chili & vanilia - Drágám, ez a doboz melyik évjárat?

  • .
  • 2007. április 12.

Trafik

Kezeket fel, mikor bontottak utoljára egy doboz szardíniát?
Elfeledett, divatjamúlt hozzávaló, nem igaz? Magam sosem voltam rajongója, nem is emlékszem, vajon hol találkoztam vele utoljára az elmúlt tizenöt évben. Hogy mégis miért ajánlom ilyen lelkesen? Portugáliába készülve mostanában többször is belefutottam a "vintage sardines" kifejezésbe, amelynek jelzője alapvetően borra, szőlőre használatos, ebben az értelemben pedig régi, meghatározott évben eltett, minőségi halat takar. Kiderült, hogy a szardínia azon ritka konzervek egyike, amelyek komoly ínyencértékkel bírhatnak. Szakértői, gyűjtői vannak, akik bontás előtt akár tíz évig is őrizgetik, és évjárat alapján választanak.

Gyűjtögető életmódot folytató háztartások, figyelem: meg lehet nyugtatni a csúnyán néző nejeket, hogy a kamrapolcon halmozódó gyanús dobozok esetében valójában nincs másról szó, mint a 80-as évek óta a spájzban ragadt szardínia muzeális értékké való nemesedéséről. Azt persze nem kell feltétlenül elárulni, hogy ez nyilván inkább a kiváló minőségű, francia, spanyol, portugál változatra értelmezhető, mint a szovjet konzervipar mintapéldányaira.

A rómaiak agyagedényben, sóban és olajban tartósították a szardíniát, az első konzervet pedig a bretagne-i Nantes városában, 1824-ben Joseph Colin tette el. Erre néhány évvel az után került sor, hogy Nicolas Appert elnyerte Napóleon tizenkétezer frankos díját, amelyet azért a technológiáért ajánlott, amellyel a hadsereg részére nagy mennyiségű élelmiszert lehet tartósítani.

Paula Wolfert, a marokkói és a mediterrán konyha világhírű kutatója The Slow Mediterranean Kitchen című remek szakácskönyvében talált recept ihlette az alábbi elkészítési módot.

Citromos, petrezselymes szardínia avokádón

Hozzávalók (2 adag)

1 érett avokádó

1 doboz (125 g) jó minőségű szardínia

2 ek. olívaolaj

1,5 ek. sherry- (vagy fehérbor-) ecet

nagy marék (2-3 ek.) friss petrezselyem

egy facsarásnyi citromlé (ízlés szerint)

fél citrom reszelt héja

csipet cayenne-i bors, só, bors

tetejére: lilahagyma, újhagyma

A szardíniát lecsöpögtetjük, villával nagy darabokra törjük. Hozzáadjuk az olívaolajat, ecetet, citromlevet és -héjat, sót, borsot, cayenne-i borsot, végül a felaprított friss petrezselymet. Összeforgatjuk, néhány órát állni hagyjuk, hogy az ízek összeérjenek. Az avokádót félbevágjuk, nagy magját kiemeljük, 6-8 szeletbe vágjuk. Sózzuk, borsozzuk, citromlevet csöpögtetünk rá. A közepébe halmozzuk a szardíniát, majd megszórjuk vékony szeletekre vágott lila- és/vagy újhagymával. Pirítóssal tálaljuk. (Tálalhatjuk a fél avokádóba töltve is, vagy úgy, hogy az avokádót is összenyomkodjuk, és a pirítósra halmozzuk.) Az avokádónak vajpuhának kell lennie. Ha csak éretlent kapnánk, tegyük papírzacskóba egy érett banán társaságában, egy nap alatt megpuhul.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.