Mi tagadás, van is ebben valami, de azért a Nagykörút mégsem szenvedte meg annyira a plázainváziót, mint a Kossuth Lajos utca vagy a Rákóczi út. Nem mintha az itteni üzletek nem bírnák a vevők ostromát, a butikok pedig versenyképesek volnának. Sokkal inkább olyan "színfoltok" miatt, mint például a Nyugati pályaudvar, a Blaha Lujza tér vagy - hogy a másik végletet említsük - a luxusszállodák. Kettő is van belőle: az egyik valaha sajtóház volt, a másikat - a Royalt - főleg Vörös Csillag moziként tartotta számon Budapest népe. Most viszont már nem csak a konyakosüvegen díszeleg az öt csillag.
Ám hiába minden, ha bemondjuk a címet (Erzsébet körút 43-49.), a megszépült szálló helyett sokaknak inkább az ismert borász nevén futó bisztró ugrik be, amit már évek óta legendaként tart számon a szakma és a közönség. A Bock titka egyértelműen a bátorság, pontosabban az, hogy egyszerre két serpenyővel dolgoznak: az egyikben tipikus magyar, a másikban az ún. fúziós konyha.
A puritán, egyterű belső már-már szembemegy a szálloda pompájával, a személyzet sem az ötcsillagos hotelek fellengzős figuráit idézi: a segítőkészség és a lesajnálás között nincs egyenlőségjel, a Bock pincérei természetesen viselkednek, a kedvünkben járnak - a legmagasabb színvonalon.
Ugyanez áll a levesekre is. A teljesen hagyományos kötözött tésztás, kolbászos krumpli- (950 Ft) és a már-már "tudományos-fantasztikus" kategóriába sorolható bazsalikomfagylaltos leves (1200 Ft) tökéletes, és a folytatás sem rosszabb. A termetes házi cipóban tálalt "színmarha", vagyis a "big Bock beef burger" (3100 Ft) arra hívja fel a figyelmet, hogy a hamburger nemcsak "utasellátós" éhségcsillapításra, de jelentékeny élvezetekre is alkalmas, a kemencés bárány (5700 Ft) viszont mindenféle mellékszál nélkül az a fajta "királyi eledel", amely leginkább egy véget nem érő lakoma csúcspontját jelentheti.
A desszert, vagyis a gesztenye gesztenyével (1100 Ft) a bükkszármazék minden értelmezési lehetőségével számol, a létől a sültig, és ez - noha azonos az alapanyag - olyan változatos ízű, valóban eredeti édességet eredményez, ami után tényleg az ujjunkat nyalogatjuk. Az asztaltól felállva már csak az jár a fejünkben, milyen módon tudnánk elejét venni az áradozásnak. Annyira snassz, hogy nem lehet egy rossz szavunk sem.
