étel, hordó - BAROSS TERASZ

  • .
  • 2007. október 4.

Trafik

A resti intézménye ma már nosztalgikus sóhajtozás: igazi étteremről csak kivételes esetben beszélhetünk. Mondhatnánk, hogy mindez csupán a vasúti szolgáltatás tükre, de higgyék el, annál is rosszabb.
A resti többnyire koszos kocsma, az ételválaszték ropiban, jégkrémben olvad el, s kizárólag a nyerőgép és/vagy a wurlitzer ragyogja be a helyiséget. Utasellátás? Ne ábrándozzunk! Az átlagos magyar resti közönsége csodára vár, nem a hathuszasra. Csakhogy - miként a dalban - a vonat nem vár.

Legfeljebb nem a menetrend szerint indul. Ám ettől nem múlik az a bizonyos gyomros, amit kizárólag vonat- és repülőutak előtt él át az ember, elromlott vekkerről, pénztár előtt hömpölygő sorról vagy forgalmi dugóról vizionálva a pályaudvar felé vezető úton. De van még ennél is rosszabb! Ha túlságosan hamar érkezünk az állomásra. Vonatunk még sehol, türelmünk fogytán, a gyomrunk korog. Mivel nem szerencsés, ha fájdalmunkat előre csomagolt szendviccsel, girosszal vagy hamburgerrel csillapítjuk, ám arra nincs időnk, hogy körülnézzünk a környéken, marad a szomorú sóhajtozás.

Mégsem veszett az ügy! A Keleti pályaudvar azon kevés hazai állomás közé tartozik, ahol - lássatok csodát! - nemhogy étterem, de egyenesen kávéház működik. Ráadásul kültéri egysége is van - valószínűleg innen a Baross Terasz név -, bár kertész lesről nem beszélhetünk, mivel a "kiülős" a csarnokban van. A terasz ugyan remek mozizást jelenthet, de a zaj és a kiirthatatlan "állomási szag" ellehetetlenít bármiféle táplálkozást.

De odabent nincs akadály, sőt első ránézésre a helyiségtől a lélegzetünk is eláll: a csodás márvány oszlopcsarnok annyira pazar, hogy meg kell néznünk a menetjegyünket, hátha nem is a püspökladányi sebesre, hanem az Orient expresszre érvényes. Mire kifújjuk magunkat, már asztalunknál a pincér. Az étlap tanulmányozása rövid ideig tart, emberünk ugyanis pénztárgép-fordultával visszatér. Nem bajlódik az italrendeléssel, mindent tudni akar. Azonnal. Mégsem ellenszenves. Régivágású szakmabeli, negyedszázada még belőle volt a legtöbb, mostanában viszont kihalófélben lévő nyugdíjasjelölt. A türelmetlen érdeklődésre rávágjuk a májgombóclevest (570 Ft) meg gombás bélszínragut Stroganoff módra, krokettel (2830 Ft) és paradicsomsalátával (440 Ft).

A leves gyorsabban érkezik bármelyik vonatnál, addigra túl vagyunk az újabb csalódáson. Ami elsőre nagyvonalú és káprázatos, közelről egyáltalán nem: a bordó plüssel bevont fekete csővázás székek és fogasok akciós barkácsáruházi készletből származhatnak, miként a műmárvány asztalok és a rengeteg nagyméretű művirág is, ezért összhatása szomorúbb, mint a szomszéd asztalnál ülő fekete ruhás hölgy.

De a májgombóclevesre nem lehet rossz szavunk. A gombóc állaga kifogástalan, íze átlagon felüli, nem gyanakszunk sem porra, sem kockára - a szakácsiskolában négyesre értékelik az ilyesmit, ami ugyebár jót jelent. Az már kevésbé, hogy alig tesszük le a kanalat, máris megérkezik a ragu. A látvánnyal nincs gond - az uborkás bélszínrakásnak gombakalapot húztak a tetejébe, a krokettek úgy sorakoznak a tányéron, mint a farakás. Ám a gepárdos elkészítési idő meg a szósz tetejének gyűrődése arra utal, hogy gyorsétellel van dolgunk. Van, aki forrón szereti, de azért mégsem ennyire! A mikrohullámú sütő túlzott használata miatt azt sem tudjuk megállapítani, hogy valóban bélszínnel van-e dolgunk. Arra viszont nincs idő, hogy megvárjuk, míg kihűl. Épp hogy elértük a vonatot, kevés hiányzott, hogy a rémálom valósággá váljon.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.