Az alábbi tejszínes kagylóleves francia klasszikus, és egy bizonyos Billy nevű törzsvendégről kapta a nevét. Hogy pontosan melyikről, rejtély, három forrásom ugyanis három különböző sztorit állít. A Larousse lexikon szerint a párizsi Maxim étterem konyhafőnöke kreálta egy megszállott kagylóimádó vendége számára (vagy Normandiában főzték először egy amerikai tiszt búcsúztatójára - Billy, bye-bye). A Cordon Bleu hivatalos receptkönyve szerint az 50-es években Louis Barthe, a Maxim's séfje kreálta, egyik angol vendége, William Brand pedig olyannyira az egekig magasztalta, hogy róla nevezték el. Egy harmadik (internetes) forrás szerint pedig William B. Leeds 19. századi amerikai üzletember olyan gyakran rendelte, hogy ő lett a névadó (a Maxim's vendéglő itt is stimmel). A leves szempontjából végül is mindegy. Intenzív, kagylóízű leves, és nem különösebben bonyolult elkészíteni.
Hozzávalók
(2-4 személyre)1 kg friss feketekagyló4 dkg vaj2 salotta, finomra aprítva1 póréhagyma, felkarikázva1 sárgarépa, felkarikázva1 szárzeller, felkarikázva1,5 dl száraz fehérbor vagy vermut 1 l víz (esetleg hal- vagy zöldségalaplé)1,5 dl tejszíncsipetnyi currypor
A kagylókat hideg vízbe áztatjuk, jó alaposan átmossuk, kefével minél több koszt ledörzsölünk a héjukról, a kilógó szakállakat eltávolítjuk. Vajon üvegesre pároljuk a hagymákat. Néhány perc után hozzáadjuk a felkarikázott sárgarépát és zellert is. Felöntjük a borral, majd a vízzel, összeforraljuk, ízesítjük (a kelleténél kevésbé legyen sós, mert a kagyló sósabbá teszi majd.) Beledobjuk a kagylókat, majd erős lángon, fedő alatt kb. 6 percig főzzük, amíg a kagylók kinyílnak. A kagylókat kiszedjük, húsukat kivesszük a héjukból, félretesszük. A levest leszűrjük (lehetőség szerint sűrű szövésű muszlinon át, hogy a kagylóról esetleg bekerülő homokszemcséket eltávolítsuk). A kagylók felét hozzáadjuk a léhez, amelyhez közben hozzáadtuk a curryt és a tejszínt. Kb. 15 percig, nagy lángon főzzük. Ezeket a kagylókat eltávolítjuk (rágósra fő), a kagyló másik felét tesszük a levesbe tálaláskor.
A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com
