Tovább folyik a független színházak kivéreztetése

Színház

Idén még kevesebb pénz jut a független színházi szférára. Évről évre egyre kevesebb.

Ahogy tavaly, úgy idén is kevesebb pénz jutott a minősítéssel nem rendelkező színház- és táncművészeti előadó-művészeti szervezetek támogatására: míg 2014-ben 1,23 milliárd, addig 2015-ben 1,067 milliárd volt, 2016-ban pedig 1,028 milliárd forint a keretösszeg, vagyis két év alatt 16,4 százalékot csökkent a dotáció mértéke. Ezen a támogatáson osztozik a Színház I., a Színház II., a Táncművészeti, a Forgalmazói, a Szabadtéri és a Nemzetiségi kategória valamennyi pályázója.

Ami a függetleneket illeti: április legvégén hozta csak nyilvánosságra az Emmi a szféra 2016. évi működési pályázatai döntési listáját. A Színház I. kategória kurátorai (Cziboly Ádám és Jászay Tamás, akiket a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) közgyűlése delegált, valamint Lőrinczy György, aki a Színházművészeti Bizottság tagja) a tavalyi elégedetlenkedés után nyilvánossá tették részletes döntési előterjesztésüket, amely alapján kialakult a végső döntési lista. Ebből kiderül, hogy 47 pályázat érkezett csak ebbe a kategóriába, így az összes igényelt támogatás 3,19-szer volt nagyobb, mint a támogatásra fordítható keretösszeg, amely 2016-ban 253,804 millió forint volt. Ezért a kurátorok szerint ha a támogatást érdemi értékelés nélkül, az igények arányában osztották volna el a pályázók között, akkor is mindenki kevesebb, mint a harmadát kaphatta volna az általa igényelt összegnek. Ráadásul közös kategóriában kellett megítélni a kiemelt státust érdemlő társulatokat a pár éve alakult fiatal csapatokkal, a nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő teljesítményt nyújtó műhelyeket a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben dolgozókkal, vagy a mezőny legmagasabb előadásszámait produkáló színházi nevelési társulatokat az összművészeti kísérletekkel.

A kategória ismertebb független színházi formációinak támogatásából szemezgetve (az összes döntés itt bogarászható) látszik, hogy 6 millió forintot kapott a Szputnyikból megmaradt Mentőcsónak, 9 milliót a TÁP Színház, 30 milliót Pintér Béla és Társulata, 3 millió forinttal támogatják a Természetes Vészek Kollektívát, 6 millióval a PanoDrámát, 30 millióval a Stúdió „K”-t, 10 millióval a KoMát és 18 millióval a Maladypét, valamint 22-22 milliót kap a Káva Kulturális Műhely és a Kerekasztal Társulás. A Színház I. kategória 12 pályázója nem kapott támogatást, mert az értékelő pontrendszer szerint nem értek el megfelelő pontszámot vagy szakmailag érvénytelen pályázatot nyújtottak be, 7 formációt átsoroltak a Színház II. kategóriába és 6 pályázó forráshiány miatt egyelőre várólistán van.

Miután a forráshiány következtében szinte senki nem kaphatta meg az igényelt támogatást (egyetlen kivétel van csupán: az egyik formáció minimum 3 millió forintra pályázott, és meg is kapta), a kurátorok arra kérték a pályázókat, hogy támogassák a döntéshozók felé tett javaslataikat, vagy ha tudnak jobbat, egészítsék ki azokat. Mert politikai akarat híján nem valószínű, hogy magától nőni fog a szféra támogatása, így viszont nem nagyon marad más, mint a lassú elhalás.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.