tévésmaci - Sünök a síneken

  • .
  • 2007. március 29.

Trafik

Aki Kaurismäki finn filmrendező valamikor a kilencvenes évek elején Budapesten járt. Nem akarok nagyot mondani, de konkrétan a Szindbád moziban rendeztek neki retrospekciót, biztosramenészeti alapon, nyilván, mert ott húsz ember is tömegnek látszik.

Aki Kaurismäki finn filmrendező valamikor a kilencvenes évek elején Budapesten járt. Nem akarok nagyot mondani, de konkrétan a Szindbád moziban rendeztek neki retrospekciót, biztosramenészeti alapon, nyilván, mert ott húsz ember is tömegnek látszik. Az északi férfi csak amúgy bőrdzsekiben (látványosan tarvisiói prt-a-porter) akrobatikázott egy kétdecis műanyag pohárnyi híres magyar gyomorkeserűvel az előtérben, amikor odabent már a nagyságáról szólt a bevezető. Nem kellett különösebb jóstehetség hozzá, hogy elképzeljük: ő soha nem azért menni majd Amerika, mert már nagyon várják tőle a Gladiátort. Inkább úgy nézett ki, hogy ez a figura mindig ugyanaz marad. És ugyanazt a formát is hozza. Hogy ez majd mind tökéletesebb lesz - ja, erre is gondolhatott, aki akart. Nincs ezen mit szépíteni, kedvencünk egy lúzer, a lúzereknek a lúzerekről, a leningrádi cowboyokról a pestieknek. Már a következő teli pohár volt nála, amikor besétált a vetítőbe, ahol valaki tájékozottan Jim Jarmusch hatásáról kérdezte, hogy mesterének tekinti-e. A válasz: nem, Jarmusch tekinthet engem mesterének, úgy tudom, tekint is. Föl is tűnt párszor (nekem csak szkeccselésnek látszik) Jarmusch környékén, viszont a Szindbád tájékán azóta se láttam. Akkori fölszólalása is azt tette nyilvánvalóvá, hogy nem viszi sokra, mindig megmarad bokraink közt, magam még a cannes-i pálmát, a megkerülhetetlen európai filmdíjjelöléseket is túlzásnak találom, hagyni kéne, mint Fassbindert.

Mert ha van a világ filmcsinálásában még valaki nagyon érdekes, az csak ő, csak ő, Aki Kaurismäki. E voltaképpen szélsőséges állítás akkor is megáll, ha nem kötünk bele abba a másikba, mely szerint aki egy filmjét látta, az már látta az összeset - ilyeneket hordott össze anno a helybeli lágyszívű kritikus A múlt nélküli ember kapcsán. Hogy oda ne rohanjak, a skribler közelről látja a nagy embert és meghatódik (persze magától). Mindazonáltal - és ez dicséretére legyen mondva - ha hangtompítóval is, de csak meglengette öklének hervadt buzogányát a végin, hogy ti. aki egy Akit látott, látta mindet. Ezért én speciel tévét biztos nem vennék, noha az (a királyi, naná éjjel egy előtt 10 perccel) jövő szerdán lenyomja.

Pénteken (30-án) azonban ennél öt perccel később a tv2-n A majom álarcával leszünk kénytelenek beérni. Hú, valami sűrű krimi 2000-ből, eltűnt diáklány, aberrált (pláne szexuálisan) tanárnő és egy magyar (Marton Csokas), hogy ebből mi lesz? Nekem kábé tizenegytől alvás, alighanem.

Szombaton korán, a sakállal kelünk (9.00; NGC; A sakál napja - én nem túlzottan számítanék James Foxra, hisz az róka). A leguánom jól van. Este az m1-en nyolc tízkor John Ford híres westernje, a Rio Grande Tarzanné Margitkával. Fél tizenegykor ugyanitt Öt könnyű darab Jack Nicholsonnal. Aszongya 1950+1970, az annyi mint: valahol a filmpiacon megint végkiárusítás volt. Nem mintha a jó nevű Jean-Paul Rappeneau 1995-ös kosztümös kútmérgezése, a Huszár a tetőn Juliette Binoche-sal és Olivier Martinezzel nem lenne bőven az öregapám mozija (Duna; 21.55). Ámde akkor utána, éjfélkor ugyanitt A legendás Nina Simone - két hete csevegtünk a Bérgyilkosnőről, na, abban volt a művésznő a hősnő kedvence, mert az ilyen kúl akart nagyon lenni.

Vasárnap a bolondok napja, az m1-en még egy John Wayne (aszszem, ingyen adhatták a dolgait; a másik ugye a Rio Izé volt), 21.35-kor Iwo Jima fövenye (lecsatlakozva másfelől korunk Clint Eastwoodjához; méghogy korunk? az őskor!). A Coen testvéreket sokan szeretik, mondjuk a szüleiket meg is értem: Hollywoodi lidércnyomás - most kell ennél őszintébb cím? Mindegy: Zone Europa; 16.10, és tv2; 23.20 - nagy napjuk van, annyi szent. Az első helyett inkább nézzék a Mágnás Miskát (m2; 16.00).

Hétfőn a miheztartás véget Baran (iráni, 2001) a Dunán, éjfél előtt tíz perccel.

Kedden este nyolckor szintén a Dunán: Isten hozta, őrnagy úr! Én simán kihagyom, kilenctől szintén simán Vészhelyzetet nézek.

Szerdán a mondott Akimaki.

Csütörtökön reggel kilenckor (m1) mit kezdjünk a négyrészes Huckleberry Finn kalandjaival, amikor Tom Sawyer odakint mázolja a kerítést? Délután fél háromkor a Dunán Daruvonulás a Hortobágyon!

Maguk is tegyenek így, darvadozzanak az ekrán előtt naphosszat vagy éjszakákon át - hamarabb meglátszik, mint gondolnák. Csak nézzenek rám!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.