csontzene - Kit lát a fény?

  • .
  • 2007. november 8.

Trafik

A Zenegyűlölő olyan ősi, hogy még személyesen ismerte Asztalos Sándort, a Muzsika című zenei folyóirat első főszerkesztőjét, aki 1970-ig, azaz haláláig töltötte be e nem túl lényeges posztot, míg nem sokkal előtte olyan hősköltemények fogalmazásával töltötte idejét, mint a Szabad életünk törvényei (1950) Mindamellett később (mit később? hat év múlva) rezignált, levonta a levonandókat, és a pöttömnyi Csontzenésznek már nem a saját, hanem Rainer Maria Rilke verseit javallotta olvasásra, ami nem vall rossz ízlésre Lett légyen volt bárhogy is, a lap túlélte áldásos tevékenységét, és most üli 50 éves jubileumát (Zeneakadémia, november, 13 1930), és ennek örömére Perényi Miklós, a Keller-kvartett, az Amadinda ütőegyüttes mellett-alatt-fölött-előtt-mögött a magyar zongoristák krémje (Csalog Gábor, Klukon Edit, Kocsis Zoltán, Schiff András, Ránki Dezső) esik a húrok pengetésinek, a modern magyar zeneszerzők krémjének (Ligeti, Kurtág, Dukay Barnabás, Jeney Zoltán, Vidovszky László, Sáry László, Szőllősy András) műveivel, és akinek ez nem elég, az kap egyet Beethoventől, Dufay-től, Bachtól, sőt még Ligeti fiától, Lukas Ligetitől is Potpourri lesz a javából Bár TévéSmaci unja Goethét, mi meg unjuk lilaborítós-regényes ponyvára hurcolását, mégis kénytelenek vagyunk visszacsempészni e sorozatba, mert noha Schopenhauerrel kívántuk egy ideig helyettesíteni, vele is folyvást a weimari öregfiúba ütközünk Egy beszélgetésükre, mikor a titkos tanácsos úrnak nyomatta képzetfilozófiáját, Arthur ekként emlékezett vissza: "Ám Goethe annyira realista volt, hogy sehogy sem fogta föl, hogy a tárgyak mint olyanok csak annyiban léteznek, amennyiben a szubjektum képzetet alkot róluk Mi az, kérdezte, miközben rám villant Jupiter-szemével, eszerint a fény csak akkor létezne, ha Ön látja?! Nem, Ön nem létezne, ha a fény nem látná Önt!" Képzelhető, mit szólna a fizetőpincér, ha valami ilyesmivel vágnánk vissza neki, mikor a csinos végösszeggel közeledik felénk, mondjuk november 9-ének éjszakáján, miután a MűPa Bartók termében meghallgattuk Ránki Dezsőt Beethoven G-dúr zongoraversenyének szólistájaként a Liszt Ferenc Kamarazenekar kíséretében? Vajon nem a 30-as számú Gozzi-féle helyzet lenne ez, melynek neve: vakmerő kísérlet? . .

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.