kulthírek

  • .
  • 2011. március 3.

Trafik

CÉSAR Néhány nappal az Oscar-gála előtt osztották ki a francia film legnagyobb elismeréseit, a César-díjakat. A tizenegy kategóriában jelölt Emberek és istenek, Xavier Bouvais műve érdemelte ki az év legjobb filmje díját, de emellett csupán két másik kategóriában nyert, Caroline Charpentier operatőri munkája és a legjobb férfi mellékszereplő, Michel Lonsdale révén.

A legjobb alakításokat Eric Almosino nyújtotta az 1991-ben elhunyt énekes, Serge Gainsbourg életéről szóló Gainsbourg című filmben, a legjobb női alakítást pedig Sara Forestier a Le nom de gens című vígjátékban. A legjobb rendező díját Roman Polanski kapta a Szellemíróért, amelynek forgatókönyve (Polanski és Robert Harris), zenéje (Alexander Desplat) és vágása (Hervé de Luze) is díjat termett. Quentin Tarantinót életműdíjjal tisztelték meg.

GYÁSZ 85 éves korában elhunyt Arnost Lustig cseh író: Theresienstadt, Auschwitz és Buchenwald túlélőjeként a háború után újságíróként dolgozott Csehszlovákiában. Az 1968-as megszállás után az Egyesült Államokban telepedett le, és csak a rendszerváltás után tért haza. Lovely Green Eyes című regényét 2003-ban Pulitzer-díjra jelölték. Magyarul egy novellája (Halott madarak vidám éneke) jelent meg a tilalomtól szabadult cseh elbeszélők műveiből válogatott Feltámadt tetszhalottak című kötetben (2001, Kalligram).

NME-DÍJAK Az Arcade Fire The Suburbs című munkája lett a New Musical Express szerint a tavalyi év legjobb albuma. A legjobb zenekarnak a Muse bizonyult, immár második évben egymás után, a legígéretesebb tehetségnek pedig egy új-zélandi zenekart, a Naked And Famoust találták.

ÍR, FELOLVAS, BESZÉLGET Az író könyvtára című felolvasóest-sorozat keretében Nagy Ildikó Noémi és Garaczi László a vendége a Szépírók Társasága és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár közös rendezvényének az I. ker., Krisztina körúti fiókban, március 8-án, kedden 18 órától.

RETROSPEKTÍV: LUC TUYMANS Napjaink első számú belga képzőművésze, Luc Tuymans eddigi legátfogóbb kiállításán mutatja be pályája utóbbi három évtizedének termését: a brüsszeli Bozar Centre for Fine Arts termeiben több mint 70 festménye látható. Zömüket magángyűjteményekből kölcsönözték annak az utazó tárlatnak a kedvéért, amely több amerikai város érintése után most ért Brüsszelbe. A május 8-ig nyitva tartó kiállításon kronologikus rendben tekinthetők meg Tuymans sorozatai, amelyek jellemzően napjaink vagy a közelmúlt történelmi eseményeit felidézvén nehéz kérdésekkel szembesítenek, a maguk visszafogott módján. A zömmel a szürke színárnyalataiban játszó képek mellett Brüsszelben először láthatók együtt az 1958-ban született művész korai Super 8, 16 és 35 mm-es filmjei is. Illusztrációnkon látható két festménye Belgium gyarmati múltjának feldolgozásához szól hozzá: egyik a független Kongó első (alighanem belga és amerikai közreműködéssel, 1961-ben meggyilkolt) miniszterelnökét ábrázolja, a másik Baudouin belga királyt, 1955-ös kongói látogatására érkeztekor (a cím Szépfiút jelent, gúnyosan így emlegették ott). Luc Tuymansnak 2007-ben volt kiállítása a Műcsarnokban (interjúnkat lásd: "Festményeim leglényegesebb eleme a távolság", Magyar Narancs, 2007. december 20.).

RETROSPEKTÍV: TONY CRAGG A kortárs brit szobrászat egyik meghatározó alakja, Tony Cragg közel négy évtizedes pályájára tekint vissza a duisburgi Museum Küppersmühle termeiben: a június 13-ig nyitva tartó kiállításon mintegy ötven plasztikája mellett rajzait és grafikáit is bemutatja Dinge im Kopf - Things on the Mind címmel. A kiállítás címe arra a folyamatra utal, és a műveken keresztül azt igyekszik illusztrálni, ahogy az ember fejében lévő egyik dologból következik a másik, gondolat gondolatot követ, egészen addig, amíg egy szobor elkészültével új irányban kezd tapogatózni az elme. Az 1949-ben, Liverpoolban született Cragg az 1970-es évek vége óta Wuppertalban él, s jelenleg a Düsseldorfi Művészeti Akadémia igazgatója. Kiállítása az akadémián oktató művészeket bemutató Akademos című sorozat része. Tony Craggnek legutóbb 2009-ben rendezett kiállítást a budapesti Knoll Galéria.

OSCAR-OSZTÁS A várakozásnak megfelelően vasárnap Oscar-díjjá érett Colin Firth és Natalie Portman alakítása A király beszédében, illetve a Fekete hattyúban - a különbség annyi, hogy az előző egyúttal a legjobb film, a legjobb rendezés (Tom Hooper) és eredeti forgatókönyv (David Seidler) révén még hármat kapott, utóbbinak csak a főszereplőjét jutalmazták. Négy hang- és látványtechnikai elismerés jutott az Eredetnek is, közte a legjobb operatőré (Wally Pfister), míg a legjobb mellékszereplőket Christian Bale és Melissa Leo személyében a David O. Russel rendezte A harcosban találta meg az Amerikai Filmakadémia tagsága. A legjobb nem angol nyelvű filmet Dánia adta (Susanne Bier: Egy jobb világ), a legjobb adatpált forgatókönyvet Aaron Sorkin, a legjobb eredeti zenét Trent Reznor és Atticus Ross írta (A közösségi háló), a legjobb eredeti dalt pedig Randy Newman (Toy Story 3) - ez utóbbi bizonyult a legjobb egész estés animációnak, a legjobb egész estés doku pedig a gazdasági válság kialakulásáról lebbenti le a fátylat (Charles Ferguson, Audrey Marrs: Inside Job).

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.