kulthírek

  • .
  • 2011. március 3.

Trafik

CÉSAR Néhány nappal az Oscar-gála előtt osztották ki a francia film legnagyobb elismeréseit, a César-díjakat. A tizenegy kategóriában jelölt Emberek és istenek, Xavier Bouvais műve érdemelte ki az év legjobb filmje díját, de emellett csupán két másik kategóriában nyert, Caroline Charpentier operatőri munkája és a legjobb férfi mellékszereplő, Michel Lonsdale révén.

A legjobb alakításokat Eric Almosino nyújtotta az 1991-ben elhunyt énekes, Serge Gainsbourg életéről szóló Gainsbourg című filmben, a legjobb női alakítást pedig Sara Forestier a Le nom de gens című vígjátékban. A legjobb rendező díját Roman Polanski kapta a Szellemíróért, amelynek forgatókönyve (Polanski és Robert Harris), zenéje (Alexander Desplat) és vágása (Hervé de Luze) is díjat termett. Quentin Tarantinót életműdíjjal tisztelték meg.

GYÁSZ 85 éves korában elhunyt Arnost Lustig cseh író: Theresienstadt, Auschwitz és Buchenwald túlélőjeként a háború után újságíróként dolgozott Csehszlovákiában. Az 1968-as megszállás után az Egyesült Államokban telepedett le, és csak a rendszerváltás után tért haza. Lovely Green Eyes című regényét 2003-ban Pulitzer-díjra jelölték. Magyarul egy novellája (Halott madarak vidám éneke) jelent meg a tilalomtól szabadult cseh elbeszélők műveiből válogatott Feltámadt tetszhalottak című kötetben (2001, Kalligram).

NME-DÍJAK Az Arcade Fire The Suburbs című munkája lett a New Musical Express szerint a tavalyi év legjobb albuma. A legjobb zenekarnak a Muse bizonyult, immár második évben egymás után, a legígéretesebb tehetségnek pedig egy új-zélandi zenekart, a Naked And Famoust találták.

ÍR, FELOLVAS, BESZÉLGET Az író könyvtára című felolvasóest-sorozat keretében Nagy Ildikó Noémi és Garaczi László a vendége a Szépírók Társasága és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár közös rendezvényének az I. ker., Krisztina körúti fiókban, március 8-án, kedden 18 órától.

RETROSPEKTÍV: LUC TUYMANS Napjaink első számú belga képzőművésze, Luc Tuymans eddigi legátfogóbb kiállításán mutatja be pályája utóbbi három évtizedének termését: a brüsszeli Bozar Centre for Fine Arts termeiben több mint 70 festménye látható. Zömüket magángyűjteményekből kölcsönözték annak az utazó tárlatnak a kedvéért, amely több amerikai város érintése után most ért Brüsszelbe. A május 8-ig nyitva tartó kiállításon kronologikus rendben tekinthetők meg Tuymans sorozatai, amelyek jellemzően napjaink vagy a közelmúlt történelmi eseményeit felidézvén nehéz kérdésekkel szembesítenek, a maguk visszafogott módján. A zömmel a szürke színárnyalataiban játszó képek mellett Brüsszelben először láthatók együtt az 1958-ban született művész korai Super 8, 16 és 35 mm-es filmjei is. Illusztrációnkon látható két festménye Belgium gyarmati múltjának feldolgozásához szól hozzá: egyik a független Kongó első (alighanem belga és amerikai közreműködéssel, 1961-ben meggyilkolt) miniszterelnökét ábrázolja, a másik Baudouin belga királyt, 1955-ös kongói látogatására érkeztekor (a cím Szépfiút jelent, gúnyosan így emlegették ott). Luc Tuymansnak 2007-ben volt kiállítása a Műcsarnokban (interjúnkat lásd: "Festményeim leglényegesebb eleme a távolság", Magyar Narancs, 2007. december 20.).

RETROSPEKTÍV: TONY CRAGG A kortárs brit szobrászat egyik meghatározó alakja, Tony Cragg közel négy évtizedes pályájára tekint vissza a duisburgi Museum Küppersmühle termeiben: a június 13-ig nyitva tartó kiállításon mintegy ötven plasztikája mellett rajzait és grafikáit is bemutatja Dinge im Kopf - Things on the Mind címmel. A kiállítás címe arra a folyamatra utal, és a műveken keresztül azt igyekszik illusztrálni, ahogy az ember fejében lévő egyik dologból következik a másik, gondolat gondolatot követ, egészen addig, amíg egy szobor elkészültével új irányban kezd tapogatózni az elme. Az 1949-ben, Liverpoolban született Cragg az 1970-es évek vége óta Wuppertalban él, s jelenleg a Düsseldorfi Művészeti Akadémia igazgatója. Kiállítása az akadémián oktató művészeket bemutató Akademos című sorozat része. Tony Craggnek legutóbb 2009-ben rendezett kiállítást a budapesti Knoll Galéria.

OSCAR-OSZTÁS A várakozásnak megfelelően vasárnap Oscar-díjjá érett Colin Firth és Natalie Portman alakítása A király beszédében, illetve a Fekete hattyúban - a különbség annyi, hogy az előző egyúttal a legjobb film, a legjobb rendezés (Tom Hooper) és eredeti forgatókönyv (David Seidler) révén még hármat kapott, utóbbinak csak a főszereplőjét jutalmazták. Négy hang- és látványtechnikai elismerés jutott az Eredetnek is, közte a legjobb operatőré (Wally Pfister), míg a legjobb mellékszereplőket Christian Bale és Melissa Leo személyében a David O. Russel rendezte A harcosban találta meg az Amerikai Filmakadémia tagsága. A legjobb nem angol nyelvű filmet Dánia adta (Susanne Bier: Egy jobb világ), a legjobb adatpált forgatókönyvet Aaron Sorkin, a legjobb eredeti zenét Trent Reznor és Atticus Ross írta (A közösségi háló), a legjobb eredeti dalt pedig Randy Newman (Toy Story 3) - ez utóbbi bizonyult a legjobb egész estés animációnak, a legjobb egész estés doku pedig a gazdasági válság kialakulásáról lebbenti le a fátylat (Charles Ferguson, Audrey Marrs: Inside Job).

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.