étel, hordó - CZUKOR

  • .
  • 2011. március 3.

Trafik

A költő örökbecsű sora zúg a fülünkbe, amikor a belváros belsejében araszolunk. A jó szándék kevés.
A Cukor utca sem olyan, mint régen, a gondos városrészrendező ide is újdonságot álmodott, a keskenybe hagyott kockakövest sétálóutcának mondott közterület váltotta fel. Mintha egy doboz desszertben járnánk.

Nem is olyan régen volt, hogy vegetáriánus étterem, a hazai vendéglátás fehér hollója fészkelte be magát ide. Nem tudjuk, mennyi volt abban a küldetés, és mennyi a hideg számítás, de a tulajdonos keresve se találhatott volna jobb helyet: ha már a hazai közönség ily közönnyel viseltetik, a környéken nagy számban előforduló külföldi turista biztosan nyitottabb, sőt igényli a vega kosztot.

De nem. A Vegetárium étterem - noha története során egyre több kompromisszumot kötött, melyek végén rántott sajt állt tartárral és hasábburgonyával - megszűnt, a helyére lépő Czukor viszont már evvel hirdeti magát: "ételeink és italaink árai kifejezetten kedvezőek, hiszen mi hiszünk abban, hogy aki egyszer ellátogat hozzánk, az úgyis visszatér! Természetesen a sportrajongókat (Digi sport, Eurosport2) sem felejtjük el, hiszen folyamatosan nyomon követjük az izgalmasabbnál izgalmasabb sportközvetítéseket, így akár egy korsó habos sör mellett együtt is szurkolhatunk kedvenceinkért".

Ha ehhez még hozzátesszük, hogy az étterem honlapján a 350 forint/korsó sör a kedvcsináló, akkor igencsak eltávolodtunk a vegetáriánus eszmétől, noha húsról még nem is volt szó.

De komolyabb átalakításról sem. Az egzotikus fonott bútorokra még a vegetáriumi időkből emlékszünk, talán a dekoráció sem változott. A nagyméretű televízió és vetítővászon mellett az tűnik újdonságnak, hogy az asztalokon - üveglap alatt - a Film-Színház-Muzsika című lap réges-régi példányainak egy-egy oldalát olvasgathatjuk.

A választék nem mondaható különösen izgalmasnak, bár mindenképpen dicséretes, hogy vega vonalon kissé rendhagyó a kínálat. Az "egy ilyen, egy olyan" mellett döntünk, vagyis egy "rendes" és egy vegetáriánus ételt próbálunk ki. A gulyásleves csipetkével (890 Ft) kétemberes adag, viszont nem jár hozzá kenyér. Azt kérni kell. A leves nyelvégetően forró, de ha csak ez lenne a baj! Hisz a hús szivacsosan rágós, csipetke annyi van benne, hogy akár név szerint is köszönthetnénk őket, a lé előre gyártottnak tűnik. Persze az újszülött minden viccen csak bőgni tud, nem csodálkoznánk, ha az egyszeri külföldi turista beszámolójában azt olvasnánk: "Gulyás kipipálva, ilyet sem eszem többet". Ráadásul húsmentesen sem jobb a helyzet: a diós bundás tofu (1680 Ft) tökéletesen íztelen, így legfeljebb a hozzáadott émelyítő öntetnek (hivatalosan: feketeszeder-mártás) teremt szilárd alapot. Mindez köszönő viszonyban sincs a köretként mellékelt - nem annyira vészes - zöldséges vadrizzsel, elsősorban azért, mert egy ilyen ételhez egyvalami illik: az udvarias elhárítás.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)