csontzene - Kit lát a fény?

  • .
  • 2007. november 8.

Trafik

A Zenegyűlölő olyan ősi, hogy még személyesen ismerte Asztalos Sándort, a Muzsika című zenei folyóirat első főszerkesztőjét, aki 1970-ig, azaz haláláig töltötte be e nem túl lényeges posztot, míg nem sokkal előtte olyan hősköltemények fogalmazásával töltötte idejét, mint a Szabad életünk törvényei (1950) Mindamellett később (mit később? hat év múlva) rezignált, levonta a levonandókat, és a pöttömnyi Csontzenésznek már nem a saját, hanem Rainer Maria Rilke verseit javallotta olvasásra, ami nem vall rossz ízlésre Lett légyen volt bárhogy is, a lap túlélte áldásos tevékenységét, és most üli 50 éves jubileumát (Zeneakadémia, november, 13 1930), és ennek örömére Perényi Miklós, a Keller-kvartett, az Amadinda ütőegyüttes mellett-alatt-fölött-előtt-mögött a magyar zongoristák krémje (Csalog Gábor, Klukon Edit, Kocsis Zoltán, Schiff András, Ránki Dezső) esik a húrok pengetésinek, a modern magyar zeneszerzők krémjének (Ligeti, Kurtág, Dukay Barnabás, Jeney Zoltán, Vidovszky László, Sáry László, Szőllősy András) műveivel, és akinek ez nem elég, az kap egyet Beethoventől, Dufay-től, Bachtól, sőt még Ligeti fiától, Lukas Ligetitől is Potpourri lesz a javából Bár TévéSmaci unja Goethét, mi meg unjuk lilaborítós-regényes ponyvára hurcolását, mégis kénytelenek vagyunk visszacsempészni e sorozatba, mert noha Schopenhauerrel kívántuk egy ideig helyettesíteni, vele is folyvást a weimari öregfiúba ütközünk Egy beszélgetésükre, mikor a titkos tanácsos úrnak nyomatta képzetfilozófiáját, Arthur ekként emlékezett vissza: "Ám Goethe annyira realista volt, hogy sehogy sem fogta föl, hogy a tárgyak mint olyanok csak annyiban léteznek, amennyiben a szubjektum képzetet alkot róluk Mi az, kérdezte, miközben rám villant Jupiter-szemével, eszerint a fény csak akkor létezne, ha Ön látja?! Nem, Ön nem létezne, ha a fény nem látná Önt!" Képzelhető, mit szólna a fizetőpincér, ha valami ilyesmivel vágnánk vissza neki, mikor a csinos végösszeggel közeledik felénk, mondjuk november 9-ének éjszakáján, miután a MűPa Bartók termében meghallgattuk Ránki Dezsőt Beethoven G-dúr zongoraversenyének szólistájaként a Liszt Ferenc Kamarazenekar kíséretében? Vajon nem a 30-as számú Gozzi-féle helyzet lenne ez, melynek neve: vakmerő kísérlet? . .

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.