Trafik

kulthírek

Az az igazság, hogy sokkal jobban szeretjük a verseket, mint a tévéket, ha például Pilinszkyt olvasok a leguánomnak, még ő is könnyebben alszik el.

A Sajtó Házának kerthelyiségében a múlt században jártunk utoljára. Aranytollnak vagy Golyóstollnak nevezték, lényege a szerény árfekvésű, bőséges ételválaszték volt.

A jövő héten a Zenegyűlölő a bajor fővárosba teszi át jéghelyét, de arra a koncertre már visszatér, amelyen Schiff András zongorázik (Mozart: d-moll zongoraverseny, K. 466) és vezényli a Budapesti Fesztiválzenekart (műsoron Haydn és Schubert egy-egy szimfóniája, valamint Mozart: Don Giovanni nyitány; MűPa, 9-én és 10-én 19.45, illetve 11-én 18.00)

Amikor meghallom, hogy Szicíliában a napot jéghideg kávégranitával indítják, friss, foszlós briós társaságában, belesárgulok az irigységbe. Hát nem zseniális? Miért ott, és miért nem nálunk?

kulthírek

Amikor ezt írjuk, épp tetőzik a kánikula, dél van, 37 fok. Beszélgessünk a klímaváltozásról? Hm? Mikorra sivatagosodik el végképp az alföld?

Szinte észrevétlenül változott néhány év alatt a Lánchíd budai hídfője és a Batthyány tér közötti szakasz vendéglátó negyeddé.

Igazán zavarban van minden zenegyűlölő, aki a héten koncertre akar menni, az ajánlat a nullára zsugorodott Budapesten, vidéken meg még nem kezdődtek el a különféle fesztiválok.

Ugye, sejtik, hogy nem a vérpezsdítő, latinos tánclépéseket és csípőringásokat fogjuk az alábbiakban kitárgyalni?

kulthírek

Úgy illik, hogy a helyreigazítással kezdjem, a múltkor Kísértetnek olvastam (s persze rögtön írtam is) a Kísérletet, Freud hál' istennek nem néz tévét - mindenki mást megkövetek ezúton.

A természet csodája terül el a Lukács fürdővel átellenben, a Frankel Leó úton. Egy kis tavacska, ami a XV. században épült felhévízi malom gátjai duzzasztotta víz hatására keletkezett, s vált az összes budai gyógyforrás szabályozójává.

Lassan lezárul a zárt térben tomboló hangversenyévad, a muzsikusok egyre inkább a természetes szabadba húzódnak, kitéve hangszereiket az esőnek, fagynak, lehangolódásnak, ám a Zenegyűlölő legfeljebb csak szóban követi őket, tartva magát egy évvel ezelőtt megfogalmazott kissé karcos maximájához: vidékre nem!