Legfeljebb nem a menetrend szerint indul. Ám ettől nem múlik az a bizonyos gyomros, amit kizárólag vonat- és repülőutak előtt él át az ember, elromlott vekkerről, pénztár előtt hömpölygő sorról vagy forgalmi dugóról vizionálva a pályaudvar felé vezető úton. De van még ennél is rosszabb! Ha túlságosan hamar érkezünk az állomásra. Vonatunk még sehol, türelmünk fogytán, a gyomrunk korog. Mivel nem szerencsés, ha fájdalmunkat előre csomagolt szendviccsel, girosszal vagy hamburgerrel csillapítjuk, ám arra nincs időnk, hogy körülnézzünk a környéken, marad a szomorú sóhajtozás.
Mégsem veszett az ügy! A Keleti pályaudvar azon kevés hazai állomás közé tartozik, ahol - lássatok csodát! - nemhogy étterem, de egyenesen kávéház működik. Ráadásul kültéri egysége is van - valószínűleg innen a Baross Terasz név -, bár kertész lesről nem beszélhetünk, mivel a "kiülős" a csarnokban van. A terasz ugyan remek mozizást jelenthet, de a zaj és a kiirthatatlan "állomási szag" ellehetetlenít bármiféle táplálkozást.
De odabent nincs akadály, sőt első ránézésre a helyiségtől a lélegzetünk is eláll: a csodás márvány oszlopcsarnok annyira pazar, hogy meg kell néznünk a menetjegyünket, hátha nem is a püspökladányi sebesre, hanem az Orient expresszre érvényes. Mire kifújjuk magunkat, már asztalunknál a pincér. Az étlap tanulmányozása rövid ideig tart, emberünk ugyanis pénztárgép-fordultával visszatér. Nem bajlódik az italrendeléssel, mindent tudni akar. Azonnal. Mégsem ellenszenves. Régivágású szakmabeli, negyedszázada még belőle volt a legtöbb, mostanában viszont kihalófélben lévő nyugdíjasjelölt. A türelmetlen érdeklődésre rávágjuk a májgombóclevest (570 Ft) meg gombás bélszínragut Stroganoff módra, krokettel (2830 Ft) és paradicsomsalátával (440 Ft).
A leves gyorsabban érkezik bármelyik vonatnál, addigra túl vagyunk az újabb csalódáson. Ami elsőre nagyvonalú és káprázatos, közelről egyáltalán nem: a bordó plüssel bevont fekete csővázás székek és fogasok akciós barkácsáruházi készletből származhatnak, miként a műmárvány asztalok és a rengeteg nagyméretű művirág is, ezért összhatása szomorúbb, mint a szomszéd asztalnál ülő fekete ruhás hölgy.
De a májgombóclevesre nem lehet rossz szavunk. A gombóc állaga kifogástalan, íze átlagon felüli, nem gyanakszunk sem porra, sem kockára - a szakácsiskolában négyesre értékelik az ilyesmit, ami ugyebár jót jelent. Az már kevésbé, hogy alig tesszük le a kanalat, máris megérkezik a ragu. A látvánnyal nincs gond - az uborkás bélszínrakásnak gombakalapot húztak a tetejébe, a krokettek úgy sorakoznak a tányéron, mint a farakás. Ám a gepárdos elkészítési idő meg a szósz tetejének gyűrődése arra utal, hogy gyorsétellel van dolgunk. Van, aki forrón szereti, de azért mégsem ennyire! A mikrohullámú sütő túlzott használata miatt azt sem tudjuk megállapítani, hogy valóban bélszínnel van-e dolgunk. Arra viszont nincs idő, hogy megvárjuk, míg kihűl. Épp hogy elértük a vonatot, kevés hiányzott, hogy a rémálom valósággá váljon.
