A posztmodern korszak egyik legsikeresebb és legbefolyásosabb filozófusa, Paul Feyerabend (eszméiről és életéről bővebben a 30-31. oldalon) élete végén, 1994-ben írt önéletrajzának már a címe is beszédes: Zeitverschwendung, azaz "Időpocsékolás". Életére viszszatekintve felfoghatatlannak tartja, hogy előadásokat tartott, könyveket és cikkeket írt, egy időben két egyetemen is tanított, Zürichben és a Kaliforniában lévő Berkeley-n, és öt helyen volt professzor, többek között a Yale-en. Mindez időpocsékolás volt, állítja. Olyan obskúrus filozófiai fogalmakkal dolgozott, mint a "valóság, a realitás vagy az objektivitás", ahelyett, hogy a tenger bámulásával, minestrone- és spagettievéssel, olvasással, színházlátogatással és zenehallgatással töltötte volna idejét, imádott olasz felesége, Grazia társaságában. Így az eszes Paul. Halála előtt írt mondataihoz nem szükséges kommentár: "Talán ezek az utolsó napjaim. Örülünk minden egyesnek. Legutóbbi agyvérzésem bénulást okozott. Szeretném, ha távozásom után nem cikkek és végső filozófiai magyarázatok maradnának utánam, hanem szeretet. Remélem, elmúlásom békés lesz, talán kómába esem, és haláltusám nem hagy hátra rossz emlékeket. Történjék bármi is, kis családunk örök életre képes - Grazia, én és a szerelmünk. Igen, ezt kívánom magamnak, hogy ne a szellemem éljen tovább, hanem csakis a szeretet."
Akit pedig e Szókratész ajkára méltó szavak sem győznek meg, az menjen el 6-án a Művészetek Palotájába, és hallgassa meg a Kanténál is erősebb istenbizonyítékot, vagyis Bachtól a Máté-passiót, melyet a Nemzeti Filharmonikusok élén Schiff András ad elő.
