rés a présen

„Tudom, nagy szavak”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2025. február 12.

Színház

Réti Adrienn színész

rés a présen: A Kicsi nyuszi hopp című független előadásban láttalak először, még diákkorodban. Milyen elképzeléseid voltak akkor a pályáról?

Réti Adrienn: Micsoda időutazás! 14 éve volt a bemutatója. Nagyon szerettem. Még főiskolások voltunk, amikor Csémy Balázs osztálytársammal megkerestük Pelsőczy Rékát a tervünkkel. Réka azt mondta, persze, csináljunk együtt valamit. Azóta is hálás vagyok neki. Nagyszerű alkotói folyamat volt. Réka által ismertem meg Gáspár Annát is, aki a produkciós vezetőnk lett, a Manna Kulturális Egyesülettel. Neki köszönhetően évekig játszottuk és fesztiváloztattuk az előadást.

rap: Aztán Vígszínház tagja lettél. Milyen időszaka volt az az életednek?

RA: A főiskola után először a Bárka Színházban voltam három évig, utána lettem társulati tag a Vígszínházban. Csodálatos időszak volt, és annak ellenére, hogy rengeteget dolgoztunk, nagyon szerettük egymást. Sok jó szerep és barátság is oda kötődik az életemben. A mai napig az otthonomként gondolok rá.

rap: Milyen előadásokban vagy látható jelenleg?

RA: Játszom például a Trafóban, az Eltűnő ingerekben Pass Andrea rendezésében, a Játékszínben A lány a vonaton című előadásban, most próbálok a Szkénében, és a SZX_MCHN című előadás Gryllus Dorka rendezésében a Trojka Társulattal is fontos előadás számomra. Az Anya születik című előadásunkra vagyok talán a legbüszkébb az utóbbi évekből, amelynek a Jurányi Ház után épp most keressük az új játszóhelyét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.