étel, hordó - CHAMPS PUB BUDA

  • .
  • 2007. április 12.

Trafik

A közismert konyhai filozófus, Trevor Cook-Facchetti A sportvendéglők alkonya című, az 1982-es spanyol világbajnokságra időzített művében tett állítása - "azoknak hamarosan annyi" - komoly megbotránkozást okozott megjelenése idején.

A közismert konyhai filozófus, Trevor Cook-Facchetti A sportvendéglők alkonya című, az 1982-es spanyol világbajnokságra időzített művében tett állítása - "azoknak hamarosan annyi" - komoly megbotránkozást okozott megjelenése idején. Negyedszázad elteltével viszont már senki sem vitatja, hogy a szerző látnoknak bizonyult. A sportvendéglőknek tényleg "annyi", legtöbbjük kocsmává züllött (vagy épp nemesedett), az ételválaszték pedig a vagdaltas zsemlére, ropira, jégkrémre korlátozódik, ha egyáltalán. Ahogy a szerző fogalmaz: "only toothbreaker shits", és ez akkor is igaz, ha informátoraink szerint bizonyos helyeken még mindig zseniális babgulyásokat, resztelt májakat, pacalokat mérnek.

Azt persze Cook-Facchetti sem gondolhatta, hogy a klasszikusok alkonyával új intézménytípus veszi át a stafétát, az ún. sportpub, ahol az idők szavának megfelelően a televíziós közvetítések kovácsolnak közösséget. Persze korábban is létezett ilyesmi, a leginkább kézen- (vagy árokban) fekvő megoldást emlegetve: ha egy falusi kocsmából hiányzik a dexion-salgó állványra helyezett Nárcisz típusú televíziókészülék, akkor az már nem is falusi kocsma. Hogy mi a különbség? Nos, egy sportpubban sokkal több, és bizonyosan nem Nárcisz típusú készülék található, de ennél fontosabb, hogy míg a falusi csehóban azért nézik a tévét, mert isznak, a sportpubban azért isznak (és esznek), mert nézik a tévét.

A koncepció sikerére ékes bizonyíték, hogy a Dohány utcai Champs Pubnak a közelmúltban testvérintézete létesült a Margit körútból nyíló Erőd utcában. A szagtalan, tágas pince minden tekintetben - ragyogó bárpult, tágas bokszok, masszív faasztalokkal és piros bőrülésekkel - a korszerű söröző benyomását kelti. A dekorációk java természetesen sportvonatkozású relikvia, ám a döntő látványosságot mégis a falakon elhelyezett LCD-televíziók serege jelenti. Tíznél elunjuk a számlálást, különben is csak a vakszerencsének köszönhetjük, hogy akad hely ezen a szép, keddi BL-napon, amikor a Milan a Bayernnel, az Eindhoven pedig a Liverpoollal csap össze. Egyszerre mindkét meccset nézhetnénk, de ennél sokkal érdekesebbnek tűnik a közönség tanulmányozása, eddig ugyanis azt hittük, hogy a tévé előtt sörözgető, góloknál őrjöngő férfitársaság csak a reklámokban létezik. Megfigyelésükre bőven van időnk, mert hiába kedves a Barcelona-mezbe öltözött felszolgáló hölgy, nem különösebben izgalmas tökmagos sajtkrémlevesünk (790 Ft) után a zöld tésztás és spárgás fogas (2190 Ft) és a tenger gyümölcseivel ékesített spagetti (1890 Ft) majd' egy óra múlva érkezik. Türelmünk fogytán, de amikor meglátjuk a két méretes adagot, minden gondunk elszáll. A tészta pontosan olyan, amilyennek a nagykönyvben meg van írva, ráadásul a hazai gyakorlattal ellentétben bőségesen meghintették rákkal, polippal, tintahallal, kagylóval. Mégis mindez csupán szolid ízelítő a fogashoz képest, ami bármelyik jelentős halászcsárdában a konyhafőnök ajánlata lehetne. És ezzel a szálkák összefutnak, hiszen ilyesmit utoljára az Április 4. Gépgyár kisvendéglő halászléjéről állítottunk. Épp negyedszázada.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.