Minden családban ott lapul valamelyik polcon a generációkon át öröklődő, megsárgult, foltos, szakadozott lapokból álló, többször összeragasztgatott, régi szakácskönyv.
A közismert konyhai filozófus, Trevor Cook-Facchetti A sportvendéglők alkonya című, az 1982-es spanyol világbajnokságra időzített művében tett állítása - "azoknak hamarosan annyi" - komoly megbotránkozást okozott megjelenése idején.
Sorozatgyilkossági ügy látszik körvonalazódni. Teketória nélkül hívják ki hozzá Jean Renót - talán a Teljesen Elhülyült Rendőrök Szanatóriumából, ahol sikeres totalizatőr vállalkozást folytat és sertésmód táplálkozik.
Megint visszafelé megyünk az időben. Zuhog az eső, a Nemzeti Múzeumban látott Sajtófotó kiállítástól sújtva dúdolgatjuk: "az orrom eltörött a múzeum mögött".
A posztmodern korszak egyik legsikeresebb és legbefolyásosabb filozófusa, Paul Feyerabend (eszméiről és életéről bővebben a 30-31. oldalon) élete végén, 1994-ben írt önéletrajzának már a címe is beszédes: Zeitverschwendung, azaz "Időpocsékolás".
"A rántottáig terjed a főzőtudományom" - állítják sokan, miközben valószínűleg meg sem fordul a fejükben, hogy ezzel a kulináris készségüket tulajdonképpen felértékelik.
Aki Kaurismäki finn filmrendező valamikor a kilencvenes évek elején Budapesten járt. Nem akarok nagyot mondani, de konkrétan a Szindbád moziban rendeztek neki retrospekciót, biztosramenészeti alapon, nyilván, mert ott húsz ember is tömegnek látszik.