étel, hordó - CZUKOR

  • .
  • 2011. március 3.

Trafik

A költő örökbecsű sora zúg a fülünkbe, amikor a belváros belsejében araszolunk. A jó szándék kevés.
A Cukor utca sem olyan, mint régen, a gondos városrészrendező ide is újdonságot álmodott, a keskenybe hagyott kockakövest sétálóutcának mondott közterület váltotta fel. Mintha egy doboz desszertben járnánk.

Nem is olyan régen volt, hogy vegetáriánus étterem, a hazai vendéglátás fehér hollója fészkelte be magát ide. Nem tudjuk, mennyi volt abban a küldetés, és mennyi a hideg számítás, de a tulajdonos keresve se találhatott volna jobb helyet: ha már a hazai közönség ily közönnyel viseltetik, a környéken nagy számban előforduló külföldi turista biztosan nyitottabb, sőt igényli a vega kosztot.

De nem. A Vegetárium étterem - noha története során egyre több kompromisszumot kötött, melyek végén rántott sajt állt tartárral és hasábburgonyával - megszűnt, a helyére lépő Czukor viszont már evvel hirdeti magát: "ételeink és italaink árai kifejezetten kedvezőek, hiszen mi hiszünk abban, hogy aki egyszer ellátogat hozzánk, az úgyis visszatér! Természetesen a sportrajongókat (Digi sport, Eurosport2) sem felejtjük el, hiszen folyamatosan nyomon követjük az izgalmasabbnál izgalmasabb sportközvetítéseket, így akár egy korsó habos sör mellett együtt is szurkolhatunk kedvenceinkért".

Ha ehhez még hozzátesszük, hogy az étterem honlapján a 350 forint/korsó sör a kedvcsináló, akkor igencsak eltávolodtunk a vegetáriánus eszmétől, noha húsról még nem is volt szó.

De komolyabb átalakításról sem. Az egzotikus fonott bútorokra még a vegetáriumi időkből emlékszünk, talán a dekoráció sem változott. A nagyméretű televízió és vetítővászon mellett az tűnik újdonságnak, hogy az asztalokon - üveglap alatt - a Film-Színház-Muzsika című lap réges-régi példányainak egy-egy oldalát olvasgathatjuk.

A választék nem mondaható különösen izgalmasnak, bár mindenképpen dicséretes, hogy vega vonalon kissé rendhagyó a kínálat. Az "egy ilyen, egy olyan" mellett döntünk, vagyis egy "rendes" és egy vegetáriánus ételt próbálunk ki. A gulyásleves csipetkével (890 Ft) kétemberes adag, viszont nem jár hozzá kenyér. Azt kérni kell. A leves nyelvégetően forró, de ha csak ez lenne a baj! Hisz a hús szivacsosan rágós, csipetke annyi van benne, hogy akár név szerint is köszönthetnénk őket, a lé előre gyártottnak tűnik. Persze az újszülött minden viccen csak bőgni tud, nem csodálkoznánk, ha az egyszeri külföldi turista beszámolójában azt olvasnánk: "Gulyás kipipálva, ilyet sem eszem többet". Ráadásul húsmentesen sem jobb a helyzet: a diós bundás tofu (1680 Ft) tökéletesen íztelen, így legfeljebb a hozzáadott émelyítő öntetnek (hivatalosan: feketeszeder-mártás) teremt szilárd alapot. Mindez köszönő viszonyban sincs a köretként mellékelt - nem annyira vészes - zöldséges vadrizzsel, elsősorban azért, mert egy ilyen ételhez egyvalami illik: az udvarias elhárítás.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.