De úgy tűnik, egyébként sem tiszta profilú helyre érkeztünk. Az étlapra nemcsak különös nevű keleti falatok, de a reggeli tojásrántotta, szendvicsek és például a mexikói (cajún csirke) vagy az olasz konyha néhány jellegzetes darabja (pl. tagliatelle) is rákerült, sőt norvég lazacot (legalábbis ez a neve) és "Old England" steaket is kapni. Desszertet nem.
A sziámi vonalon maradnánk, ha már így alakult. A "thai" leves (690 Ft) semmi különös, lehetne mondjuk kissé sűrűbb, viszont a kókuszleves (760 Ft) forró remeklés. A levesben lévő sokaságból nem is a kókuszt, hanem a koriandert és a gombát emelnénk ki. Tényleg ennyit számítana 70 forint? Nagyjából vájdlingnyi mennyiséget kapunk, úgyhogy a szerényebbek már itt befejezhetik a vacsorát.
Jam Káj (1950 Ft) néven darált csirkét ígérnek csípősen, újhagymával, korianderrel, citromfűvel, mentával meg persze rizzsel, és azt leszámítva, hogy új- helyett lila hagymát tesznek rá bőséggel, tulajdonképpen nem csapnak be. Csakhogy épp a lila hagyma "súlya" miatt dől az egyensúly, ami jócskán betesz az élménynek. Citromfű, menta? Mintha találkoztunk volna velük. Talán darált hússal is. Az ázsiai csirkemell (2190 Ft) valamivel komolyabb dolognak tűnik. A hús általában ízletes, és bár a hagyma újra bőséggel árad, azért most érezni, hogy más is van a tányéron.
Szó volt már róla, hogy desszert nincs, mégis minden vendégnek jár némi édesség. Az egyébként nagyszerű felszolgáló három kémcsővel kínál meg minket is: a természetben garantáltan elő nem forduló zöld, fehér és rózsaszín folyadék van bennük. Így hát nem meglepő, hogy az ízük sem tűnik valóságosnak.
