetve (az összes döntés itt bogarászható) látszik, hogy 6 millió forintot kapott a Szputnyikból megmaradt Mentőcsónak, 9 milliót a TÁP Színház, 30 milliót Pintér Béla és Társulata, 3 millió forinttal támogatják a Természetes Vészek Kollektívát, 6 millióval a PanoDrámát, 30 millióval a Stúdió „K”-t, 10 millióval a KoMát és 18 millióval a Maladypét, valamint 22-22 milliót kap a Káva Kulturális Műhely és a Kerekasztal Társulás. A Színház I. kategória 12 pályázója nem kapott támogatást, mert az értékelő pontrendszer szerint nem értek el megfelelő pontszámot vagy szakmailag érvénytelen pályázatot nyújtottak be, 7 formációt átsoroltak a Színház II. kategóriába és 6 pályázó forráshiány miatt egyelőre várólistán van.

Miután a forráshiány következtében szinte senki nem kaphatta meg az igényelt támogatást (egyetlen kivétel van csupán: az egyik formáció minimum 3 millió forintra pályázott, és meg is kapta), a kurátorok arra kérték a pályázókat, hogy támogassák a döntéshozók felé tett javaslataikat, vagy ha tudnak jobbat, egészítsék ki azokat. Mert politikai akarat híján nem valószínű, hogy magától nőni fog a szféra támogatása, így viszont nem nagyon marad más, mint a lassú elhalás.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.