tévésmaci - Rosszlányokat egy lóért

  • .
  • 2007. november 8.

Trafik

Van az úgy, hogy reggel hatra vagy fél hétre púpozottan teli a hamutartó, s valaki, amikor felállunk, ki akarja borítani az egészet a földre, mert annyit vesztett. De annyit, de annyit, hogy az csak csalással lehetett, s kölök is a képébe röhögött, amikor töltötte neki a konyakot.
Be van itt avatva mindenki, még az utolsó suttyó is. Ilyenkor csitítgatjuk persze, de inkább csak, hogy lassabban lehessen felvenni a nagykabátot, hogy húzzuk a percet, mert sálat tűrve kilépni a fekete reggelbe, az maga a reménytelenség, amikor felszakad a köhögés, amikor űrodisszea a parkoló, amikor mindig nem a válasz az olyan kérdésekre, mint a "megyünk gőzbe?". Bár az a pár lépés a parkolóig, amikor öten egymás mellett, az egyik szitkozódva, a másik köhögve, a harmadik fekete - nos, azért egy szolidabb veszteség sem drága, a reménytelenség ára. Hagyjad, megfizetem! Az se sokkal különb, ha rádióújságot vesz az ember - a regény hal meg előszeretettel, de az csak a végén.

Pénteken szabadnap, hacsak nem töltjük a délidőt a Zone Europa előtt, mert ott 12.10-kor lesz egy Hátsó ablak, éppenséggel megnézhetném, hogy nem a remake-e, de szerintem ez maguknak is belefér. Viszont cserébe már az elején elsütöm a heti hülyeséget, mert utána (14.10-kor) a Fojtogató fojtogató ellen következik, a többi nem érdekes.

Szombaton fény derül a lóra, ugyanis Los Angeles a zsebemben lesz, majd a vásznon lóra mászom, hogyha egyszer Cecil B. vagy Lubitsch Ernő Chevalier helyére a filmre vesz. Az m1-en 13.40-kor mindenesetre Gigi (1958), amit ugyan Vincente Minnelli rendezett, de kétségkívül fellépünk benne, a Chevalier meg én. Mondtam is neki, hogy figyelj, Maurice, Rice, Rice, Maurice. Röhögött. Este ugyanitt negyed kilenckor Agatha Christie, ezúttal A kristálytükör meghasad. Éjszakára is maradunk, 23.20-tól Elek Judit filmje megy, A hét nyolcadik napja. Délben Neela a film+-on? (Csavard be, mint Beckham!)

Vasárnap valami sokaknak ismert vagy kultikus japáni rajzfilm vagy animáció vagy valami, aminek rajongói vannak. Én rajongót még nem láttam, de e-mailt már kaptam tőlük, szeretnek nagyon engemet. Chihiro szellemországban; Duna TV; 19.30. Rá egy órára a Filmmúzeum Korda Sándor-sorozatában A bagdadi tolvaj, simán megnézem.

Hétfőn komcsi: adásszünet.

Kedden Vészhelyzet, az E.R.-ban vendégszerepel Forest Whitaker, mert az sikkes nyilván. Az egészen elvetemült Jack Nicholson-rajongók ne röhögjenek, én ismerek ilyet, bizonyára örülnek az HBO-n 21.30-kor nyomott Hoffának, ami a híres szakszervezeti vaddisznó kalandjait regéli el, mérsékelten szórakoztató formában.

Szerdán ami lesz, az mind már csütörtökön lesz, mert az m1-en 0.15-kor kezdődik A vízből kimentett Boudu 1932-es meséje Jean Renoir elővezetésében az elpimaszodó klosárról. Az RTL Klub és a tv2 0.45-kor méri össze az erejét két nyilvánvaló baromsággal. Az előbbin az Anthrax kezdődik, az utóbbin az Atomgyilkosság, amerikai thriller az angol sci-fi ellen, fojtogató a fojtogató ellen.

Csütörtökön elmondhatjuk Halápi Csabával, hogy "Nyersen dübörgött a Bronxban, aztán átitatta a külvárosokat, a hiphop győzedelmesen emelkedett ki az undergroundból, s elfoglalta helyét a populáris kultúra főáramában" - de ettől sem leszünk sokkal boldogabbak, s attól meg egészen biztosan elmegy az utolsó életkedvünk is, ha a tv2-n, persze már pénteken, tehát 1.20-kor megnézzük a Mindhalálig rapet, az egy amerikai zenés dokumentumfilm 2004-ből. A szerda se szerda, a csütörtök se csütörtök - a tévé kidönti sarkaiból a világot, nem?

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.