étel, hordó - ARANYTÁLCA

  • .
  • 2007. április 19.

Trafik

Ha mellőzzük a pesti vendéglátógettókat (Liszt Ferenc tér, Ráday utca stb.), minden bizonnyal az Akácfa utca a legsűrűbben éttermezett pesti közterület.

Ha mellőzzük a pesti vendéglátógettókat (Liszt Ferenc tér, Ráday utca stb.), minden bizonnyal az Akácfa utca a legsűrűbben éttermezett pesti közterület. Különös vidék ez, valaha itt húzódott a híres akácos út, és számos, ittas cimbora "ment végig rajta", de az egykori allénak legalább száz éve se híre, se hamva. Az erdőt régóta nem látjuk, a "sűrűt" annál inkább. De ellentétben a környező utcákkal, ide valahogy nem jutottak el az urban cowboyok, nem nyílt romkocsma, kertmozi, kávéház. Az itteni vendéglátóhelyek - beleértve a rockos Old Man's Pubot, vagy a funkyszentély Sevent - szinte egytől egyig a régi iskola képviselői, és noha vannak köztük frissen mázoltak, úgy tűnik, a Kispipa szelleme kísért. Nincs magyarázat, bár az kétségtelen, hogy Seress Rezső életében, de még halálában is, igen közel esett.

Miután befizettük büntetésünket a BKV ügyfélszolgálatán, és megkoszorúztuk az ismeretlen ellenőrt, a Szeressük egymást, gyerekeket kezdjük dúdolni, de azért gyorsítanánk a tempón. Hiába a bőség zavara, most épp nincs időnk pincérekre várni, viszont a közeli Burger Kinget is elkerülnénk. Semmi baj, különös létesítményt veszünk észre a Wesselényi utca sarkán. "Környezetbarát", mégis stílusidegen éttermet, önkiszolgálót, kígyózó sorral.

Az Aranytálca elnevezés hatalmas önbizalomra vall, hiszen egy "lordok háza" esetében az efféle pompa már-már a Michelin-csillagokat idézi. A közönséget elnézve egykamarás parlamenttel van dolgunk, szinte kizárólag választékosan öltözött alkalmazottak alkotják a sort, a falon elhelyezett nagyméretű gyümölcsposzterek viszont a magazinok helyes táplálkozásrovatát idézik, nem a nagy zabálást. Mégis, mintha Michel Piccoli ülne az egyik asztalnál... Igaz, sosem láttuk még olyan zakóban, aminek az ujján maradt volna a címke, de mostanában annyi mindent megengednek maguknak a jelmeztervezők. És persze a díszletesek is. Az Aranytálca azonban szerény, és a maga műfajában még ízléses is: hatalmas kirakatainak köszönhetően természetes fényárban úszik, de ennél is örömtelibb, hogy a modern bútorzat tiszta, ételmaradéknak, félig telt méregpohárnak sem látjuk a nyomát a padlón, az asztalon.

De a legfontosabb, hogy a pultba tolt ételek valóban frissnek és gusztusosnak tűnnek, a sültek éppúgy, mint az egytálak. Tárkonyos borjúragulevessel (380 Ft), rakott kellel (560 Ft), és barackos csirkesülttel (540 Ft), túrógombóccal (350 Ft) pakoljuk meg a szürke műanyag tálcát, az se baj, hogy a nagy érdeklődés miatt asztaltársaságba keveredünk.

Miközben a legutóbbi céges buli pikáns részleteinek leszünk fültanúi, örömmel állapítjuk meg, hogy a leves sokkal pikánsabb részletekkel szolgál, mint az imént emlegetett, mms-ben elküldött felláció. Megkockáztatjuk, az Aranytálca tárkonyos raguja erősebb mezőnyben is versenyben maradna. A rakott kel viszont fennakad a tálcahálón. Hiába a tejföl, a zsír (?), legfeljebb zöldséges kerítése értékelhető, a "bélés" lehangoló: száraz és íztelen szójás rizs, ilyen erővel hungarocellt vagy főtt rajzszöget is tehettek volna bele. De a barackos csirkemellre nem lehet panaszunk. A könnyű húsra sajttal ragasztották a befőttet: kellemes és ízletes csemege, az önkiszolgáló repertoár figyelemre méltó darabja, azt se bánjuk, hogy a krumplipüré és a túrógombóc valószínűleg porból készült. Külön dicséret, hogy az Aranytálcában sikerült úgy elkészíteni a tápszereket, ahogy azt a kis Maggi megálmodta, igaz, nagymamája akkor még nem mesélt neki Piroska paradicsomleveséről és a népétkeztetés farkastörvényeiről.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.