csontzene - Kit lát a fény?

  • .
  • 2007. november 8.

Trafik

A Zenegyűlölő olyan ősi, hogy még személyesen ismerte Asztalos Sándort, a Muzsika című zenei folyóirat első főszerkesztőjét, aki 1970-ig, azaz haláláig töltötte be e nem túl lényeges posztot, míg nem sokkal előtte olyan hősköltemények fogalmazásával töltötte idejét, mint a Szabad életünk törvényei (1950) Mindamellett később (mit később? hat év múlva) rezignált, levonta a levonandókat, és a pöttömnyi Csontzenésznek már nem a saját, hanem Rainer Maria Rilke verseit javallotta olvasásra, ami nem vall rossz ízlésre Lett légyen volt bárhogy is, a lap túlélte áldásos tevékenységét, és most üli 50 éves jubileumát (Zeneakadémia, november, 13 1930), és ennek örömére Perényi Miklós, a Keller-kvartett, az Amadinda ütőegyüttes mellett-alatt-fölött-előtt-mögött a magyar zongoristák krémje (Csalog Gábor, Klukon Edit, Kocsis Zoltán, Schiff András, Ránki Dezső) esik a húrok pengetésinek, a modern magyar zeneszerzők krémjének (Ligeti, Kurtág, Dukay Barnabás, Jeney Zoltán, Vidovszky László, Sáry László, Szőllősy András) műveivel, és akinek ez nem elég, az kap egyet Beethoventől, Dufay-től, Bachtól, sőt még Ligeti fiától, Lukas Ligetitől is Potpourri lesz a javából Bár TévéSmaci unja Goethét, mi meg unjuk lilaborítós-regényes ponyvára hurcolását, mégis kénytelenek vagyunk visszacsempészni e sorozatba, mert noha Schopenhauerrel kívántuk egy ideig helyettesíteni, vele is folyvást a weimari öregfiúba ütközünk Egy beszélgetésükre, mikor a titkos tanácsos úrnak nyomatta képzetfilozófiáját, Arthur ekként emlékezett vissza: "Ám Goethe annyira realista volt, hogy sehogy sem fogta föl, hogy a tárgyak mint olyanok csak annyiban léteznek, amennyiben a szubjektum képzetet alkot róluk Mi az, kérdezte, miközben rám villant Jupiter-szemével, eszerint a fény csak akkor létezne, ha Ön látja?! Nem, Ön nem létezne, ha a fény nem látná Önt!" Képzelhető, mit szólna a fizetőpincér, ha valami ilyesmivel vágnánk vissza neki, mikor a csinos végösszeggel közeledik felénk, mondjuk november 9-ének éjszakáján, miután a MűPa Bartók termében meghallgattuk Ránki Dezsőt Beethoven G-dúr zongoraversenyének szólistájaként a Liszt Ferenc Kamarazenekar kíséretében? Vajon nem a 30-as számú Gozzi-féle helyzet lenne ez, melynek neve: vakmerő kísérlet? . .

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.