chili&vanília - Haydari

  • .
  • 2011. május 12.

Trafik

A Herceg-szigetek, más nevén Adalar Isztambul egyik kerülete. A Bizánci Birodalom időszaka alatt ide menekítették a hercegeket, majd a szultán családjának tagjait, innen az elnevezés.
A 19. században vált a jómódú isztambuliak nyaralóhelyévé, és vette fel mai karakterét. A Márvány-tengeren fekszik, a városból kb. 1 órás hajóút vezet ide. Gépkocsiforgalom egyáltalán nincsen, a szigeteken gyalogosan és lovas kocsin lehet közlekedni. A Burgazada-sziget a legkevésbé felkapott és a legcsendesebb. Itt tényleg semmi nincs, csak a tenger végtelen látványa, vadregényes, hangulatos (részben luxus) nyaralóházak és néhány vendéglő. Na meg a híres Kalpazankaya étterem a sziget legtetején, ahol olyan kilátás vár ránk, hogy szó szerint úgy érezzük majd magunkat, mint a paradicsomban. A választék nem túl nagy, nincs is rá szükség, mindenki azonnal mutatja, mit kér: padlizsánkrém, feta, joghurtkrém, marinált halak, paradicsomos-paprikás padlizsán, szegfűborsos-fűszeres rizzsel töltött kagyló, olívaolajban főtt articsóka, lóbab püré, dolma, tengeri spárga. Mellé pita, raki. (Utána más eszünkbe se jusson, mint a grillezett halak valamelyike.) A hideg előételek, ("meze") között felbukkan az egyik kedvencünk is: a haydari, azaz a joghurtos fetakrém, amely a világ legegyszerűbb étele. Nem tudom, a türkiz tenger látványa és a sós szellő illata nélkül is működik-e, elrontani mindenesetre nemigen lehet.

Kapros-joghurtos fetakrém (Haydari)

Hozzávalók (4-6 adag)

50 dkg sűrű, krémes joghurt

(pl. 10%-os török joghurt)

25 dkg feta sajt

1 csokor kapor, finomra aprítva

só, bors

olívaolaj

A joghurtot teljesen simára keverjük a fetával és a finomra aprított kaporral. Sózzuk, borsozzuk, tetejét meglocsoljuk olívaolajjal. Meze részeként kínáljuk, pitával, de bárányfasírt mellé is kiváló. Ha nem kapunk török joghurtot, előállíthatjuk magunk házilag úgy, hogy a natúr joghurtot gézzel borított szűrőbe teszszük, majd néhány óráig hagyjuk lecsöpögni, hogy sűrű, krémes legyen.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.