chili&vanília - Gado-gado

  • .
  • 2010. május 13.

Trafik

Amszterdamban kötöttem közelebbi ismeretséget a fűszeres-csípős mogyorószósszal (bumbu kacang), amely leggyakrabban thai, maláj és indonéz éttermekben bukkan fel. A "kifinomult holland konyha" finomságaival szemben nálam a minden sarkon megtalálható indonéz vendéglők nyertek.
Az, hogy Indonézia 1942-ig holland gyarmat volt, nagy valószínűség szerint a legjobb dolog, ami a holland konyhával valaha történhetett. Magát a földimogyorót portugál és spanyol kereskedők vitték az országba a 16. században, és az indonéz konyha egyik legfontosabb alapanyagává nőtte ki magát. A gado-gado ismert és népszerű indonéz étel, nem is salátaként, inkább amolyan egytálételként fogyasztják. Lényegében egy nagy zöldségtál, amelyen található mindenféle, a blansírozott zöldségektől a tofuig, általában főtt burgonya és kemény tojás is. Indonézia nem kis ország, nem csoda, hogy ennek az ételnek is számos elkészítési módja ismert - ahány sziget, annyi recept. Kelet-Jáván az összes hozzávalót tányérra helyezik, majd leöntik a kész mártással. Tetejére kisütött hagyma és összetört rákropogós (krupuk) kerül. Nyugat-Jáván ezzel szemben mozsárban megtörik a darált földimogyorót, amihez fűszereket adnak, majd ezt azonnal összeforgatják a zöldségekkel. Olyan vidék is akad, ahol a mogyoró helyett kesudióval készül az étel ("gado-gado boplo"). Az igazi persze az, ha rendes földimogyorót pörkölünk a mártáshoz. Mogyoróvajjal viszont igazán öt perc alatt kész, ráadásul előre is összerakható.

Indonéz zöldségtál csípős mogyorószósszal (gado-gado)

Hozzávalók (2-4 személyre)Zöldségek:

egy kígyóuborka, hasábokra szeletelve

egy csomag új sárgarépa, hasábokra szeletelve

1 csomag újhagyma

1 csomag zöldspárga

opcionális: főtt újburgonya, főtt tojás, bambuszcsíra, retek, tofu, salátalevél, paradicsom stb.

Öntet:

1 kis doboz (1,65 dl) kókusztej1 teáskanál vörös currypaszta3 evőkanál mogyoróvaj1 teáskanál barnacukor1 evőkanál halszósz2 evőkanál tamarindlé (1 teáskanál paszta, beáztatva) (citromlével helyettesíthető)

A mártást előre (akár előző nap is) elkészíthetjük: a kókusztejet egy kisebb lábasban felmelegítjük, és belekeverjük a currypasztát. Amikor a fűszerpaszta feloldódott, a mogyoróvajjal csomómentesre keverjük. Hozzáadjuk a halszószt, a cukrot és a tamarindlevet. (Utóbbihoz a tamarindsűrítményt - ázsiai élelmiszereket áruló boltokban kapható - beáztatjuk kb. 1 dl forró vízbe, és a savanyú levét használjuk. Ha nincs, akkor zöldcitrom vagy citrom leve is megteszi). A zöldségeket meghámozzuk, feldaraboljuk, a spárgát (ill. ha több olyan zöldségünk van, amelyet főzni kell, például brokkoli, zöldbab stb.) lobogó sós, kevés citromlével és cukorral ízesített vízben roppanósra főzzük. A zöldségeket tányérra halmozzuk, és meglocsoljuk az öntettel (vagy mártogatóként is tálalhatjuk). A salátát kínálhatjuk magában vagy rizzsel, a mártás pedig nagyon jól illik grillezett csirkenyárshoz vagy rizstésztához is.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.