csontzene - Haydn Figaróval álmodik

  • .
  • 2008. augusztus 28.

Trafik

E csonthéten zár a Haydn-fesztivál Eszterházán, mégpedig három napon át pazar műsorral és előadókkal. Először a Salomon vonósnégyes játszik a Mester és beosztott muzsikusa, Luigi Tomasini műveiből (augusztus 29.), aztán Vashegyi György áll a Purcell kórus és az Orfeo zenekar élére, hogy eldirigálja az erős üstdobhasználat miatt a "Paukenmesse" melléknevet kapott misét (Fertőszentmiklósi katolikus templom, augusztus 30.), vasárnap pedig visszatérünk a kastélyba az Akademie für Alte Music Berlin koncertjére (augusztus 31.). Aki teheti, velünk tart. "Az egész kastély olasz ízlés szerint, látható tető nélkül, körös-körül szépen megmunkált galériával ellátva épült, a főépület galériájának pillérein vázák és mondai alakok váltják egymást.
Az igen téres kastélyudvarban tekintélyes szökőkút áll, nagyszerű szoborcsoportozattal. Az eszterházai kastély mögött, a díszkert felé, egy vadgesztenye fasor mentén áll a pompás operaház." Ebből az 1784-ből származó röpiratból a vége nem igaz, bár az opera újjáépítését erősen tervezik. Az épületekbe a belépés ingyenes volt, ma már ez sem igaz. És szerencsére ez sem: "A kapuknál éppen úgy, mint a főkapunál a hercegség tagjai adnak őrséget, ez a testület 150 igen szép és jól megtermett, valamint remekül kiképzett gránátosból tevődik össze, legtöbbjük 6 láb magas, egyenruhájuk: sötétkék zubbony vörös hajtókával, sujtással és fehér szalagokkal, mellényük, nadrágjuk szintúgy fehér. Mindehhez fekete medvebőr süveget viselnek, melynek sárga az ellenzője."

Hát ebbe a kastélyba tért vissza 1790-ben Bécsből Joseph Haydn. Nem volt túlzottan jó kedve, nem perdült táncra a kapuban álló medvebőrösökkel, már azért sem, mivel február volt, és akkor még nem ismerték a gázfűtést. Többek közt ezt írja bécsi barátnőjének, a "nemes és nemzetes, szerfölött nagyra becsült" Genzingernénak: "Itt ülök ordító magányomban, elhagyatva, akárha egy szegény árva, szomorúan, eltelve az elmúlt szép napok emlékeivel. Itthon mindent a legteljesebb összevissza zűrzavarban leltem, azt sem tudtam, a zenekar lakája vagy mestere vagyok-é voltaképpen? Zongorám rettenetes, szállásom kaotikus, vigasztalhatatlan vagyok. Alig bírtam elaludni. És amikor végre álomba szenderültem, az álmok kezdtek üldözőbe venni. Álmomban éppen a Figaro házassága című operát hallgattam, amikor szobámba betört a szél, kitépett az édes hangzatok közül, és még hálósipkámat is messzi sodorta."

Szegény Mester! És a kulinária ugyancsak vigasztalan: "Legalább egy jóféle darabka parmezánom volna, hogy vele lenyomhatnám a fekete nudlikat és a ragacsos nokedliket!" Nem tudni, mi a helyzet most Eszterházán, ám annyi bizonyos, hogy két éve kellemes konyhákba és udvarias fizetőpincérekbe ütközött a Zenegyűlölő. Feltehetően elmarad a vele folytatott örök Harc, noha a Paukenmesse alcíme így szól: "Missa in tempore belli". És álmunk is kedélyes lesz, hiszen a nagyszerű testőrkísértetek vigyázzák, és éjjelente barátságos medvebőr kucsmájuk bizonyára bebólogat majd az ablakon.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.