A Sajtó Házának kerthelyiségében a múlt században jártunk utoljára. Aranytollnak vagy Golyóstollnak nevezték, lényege a szerény árfekvésű, bőséges ételválaszték volt. Az italnak viszont megkérték az árát, noha tudomásunk szerint ebben az időben is elég sok főszerkesztő dőlt el az Andrássy út és a Bajza utca sarkán.
Volt egyszer egy újságíró, aki nem tudta, hogy mi az ábra, s számolatlanul döntötte magába az Unicumokat. Rendesen berúgott. Amikor megérkezett a számla, akadozó nyelvvel, de határozottan közölte, hogy ezt a méltatlanságot (ti. a ház nem állja a cechet) jól megírja.
Helyette pirultunk, de olyannyira, hogy mostanáig legfeljebb a körorvos miatt merészkedtünk a Sajtó Házába, étkezni véletlenül sem. Pedig azóta nemcsak a tulajdonos és a név változott, de a kiszerelés is. Szó sincs kedélyes kosztolgatásról, visszafogott árakról. A Premier kimondottan elegáns hely.
Kora délután érkezünk, fehér abrosz ragyog az összes asztalon, az ifjú felszolgáló láthatóan szakmabeli, nem lehet egy rossz szavunk. Az étlapon kevés, de csupa izgalmas fogás, ha valamit mégis szegényesnek mondhatnánk, az maga a carte: közepes tipográfia, közepes minőségű papiroson, ezen a szinten már több kell. Ugyanezt mondhatjuk a szalvétáról, hiába fehér, mint a frissen mosott bárány, papírból készült, és ez itt snassz.
Persze ne gondolja senki, hogy néhány ételnév olvastán tettük magasra a lécet. A tányérok, az evőeszközök minősége többet sejtet egy átlagos kerthelyiségnél, és látjuk azt is, hogy az ételek krómozott fedővel érkeznek. És persze az árak... Szerencsére a parányi csészében szervírozott kakukkfüves erdei gombaleves (1350 Ft) valóban megéri a pénzét. Párját ritkító ínyencség, találgatjuk az összetevőket, a vörösborra például mérget vennék, de nem tudjuk megfejteni, hogyan készülhetett. A zöldspárgás, gombával töltött jércemellel, amit kókusztejes rizottóval kapunk (2400 Ft), már könnyebb a dolgunk. Látványos, ropogós, ám túlságosan erős volt a start, a levest nem tudja felülmúlni. A káposztás tészta (1300 Ft) viszont hajrába kezd, és végül - hatalmas meglepetésre - ő lesz a befutó. Nem mintha bármiben is különbözne a tisztességesen elkészített cvekedlitől, de épp ez a titka: ismer valaki Magyarországon még egy olyan nyilvános helyet, ahol a káposztás kockához hasonló egyszerű dolgokat is komolyan veszik?
