chili&vanília - Steak reggelire

  • .
  • 2011. szeptember 8.

Trafik

Frissen sült croissant vajjal és házi lekvárral. Zabkása barnacukorral, csipet fahéjjal és friss gyümölcsökkel.
Omlett, rántotta, lágy tojás (pohárban, petrezselyemmel és csilivel) pirítóssal, buggyantott tojás hollandi mártással, roppanós virsli mustárral. Bundás kenyér, amerikai palacsinta, bagel krémsajttal és füstölt lazaccal. Úgy tűnik, a reggelizés kultúrája itthon is egyre inkább fejlődik - mindenesetre erre lehet következtetni a szép számmal szaporodó reggelizőhelyek egyre sűrűsödő közönségéről is. Ki sósat, ki édeset, ki keveset, ki sokat, mindegyik étel megtalálja előbb-utóbb a gazdáját. Az alábbi hátszínes tekercs is (nagy valószínűség szerint egy húsimádó úr tányérján). Eredetileg nagyobb lélegzetű reggelihez (több órán át tartó vasárnapi bruncholás) készült, később kiderült, hogy kiváló piknikfogás is egyben, mivel előre elkészíthető és remekül szállítható. Nem mintha a piknikezésnek itthon olyan hatalmas kultusza lenne (én például maradok a teraszon, a piknik macerás műfaj), de sokan szívesen művelik. A tekercset - ami kvázi egy jó kis szendvics - vékonyra szeletelt hátszínnel és gorgonzolával töltjük meg, ezáltal elég kiadós - kell azonban valami a férfiaknak is, akiknek ettől egészen biztos, hogy jobban felcsillan a szemük, mint a gyümölcssalátától vagy a csokoládés croissant-tól. A töltelék természetesen lehet bármi, a hús lehet csirke vagy maradék sült - de azért a steakkel elég nagy sikerre számíthat. Tortilla (vagy dürüm) kapható a nagyobb szupermarketekben, illetve egzotikus alapanyagokat áruló üzletekben.

Hátszínes tekercs gorgonzolával és rukkolávalHozzávalók (8 adag):30 dkg hátszín (egy vastagabb szelet), szoba-

hőmérsékleten2 evőkanál olívaolaj1 evőkanál vajsó, bors8 tortillalap (35 cm átmérőjű)20 dkg gorgonzola10 dkg rukkola16 darab félig szárított paradicsom

Megsütjük a hátszínt: a húst feltétlenül szobahőmérsékletre hozzuk, mielőtt dolgozunk vele (tehát felhasználás előtt legalább 2 órával kivesszük a hűtőből). A hússzeletet mindkét oldalán megkenjük egy-egy evőkanál olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk. Egy vastag falú serpenyőt zsiradék nélkül füstölésig felhevítünk. Beletesszük a hátszínt, és oldalanként 3-3 percig sütjük (aki nem szereti, ha a közepe rózsaszínű, szaftos, sütheti tovább is, de úgy nagyobb a veszélye, hogy kiszárad, és "cipőtalp" lesz a végeredmény). Amikor megfordítjuk, aládobjuk a vajat is. Kivesszük a serpenyőből, lehetőség szerint sütőrácsra fektetjük, és szeletelés előtt tíz percig pihentetjük. Minél vékonyabb szeletekre vágjuk. A tortillákat megkenjük két-két evőkanál gorgonzolával. Ráteszünk egy-egy marék rukkolát, két-két szem szárított paradicsomot, végül a vékony hátszínszeleteket. Palacsintaszerűen, szorosan feltekerjük, a két végét behajtjuk. Tálaláskor félbevágjuk. (Ha szállítjuk, egyenként alufóliába csomagoljuk.)

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.