étel, hordó - CZUKOR

  • .
  • 2011. március 3.

Trafik

A költő örökbecsű sora zúg a fülünkbe, amikor a belváros belsejében araszolunk. A jó szándék kevés.
A Cukor utca sem olyan, mint régen, a gondos városrészrendező ide is újdonságot álmodott, a keskenybe hagyott kockakövest sétálóutcának mondott közterület váltotta fel. Mintha egy doboz desszertben járnánk.

Nem is olyan régen volt, hogy vegetáriánus étterem, a hazai vendéglátás fehér hollója fészkelte be magát ide. Nem tudjuk, mennyi volt abban a küldetés, és mennyi a hideg számítás, de a tulajdonos keresve se találhatott volna jobb helyet: ha már a hazai közönség ily közönnyel viseltetik, a környéken nagy számban előforduló külföldi turista biztosan nyitottabb, sőt igényli a vega kosztot.

De nem. A Vegetárium étterem - noha története során egyre több kompromisszumot kötött, melyek végén rántott sajt állt tartárral és hasábburgonyával - megszűnt, a helyére lépő Czukor viszont már evvel hirdeti magát: "ételeink és italaink árai kifejezetten kedvezőek, hiszen mi hiszünk abban, hogy aki egyszer ellátogat hozzánk, az úgyis visszatér! Természetesen a sportrajongókat (Digi sport, Eurosport2) sem felejtjük el, hiszen folyamatosan nyomon követjük az izgalmasabbnál izgalmasabb sportközvetítéseket, így akár egy korsó habos sör mellett együtt is szurkolhatunk kedvenceinkért".

Ha ehhez még hozzátesszük, hogy az étterem honlapján a 350 forint/korsó sör a kedvcsináló, akkor igencsak eltávolodtunk a vegetáriánus eszmétől, noha húsról még nem is volt szó.

De komolyabb átalakításról sem. Az egzotikus fonott bútorokra még a vegetáriumi időkből emlékszünk, talán a dekoráció sem változott. A nagyméretű televízió és vetítővászon mellett az tűnik újdonságnak, hogy az asztalokon - üveglap alatt - a Film-Színház-Muzsika című lap réges-régi példányainak egy-egy oldalát olvasgathatjuk.

A választék nem mondaható különösen izgalmasnak, bár mindenképpen dicséretes, hogy vega vonalon kissé rendhagyó a kínálat. Az "egy ilyen, egy olyan" mellett döntünk, vagyis egy "rendes" és egy vegetáriánus ételt próbálunk ki. A gulyásleves csipetkével (890 Ft) kétemberes adag, viszont nem jár hozzá kenyér. Azt kérni kell. A leves nyelvégetően forró, de ha csak ez lenne a baj! Hisz a hús szivacsosan rágós, csipetke annyi van benne, hogy akár név szerint is köszönthetnénk őket, a lé előre gyártottnak tűnik. Persze az újszülött minden viccen csak bőgni tud, nem csodálkoznánk, ha az egyszeri külföldi turista beszámolójában azt olvasnánk: "Gulyás kipipálva, ilyet sem eszem többet". Ráadásul húsmentesen sem jobb a helyzet: a diós bundás tofu (1680 Ft) tökéletesen íztelen, így legfeljebb a hozzáadott émelyítő öntetnek (hivatalosan: feketeszeder-mártás) teremt szilárd alapot. Mindez köszönő viszonyban sincs a köretként mellékelt - nem annyira vészes - zöldséges vadrizzsel, elsősorban azért, mert egy ilyen ételhez egyvalami illik: az udvarias elhárítás.

Figyelmébe ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.