chili&vanília - Farmról az asztalra

  • .
  • 2010. január 7.

Trafik

Amerikai szakmai körök számos képviselője szerint Dan Barber minden valószínűség szerint az Egyesült Államok egyik legfontosabb konyhafőnöke, a Blue Hill pedig az egyik legmerészebb étterem. Holott nem tesz mást, mint hogy saját termelésű, kiváló alapanyagaira épít.
A Manhattan déli részén elhelyezkedő, folyamatosan telt házas vendéglő saját tanyával rendelkezik, ahol szinte kivétel nélkül mindent maguk termelnek. Furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy a politikailag korrekt és divatos konyhafilozófia és a kissé túlzottnak tűnő sajtóvisszhang mennyire valós, mennyire van mögötte tényleges tartalom. A Blue Hill specialitásai a csúcsminőségű, saját termelésű biozöldségek, az étlapon külön szekciót kapnak a tanyáról érkező zöldségek: kelbimbó, cékla, burgonya stb. Egyik választott főételem a "karfiolsteak" volt, amelynél a felszolgáló kétszer hívta fel rá a figyelmemet, hogy "hölgyem, ez vegetáriánus fogás lesz, steak nincs benne". Ami a tányéron érkezett, az az egyik legjobb ízű, legizgalmasabb zöldségétel volt, amelyet valaha ettem. A karfiol-"steak" nem volt más, mint néhány, valamelyest vastagabbra vágott karfiolrózsa-szelet, mindkét oldala szépen pirult, enyhén karamellizált, körülötte pedig egzotikus "salsa", amely aszalt sárgabarackból, magokból és pikáns, enyhén citrusos vinaigrette-ből állt. Ez ihlette az alábbi fogást, amely végtelenül egyszerű, 20 perc alatt elkészül, és nagy sikerre számíthat. Friss korianderzöldet is adok hozzá, mert az kissé frissíti az édeskés összhatást.

Sült karÞol aszalt gyümölcsös salsávalHozzávalók (4 adag)1 nagy fej karfiololívaolaj, só, fehérbors10 dkg aszalt sárgabarack2 púpozott evőkanál mazsola8 dkg pirított mogyoró, durvára vágvaegy csokor friss korianderzöld2 zöldcitrom reszelt héja és leve 5 evőkanál mogyoróolaj (vagy olívaolaj)1 kk. őrölt római kömény

1 evőkanál pirított szezámmag

A sütőt előmelegítjük 220 fokra. Egy nagy sütőlapot leterítünk sütőpapírral (vagy alufóliával), megkenjük olívaolajjal, sót és frissen őrölt fehérborsot szórunk rá. A karfiolt nagyobb rózsákra szedjük, mindegyiket hosszában kb. 1 cm vastag szeletekre vágjuk (így egy rózsából 2 szabályos szelet és 2 domború vége lesz). A szeleteket a megolajozott sütőlapra helyezzük, kenőtollal a tetejüket is megkenjük olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk. Sütőbe helyezzük, és kb. 18-20 perc alatt pirosra sütjük. Közben a sárgabarackot és a mazsolát leöntjük forró vízzel, 10 percet állni hagyjuk, majd leszűrjük és felkockázzuk. Összekeverjük a durvára vágott mogyoróval, a fűszerekkel, a lecsipkedett korianderzölddel, zöldcitromhéjjal, végül a lime-lével és mogyoróolajjal készített vinaigrette-tel. A keveréket a karfiolra szórjuk, azonnal tálaljuk, de langyosan is finom.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.