tévésmaci - Sünök a síneken

  • .
  • 2007. március 29.

Trafik

Aki Kaurismäki finn filmrendező valamikor a kilencvenes évek elején Budapesten járt. Nem akarok nagyot mondani, de konkrétan a Szindbád moziban rendeztek neki retrospekciót, biztosramenészeti alapon, nyilván, mert ott húsz ember is tömegnek látszik.

Aki Kaurismäki finn filmrendező valamikor a kilencvenes évek elején Budapesten járt. Nem akarok nagyot mondani, de konkrétan a Szindbád moziban rendeztek neki retrospekciót, biztosramenészeti alapon, nyilván, mert ott húsz ember is tömegnek látszik. Az északi férfi csak amúgy bőrdzsekiben (látványosan tarvisiói prt-a-porter) akrobatikázott egy kétdecis műanyag pohárnyi híres magyar gyomorkeserűvel az előtérben, amikor odabent már a nagyságáról szólt a bevezető. Nem kellett különösebb jóstehetség hozzá, hogy elképzeljük: ő soha nem azért menni majd Amerika, mert már nagyon várják tőle a Gladiátort. Inkább úgy nézett ki, hogy ez a figura mindig ugyanaz marad. És ugyanazt a formát is hozza. Hogy ez majd mind tökéletesebb lesz - ja, erre is gondolhatott, aki akart. Nincs ezen mit szépíteni, kedvencünk egy lúzer, a lúzereknek a lúzerekről, a leningrádi cowboyokról a pestieknek. Már a következő teli pohár volt nála, amikor besétált a vetítőbe, ahol valaki tájékozottan Jim Jarmusch hatásáról kérdezte, hogy mesterének tekinti-e. A válasz: nem, Jarmusch tekinthet engem mesterének, úgy tudom, tekint is. Föl is tűnt párszor (nekem csak szkeccselésnek látszik) Jarmusch környékén, viszont a Szindbád tájékán azóta se láttam. Akkori fölszólalása is azt tette nyilvánvalóvá, hogy nem viszi sokra, mindig megmarad bokraink közt, magam még a cannes-i pálmát, a megkerülhetetlen európai filmdíjjelöléseket is túlzásnak találom, hagyni kéne, mint Fassbindert.

Mert ha van a világ filmcsinálásában még valaki nagyon érdekes, az csak ő, csak ő, Aki Kaurismäki. E voltaképpen szélsőséges állítás akkor is megáll, ha nem kötünk bele abba a másikba, mely szerint aki egy filmjét látta, az már látta az összeset - ilyeneket hordott össze anno a helybeli lágyszívű kritikus A múlt nélküli ember kapcsán. Hogy oda ne rohanjak, a skribler közelről látja a nagy embert és meghatódik (persze magától). Mindazonáltal - és ez dicséretére legyen mondva - ha hangtompítóval is, de csak meglengette öklének hervadt buzogányát a végin, hogy ti. aki egy Akit látott, látta mindet. Ezért én speciel tévét biztos nem vennék, noha az (a királyi, naná éjjel egy előtt 10 perccel) jövő szerdán lenyomja.

Pénteken (30-án) azonban ennél öt perccel később a tv2-n A majom álarcával leszünk kénytelenek beérni. Hú, valami sűrű krimi 2000-ből, eltűnt diáklány, aberrált (pláne szexuálisan) tanárnő és egy magyar (Marton Csokas), hogy ebből mi lesz? Nekem kábé tizenegytől alvás, alighanem.

Szombaton korán, a sakállal kelünk (9.00; NGC; A sakál napja - én nem túlzottan számítanék James Foxra, hisz az róka). A leguánom jól van. Este az m1-en nyolc tízkor John Ford híres westernje, a Rio Grande Tarzanné Margitkával. Fél tizenegykor ugyanitt Öt könnyű darab Jack Nicholsonnal. Aszongya 1950+1970, az annyi mint: valahol a filmpiacon megint végkiárusítás volt. Nem mintha a jó nevű Jean-Paul Rappeneau 1995-ös kosztümös kútmérgezése, a Huszár a tetőn Juliette Binoche-sal és Olivier Martinezzel nem lenne bőven az öregapám mozija (Duna; 21.55). Ámde akkor utána, éjfélkor ugyanitt A legendás Nina Simone - két hete csevegtünk a Bérgyilkosnőről, na, abban volt a művésznő a hősnő kedvence, mert az ilyen kúl akart nagyon lenni.

Vasárnap a bolondok napja, az m1-en még egy John Wayne (aszszem, ingyen adhatták a dolgait; a másik ugye a Rio Izé volt), 21.35-kor Iwo Jima fövenye (lecsatlakozva másfelől korunk Clint Eastwoodjához; méghogy korunk? az őskor!). A Coen testvéreket sokan szeretik, mondjuk a szüleiket meg is értem: Hollywoodi lidércnyomás - most kell ennél őszintébb cím? Mindegy: Zone Europa; 16.10, és tv2; 23.20 - nagy napjuk van, annyi szent. Az első helyett inkább nézzék a Mágnás Miskát (m2; 16.00).

Hétfőn a miheztartás véget Baran (iráni, 2001) a Dunán, éjfél előtt tíz perccel.

Kedden este nyolckor szintén a Dunán: Isten hozta, őrnagy úr! Én simán kihagyom, kilenctől szintén simán Vészhelyzetet nézek.

Szerdán a mondott Akimaki.

Csütörtökön reggel kilenckor (m1) mit kezdjünk a négyrészes Huckleberry Finn kalandjaival, amikor Tom Sawyer odakint mázolja a kerítést? Délután fél háromkor a Dunán Daruvonulás a Hortobágyon!

Maguk is tegyenek így, darvadozzanak az ekrán előtt naphosszat vagy éjszakákon át - hamarabb meglátszik, mint gondolnák. Csak nézzenek rám!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.