csontzene - Hoffmann visszatér

  • .
  • 2007. június 21.

Trafik

Lassan lezárul a zárt térben tomboló hangversenyévad, a muzsikusok egyre inkább a természetes szabadba húzódnak, kitéve hangszereiket az esőnek, fagynak, lehangolódásnak, ám a Zenegyűlölő legfeljebb csak szóban követi őket, tartva magát egy évvel ezelőtt megfogalmazott kissé karcos maximájához: vidékre nem!

Lassan lezárul a zárt térben tomboló hangversenyévad, a muzsikusok egyre inkább a természetes szabadba húzódnak, kitéve hangszereiket az esőnek, fagynak, lehangolódásnak, ám a Zenegyűlölő legfeljebb csak szóban követi őket, tartva magát egy évvel ezelőtt megfogalmazott kissé karcos maximájához: vidékre nem! (Így aztán a Bartók+Párizs jelszavú Miskolci Operafesztiválra sem, ahol pedig Rameau Artemisz diadala című operáját viszi színre Kovalik Balázs 23-án az Egyetemi Erőműben.)

Pesten még elvergődünk valahogy a Kocsis Zoltán dirigálta Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertjére (Kocsisunk soha nem pihen?!), ahol Perényi Miklós és Jandó Jenő közreműködésével Weiner-, Liszt-, Dohnányi-, Kodály- és Bartók-műveket hallhatunk (Művészetek Palotája, június 25., 19.30).

A többi néma csend. Pontosabban olvasás, mivel elkezdődött régi szerzőtársunk, E. T. A. Hoffmann műveinek többkötetes sorozata. Az első darab a Fantáziaképek Callot modorában kötet írásait adja közre, végre a szerző által megadott eredeti sorrendben, részben új fordításokban. Most látjuk, hogy iszákos barátunk nem választotta el egymástól az esszé és a merőben fikciós novella műfaját; a Gluck lovag című káprázatos novella mellett jól elvan a Beethoven hangszeres zenéjéről című alapvető zenetudományos tanulmány. Szóval mindenki elmerülhet képzelgéseibe, Hoffmann azt sugallja, hogy a zenéhez elég a fantázia, amit jól példáz, hogy a berlini őrült, aki a régen elhunyt Glucknak képzeli magát, tökéletes beleérzéssel játszik egy olyan partitúrából, mely üres lapokból áll - és ez nem akadályozza meg a narrátort, hogy nagy buzgalommal lapozzon neki! És egy idevágó ironikus megjegyzés máshonnan: "Ezek az őrültek teljesen a zenéből hizlalják legfurcsább véleményeiket; a zenét minden művészetek közül a legromantikusabbnak nevezik, mivel tárgya kizárólag a végtelen; a természet titokzatos, zenei hangokban kimondott szanszkrittája, mely végtelen vággyal tölti el az embert, és csak benne érti meg a fák, a virágok, az állatok, a vizek énekének énekét!"

Nos, nekünk kései, troglodita társaknak végtelen vágyunk dehogy terjed a pillangók dalának megértéséig; mi, szomorú posztromantikusok beérnénk azzal is, ha a pincér végre megértené, hogy nem jéghidegen kell szervírozni a vörösbort.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.