tévésmaci - Rosszlányokat egy lóért

  • .
  • 2007. november 8.

Trafik

Van az úgy, hogy reggel hatra vagy fél hétre púpozottan teli a hamutartó, s valaki, amikor felállunk, ki akarja borítani az egészet a földre, mert annyit vesztett. De annyit, de annyit, hogy az csak csalással lehetett, s kölök is a képébe röhögött, amikor töltötte neki a konyakot.
Be van itt avatva mindenki, még az utolsó suttyó is. Ilyenkor csitítgatjuk persze, de inkább csak, hogy lassabban lehessen felvenni a nagykabátot, hogy húzzuk a percet, mert sálat tűrve kilépni a fekete reggelbe, az maga a reménytelenség, amikor felszakad a köhögés, amikor űrodisszea a parkoló, amikor mindig nem a válasz az olyan kérdésekre, mint a "megyünk gőzbe?". Bár az a pár lépés a parkolóig, amikor öten egymás mellett, az egyik szitkozódva, a másik köhögve, a harmadik fekete - nos, azért egy szolidabb veszteség sem drága, a reménytelenség ára. Hagyjad, megfizetem! Az se sokkal különb, ha rádióújságot vesz az ember - a regény hal meg előszeretettel, de az csak a végén.

Pénteken szabadnap, hacsak nem töltjük a délidőt a Zone Europa előtt, mert ott 12.10-kor lesz egy Hátsó ablak, éppenséggel megnézhetném, hogy nem a remake-e, de szerintem ez maguknak is belefér. Viszont cserébe már az elején elsütöm a heti hülyeséget, mert utána (14.10-kor) a Fojtogató fojtogató ellen következik, a többi nem érdekes.

Szombaton fény derül a lóra, ugyanis Los Angeles a zsebemben lesz, majd a vásznon lóra mászom, hogyha egyszer Cecil B. vagy Lubitsch Ernő Chevalier helyére a filmre vesz. Az m1-en 13.40-kor mindenesetre Gigi (1958), amit ugyan Vincente Minnelli rendezett, de kétségkívül fellépünk benne, a Chevalier meg én. Mondtam is neki, hogy figyelj, Maurice, Rice, Rice, Maurice. Röhögött. Este ugyanitt negyed kilenckor Agatha Christie, ezúttal A kristálytükör meghasad. Éjszakára is maradunk, 23.20-tól Elek Judit filmje megy, A hét nyolcadik napja. Délben Neela a film+-on? (Csavard be, mint Beckham!)

Vasárnap valami sokaknak ismert vagy kultikus japáni rajzfilm vagy animáció vagy valami, aminek rajongói vannak. Én rajongót még nem láttam, de e-mailt már kaptam tőlük, szeretnek nagyon engemet. Chihiro szellemországban; Duna TV; 19.30. Rá egy órára a Filmmúzeum Korda Sándor-sorozatában A bagdadi tolvaj, simán megnézem.

Hétfőn komcsi: adásszünet.

Kedden Vészhelyzet, az E.R.-ban vendégszerepel Forest Whitaker, mert az sikkes nyilván. Az egészen elvetemült Jack Nicholson-rajongók ne röhögjenek, én ismerek ilyet, bizonyára örülnek az HBO-n 21.30-kor nyomott Hoffának, ami a híres szakszervezeti vaddisznó kalandjait regéli el, mérsékelten szórakoztató formában.

Szerdán ami lesz, az mind már csütörtökön lesz, mert az m1-en 0.15-kor kezdődik A vízből kimentett Boudu 1932-es meséje Jean Renoir elővezetésében az elpimaszodó klosárról. Az RTL Klub és a tv2 0.45-kor méri össze az erejét két nyilvánvaló baromsággal. Az előbbin az Anthrax kezdődik, az utóbbin az Atomgyilkosság, amerikai thriller az angol sci-fi ellen, fojtogató a fojtogató ellen.

Csütörtökön elmondhatjuk Halápi Csabával, hogy "Nyersen dübörgött a Bronxban, aztán átitatta a külvárosokat, a hiphop győzedelmesen emelkedett ki az undergroundból, s elfoglalta helyét a populáris kultúra főáramában" - de ettől sem leszünk sokkal boldogabbak, s attól meg egészen biztosan elmegy az utolsó életkedvünk is, ha a tv2-n, persze már pénteken, tehát 1.20-kor megnézzük a Mindhalálig rapet, az egy amerikai zenés dokumentumfilm 2004-ből. A szerda se szerda, a csütörtök se csütörtök - a tévé kidönti sarkaiból a világot, nem?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.