csontzene - Végső leheletek

  • .
  • 2007. április 12.

Trafik

Már megint itt tartunk, azaz egy filozófusnál és egy végszónál, ám ezek nem a saját szavai, ráadásul nem is szavak, hanem...
Hogy is szellőztessük... Inkább adjuk át a szót Rousseau-nak, aki ifjúkorában amolyan belső szolgaként állt alkalmazásban Madame Versellis-nél. Úrnője haldoklását így írja le a Vallomások lapjain: "Csak a két utolsó napon maradt ágyban, s mindig nyugodtan beszélgetett környezetével. Végül, amikor már nem beszélt, s haláltusáját vívta, egy nagyot szellentett:

- Jó - mondta, s megfordult. - Aki szellent, nem halt még meg.

Ezek voltak utolsó szavai." (Benedek Marcell fordítása).

Bár Jean-Jacques zeneszerző is volt, ez bizonyos értelemben kottázhatatlan búcsúnak bizonyult még neki is, igaz, kétszáz évvel később John Cage, aki Schönberg szerint nem is zeneszerző volt, hanem inkább filozófus, feltehetően örült volna neki. És e markáns életfilozófia hallatán ugyan kinek ne jutna eszébe Heltai Gáspár 71. fabulájának farkasa, "ki, tisztességgel mondván, egy fingbe vetötte vala reménségét"?! A vég mindig ugyanaz, azaz reménytelen. És az is, hogy megint elballagunk a különb-különbféle koncertekre, ezekbe vetvén minden reménységünket. Például 19-én (MűPa, Bartók-terem, 19.30), amikor Kocsis Zoltán vezényli saját zenekarát, és ismét az orosz mesterhegedűst, Vagyim Repint csodálhatjuk, mégpedig a zenetörténet egyik legnagyobb hegedűversenye, Brahms műve szólistájaként. Előtte pár nappal, vagyis 13-án (MűPa, Bartók-terem, 19.30) Mendelssohn hegedűversenyében (ezt játszotta Repin a Tavaszi Fesztiválon) nem hagyjuk ki Benjamin Schmid szólóját a Liszt Ferenc Kamarazenekar társaságában, akik egy szellemes ötlettel e mellé Haydn első és utolsó, azaz 104-es sorszámú szimfóniáját tálalják. Hát igen, Haydn még tudott termelni. Derék, rusztikus humorú ember volt, komoly étvágygyal, jó kedvvel, bőséggel. És noha katolikus volt, nyilván ismerte Luther egyik állítólagos asztali mondását: "Aus einem verzagten Arsch kommt kein fröhlicher Furz." (Azaz, tisztesség ne essék szólván, "egy csüggedt seggből nem jön vidám fing".) Ezt elkerülendő vöröset kell magunkba emelni, lehetőleg Saint-Emilion vagy Haut-Médoc áldott lankáiról.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.