chili & vanilia - Banális történet: petrezselyemgyökér

  • .
  • 2009. március 12.

Trafik

A hungarikumokat akkor értékeli igazán az ember, amikor hosszabb ideig külföldön él. Számos ételünk, alapanyagunk az itthoni hétköznapokban annyira természetes, hogy hiányuk csak akkor tűnik fel igazán, amikor nem elérhetők.
Az egyik ilyen a petrezselyemgyökér, vagyis fehérrépa. Bár néhány országban ismerik és használják (németek, franciák), sehol nem annyira mindennapi, mint nálunk. Több országban nagy gyökérkultúra uralkodik, és a piaci standokon a szivárvány minden színében tündökölnek a különböző izgalmas gumófélék. A petrezselyemgyökerünk azok közül leginkább a pasztinákra hasonlít, ami elég közel áll hozzá, mégsem ugyanaz: méretesebb, kerekebb, íze pedig kevésbé komplex, az édesség mellől hiányzik belőle az a jellegzetes földes mélység, amitől például a húsleves tökéletessé válik.

Mindazonáltal ritkaság, ha a gyökér a főszereplő egy ételben; ez a leves viszont csak róla szól, s nekem az egyik kedvencem. A friss zöld petrezselyem nemcsak színező funkcióval bír (bár az sem másodlagos): friss, füves íze jól ellensúlyozza a gyökér édességét. Ugyanezt hozza a tetejére szórt pirított húsos szalonna is.

Petrezselymes petrezselyemgyökér-leves

Hozzávalók (4 adag)

6 közepes méretű, zsenge petrezselyem-gyökér meghámozva, felkockázva

2 salotta (vagy egy kisebb hagyma), finomra aprítva

1 l leszűrt húsleves

4 ek. vaj

só, bors

4 csokor petrezselyem

csipetnyi frissen őrölt szerecsendió

1 kk. reszelt citromhéj

ízlés szerint kevés tejszín

olívaolaj

a tetejére: húsos szalonna

Lábasban felolvasztjuk a vaj felét, majd üvegesre pároljuk rajta a finomra aprított hagymát (ne kapjon színt). A meghámozott, nagyjából egyforma kockákra felszeletelt gyökeret rádobjuk a megpuhult hagymára, átforgatjuk. Felöntjük a leszűrt húslevessel, sózzuk, borsozzuk, kevés frissen őrölt szerecsendiót adunk hozzá. Fedő alatt addig főzzük, amíg megpuhul - kb. 15 percig. Közben blansírozzuk a petrezselyemzöldet: lecsipkedjük a leveleit, majd fél percre forrásban lévő vízbe tesszük. Szűrőkanállal kiszedjük, és azonnal jeges vízbe helyezzük. A levest és a petrezselyemzöldet robotgépben simára pürésítjük. Egyenletes zöld színt csak erős teljesítményű géppel tudunk elérni, egy gyengébb botmixer a petrezselyemzöldet inkább egészen finomra aprítja, de a leves "pöttyös" marad. Ha nagyon sima állagot szeretnénk, a levest egyszer átpasszírozzuk, majd ízlés szerint kevés tejszínt (elhagyható) és hideg vajat keverünk bele. Ropogósra kisütött húsos szalonnakockákkal megszórva, olívaolajjal meglocsolva tálaljuk.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.