tévésmaci - A réti sas fia

Amikor Sztupa és Troché Hegyalja felől, a Tiszánál kiértek a pusztára, megálltak egy pillanatra körbenézni a régen látott vidéken. Szinte vágott a hideg, látszott a leheletük.

A karcagi úton se lovas, se szekér, kihalt volt minden, még a madarak sem az égen szálltak, hanem a földön egerésztek, arrébb, ahol még foltokban volt hó, mint egy rakás fekete vakondtúrás. A látható majdnem egyenlő volt a láthatatlannal, csak kicsivel ridegebbnek tűnt. Akkor a Keserű csárdába - mondta Sztupa, inkább csak azért, mert ideje volt indulni, így is lemegy a nap, mire végeznek. Nem az úton haladtak, nekivágtak toronyiránt, messze a csárda, átfagynak, mire odaérnek. Átfagytak. Nem jött szembe senki, vad sem riadt, teremtett lelket nem láttak. A Keserű alig volt különb holmi falusi kocsmánál, út menti vendégfogadó, a rissz-rossz fajtából. Beérve az udvarára, elhaladtak a befagyott itató mellett az istálló felé. Nem rohant rájuk a csikasz sem, biztos megbújt valahol a fagy elől. Sztupa visszamutatott a gémeskútra, figyeled? Leeresztette valaki, de föl nem húzta. Várnak, mondta közönyösen Troché. Így üzentek, hogy valami nem smakkol. Hát, az hétszentség, nem is fog. "cska csárda volt, de tornáca, oszlopos tornáca az volt neki, onnan kellett két ajtón át belépni. A két ajtó között méteres küszöb, a híres keserűi dupla falú csárda. Belépvén az elsőn, toporogtak kicsinyt, mintha lenne hó a csizmájukon, vagy csak lábtörlés helyett, hogy mindenki láthassa, rendes népek érkeztek. De a második ajtót Sztupa már úgy tépte fel, hogy majd' kiszakadt a tokjából, aztán a jobbjával, mintha ugyanazt a mozdulatot folytatná, úgy belevágta a baltáját a gerendába, hogy abban nem volt hiba. Rögtön csönd lett, de ő ordított: Suhajda! Állj föl, Suhajda Imre! Önök ezzel szemben üljenek le a kedves fotőjbe, mert kezdődik a tévéműsor.

Pénteken (26-án) a Cinemax este nyolckor adja a Legénylakást, régi kedvencünket. Az m2 a múlt héten játszotta a Dekameront, most (22.45-kor) a Canterbury mesékkel jön, de ne üljön fel neki senki, nem Pasolini Élet-trilógiájának következő tételéről van szó, hanem egy angol-orosz rajzfilmről.

Szombaton töltsön egy estét a Dunán, hét előtt D'Artagnan lánya kezd, és a többi sem lesz az a kimondott kötelező gyakorlat. Kilenckor például a Tom Horn, ami azért érdekes, mert egy elfelejtett hős, Steve McQueen játssza benne a jók oldalára szegődő pszichopata gyilkost. A film 1980-as, abban az évben kijött még egy filmje McQueennek, abban az évben meg is halt McQueen, abban az évben volt ötvenéves. 23.35-kor lesz egy 2007-es román film, A többi néma csend. Volt délben a Cinemaxon Szédülés, akkor ebédeltem.

Vasárnap feltehetően Gertler Viktor 110. születésnapja alkalmából az m1 (12.55) és az m2 (22.10) is leadja A Noszty fiú esete Tóth Marival 1960-as kiszerelését, pedig nyilván a Dollárpapát kéne - kétségkívül ikerdarabokról van szó. Ám a Noszty mindenképpen csalódást kelt a képernyőn, hisz a magyar irodalom egyik legnagyobb regénye. Hatvanas évekbeli ff szörnyűséggel jön délben (13.30) a Duna is, A hamis Izabella egy hazug és ostoba krimi, 1968-ból, de téli budapesti külsők vannak benne szép számmal és Moszkvicsokkal, Varszavákkal. Varszava, az isten szava; ma is ebédelek. Az m1-en este kilenckor lesz egy 2011-es tévéjáték: T. Ú. K. - Tanár úr kérem! Volt balhé is körülötte, de nem érdekelt.

Hétfőn valami nemzeti ünnep készül, mert csak lejárt szavatossági idejű magyar filmeket látok, főként persze a Filmmúzeumon. Hat előtt kezdünk a 80 huszárral, aztán tizenegy előtt a Napló gyermekeimnek, s háromnegyed egytől A kis Valentino - tanulj, tinó, Valentinó lesz belőled, mondták az öregek. A Duna A kutya éji dalával vesz részt a muriban (23.15).

Kedden nem, nem.

Szerdán 14.10-kor Országúton a Filmmúzeumon, az m2-n pedig éjjel (0.20) egy NDK-s darab 1965-ből, A nyúl én vagyok.

Csütörtökön meg egy üzbég ugyanitt (0.50), Taskent a kenyér városa (ff., 1968). Kilenckor a Monty Python megmondja az Élet értelmét a Cinemaxon. Én is megmondom: nem kell tévézni.