étel, hordó - CZUKOR

  • .
  • 2011. március 3.

Trafik

A költő örökbecsű sora zúg a fülünkbe, amikor a belváros belsejében araszolunk. A jó szándék kevés.
A Cukor utca sem olyan, mint régen, a gondos városrészrendező ide is újdonságot álmodott, a keskenybe hagyott kockakövest sétálóutcának mondott közterület váltotta fel. Mintha egy doboz desszertben járnánk.

Nem is olyan régen volt, hogy vegetáriánus étterem, a hazai vendéglátás fehér hollója fészkelte be magát ide. Nem tudjuk, mennyi volt abban a küldetés, és mennyi a hideg számítás, de a tulajdonos keresve se találhatott volna jobb helyet: ha már a hazai közönség ily közönnyel viseltetik, a környéken nagy számban előforduló külföldi turista biztosan nyitottabb, sőt igényli a vega kosztot.

De nem. A Vegetárium étterem - noha története során egyre több kompromisszumot kötött, melyek végén rántott sajt állt tartárral és hasábburgonyával - megszűnt, a helyére lépő Czukor viszont már evvel hirdeti magát: "ételeink és italaink árai kifejezetten kedvezőek, hiszen mi hiszünk abban, hogy aki egyszer ellátogat hozzánk, az úgyis visszatér! Természetesen a sportrajongókat (Digi sport, Eurosport2) sem felejtjük el, hiszen folyamatosan nyomon követjük az izgalmasabbnál izgalmasabb sportközvetítéseket, így akár egy korsó habos sör mellett együtt is szurkolhatunk kedvenceinkért".

Ha ehhez még hozzátesszük, hogy az étterem honlapján a 350 forint/korsó sör a kedvcsináló, akkor igencsak eltávolodtunk a vegetáriánus eszmétől, noha húsról még nem is volt szó.

De komolyabb átalakításról sem. Az egzotikus fonott bútorokra még a vegetáriumi időkből emlékszünk, talán a dekoráció sem változott. A nagyméretű televízió és vetítővászon mellett az tűnik újdonságnak, hogy az asztalokon - üveglap alatt - a Film-Színház-Muzsika című lap réges-régi példányainak egy-egy oldalát olvasgathatjuk.

A választék nem mondaható különösen izgalmasnak, bár mindenképpen dicséretes, hogy vega vonalon kissé rendhagyó a kínálat. Az "egy ilyen, egy olyan" mellett döntünk, vagyis egy "rendes" és egy vegetáriánus ételt próbálunk ki. A gulyásleves csipetkével (890 Ft) kétemberes adag, viszont nem jár hozzá kenyér. Azt kérni kell. A leves nyelvégetően forró, de ha csak ez lenne a baj! Hisz a hús szivacsosan rágós, csipetke annyi van benne, hogy akár név szerint is köszönthetnénk őket, a lé előre gyártottnak tűnik. Persze az újszülött minden viccen csak bőgni tud, nem csodálkoznánk, ha az egyszeri külföldi turista beszámolójában azt olvasnánk: "Gulyás kipipálva, ilyet sem eszem többet". Ráadásul húsmentesen sem jobb a helyzet: a diós bundás tofu (1680 Ft) tökéletesen íztelen, így legfeljebb a hozzáadott émelyítő öntetnek (hivatalosan: feketeszeder-mártás) teremt szilárd alapot. Mindez köszönő viszonyban sincs a köretként mellékelt - nem annyira vészes - zöldséges vadrizzsel, elsősorban azért, mert egy ilyen ételhez egyvalami illik: az udvarias elhárítás.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.