Egy hívás a legnagyobb ellentéteket is feloldhatja

  • Fizetett tartalom
  • 2024. január 2.

Támogatott tartalom

Két Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, Bodrogi Gyula és Szilágyi Tibor főszereplésével debütált a Vodafone karácsonyi reklámfilmje, ami az ellentétek áthidalhatóságára és az összefogás fontosságára hívja fel a figyelmet. A színészóriások által megformált karakterek egy karácsonyi jó cselekedet miatt ragadnak telefont és oldják fel az évek óta tartó rivalizálást kettőjük között egy nemes ügy érdekében. A kampány üzenetéről és a megvalósításról beszélgettünk Moldván Ákossal, a Vodafone lakossági kommunikációs vezetőjével. 

Sok év után újból együtt dolgozott a két színészlegenda, Bodrogi Gyula és Szilágyi Tibor. A Vodafone reklámfilmjében ugyan rivalizáló játékboltosokat alakítanak, a valóságban már 60 éve töretlen a barátságuk. A filmben az egymással versengő karakterek egy karácsonyi jó cselekedet miatt ássák el a csatabárdot és mutatják meg a nézőknek, hogy már egy telefonhívás is hatalmas változást eredményezhet kapcsolatainkban. A film leirata elsőre megtetszett mindkét színésznek, így boldogan vállalták a felkérést.

A társadalmi felelősségvállalás nem idegen a Vodafone reklámjaiban, sokadik éve képzik szerves részét a karácsonyi kampányoknak olyan problémák kiemelése, amik a társadalom meghatározó részét érintik.

Két évvel ezelőtt a magányosságra, annak feloldására hívták fel a figyelmet Imre bácsi történetén keresztül, míg a tavalyi évben a túlfogyasztás helyett az egymásra való odafigyelést tették a kampány központi üzenetévé. 

Idén szintén egy olyan társadalmi szintű probléma áll a kampány üzenetének középpontjában, amely az egyén hétköznapi szintjén is megjelenik. Az ellentétek bárhol megjelenhetnek, egy rokonnal, egy baráttal, de még akár a szomszéddal is. Sokszor pedig egy jelentéktelen konfliktus miatt nem beszélnek évek óta egymással a felek, pedig biztosan mindketten érzik, hogy sokkal jobb lenne újra felmelegíteni a kapcsolatot és félretenni a sérelmeket.

 
 
Szilágyi Tibor, Moldván Ákos és Bodrogi Gyula a forgatáson
 

„Azt gondoljuk, hogy filmjeink és a kommunikáció összes elemének tonalitása méltó folytatása annak a kommunikációs platformnak, amelyet néhány évvel ezelőtt elindítottunk, és annyi pozitív visszajelzést kapott” – utalt vissza a korábbi „Imre bácsi” és az „Egy ajándék is elég” karácsonyi kampányokra Moldván Ákos. 

„Mindig igyekszünk egy társadalmi problémát, feszültséget a felszínre hozni. Nagyvállalatként felelősséget érzünk aziránt, hogy hangot adjunk az emberek mindennapjait érintő egyéni, közösségi vagy társadalmi szinten jelen lévő problémáknak, és a saját eszközeinkkel tenni is tudjunk a változásért. Úgy véljük, hogy az üzleti célok mellett megfér, sőt nagyvállalatként fontos beszélnünk ezekről a témákról, de ami még fontosabb, hogy valódi tettekkel példát is mutassunk mindenki számára.”

Idén karácsonykor a tv-képernyőn túl az utcákon is, sőt, még ebben a lapszámban is a párbeszédre, a régi ellentétek feloldására buzdít a Vodafone. Sokfelé találkozhatunk idézeteket bemutató hirdetésekkel, melyek egytől egyig a kampány alkotóinak személyes üzenetei egy régi barát vagy ismerős számára, akiket ők maguk is felkeresnek majd.

Emellett az online térben adják át a social media csatornáik meghatározó hangját ennek az üzenetnek a továbbítására.

A bűbájos végeredményhez azonban rögös út vezetett, a cég már a júliusi kánikulában is azon dolgozott, hogy az eddigi legemlékezetesebb karácsonyi kampányukat alkothassák meg.

„A munka már nyáron elkezdődik, sajátosan vicces dolog egy napsütötte irodában, rövidnadrágban a karácsonyra hangolódni” – folytatta a beszélgetést Moldván Ákos. „Szerencsénk van, hogy egy szakmailag ennyire kiemelkedő csapattal tudunk évről évre dolgozni, innen is szeretném megköszönni a munkát a kreatív-, illetve médiaügynökségi csapatoknak, a produkciós háznak, a rendezőnknek és természetesen a két színészóriásnak, hogy ilyen emlékezetes karácsonyi kampányt tudtunk letenni az asztalra idén.”

VF_Logo_CMYK_RED

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.