Most, hogy az elmúlt években az irodaházak lábazatába ékelt üvegkalitkás főzelékdéknek, a piacok kart karba öltő etetőpultjainak, illetve a hentesek infralámpás látványhurkáinak a népszerűsége viharos gyorsasággal megnőtt, miközben a sokat emlegetett minőség a választhatóság és a látogatottság arányában egy csöppet sem változott, különös figyelmet érdemelnek azok a helyek, amelyek egyrészt élénken reagálnak a zeitgeistre, ugyanakkor tartást mutatnak, autonómiát; ahol a kanti szándék- és eredményetika, forma és tartalom szépen esik egybe. A Somlói út 26. alatt húzódó Étkezde "fantázianevű" étkezde ez utóbbiak közül való.
A monumentális Gellért-hegyi villa az étkezdefelfedező emlékei szerint a kisképző kollégiuma volt (talán ma is az?); a kertben faragott portrékat vehet észre a látogató, mialatt a mohos kőlépcsőkön leballag a nyáron gesztenyefák árnyékolta, belső helyiségből nyíló teraszra, amely a téli időszakban a műanyag sátoros kiegészítés legvállalhatóbb verziójával fedett; minden teljesen átlátható, a fények akadály nélkül áradnak az ekképp némileg a Kádár-korszak kistermelői tevékenységének, a fóliakertészetnek a fellegvárát idéző objektumba. E keretek között nem túl jelleges enteriőr fogad, egyszerű vendéglőbútorok, de rajtuk az abroszok keményített rendje, vagyis a higiéniás komfort garanciája okvetlenül megnyugtató. A napi menüsor (860 Ft) változatossága és kívánság szerinti variabilitása a gyanútlan betoppanót és a rutinos gasztronoutát, aki vagyunk, azonnal és egyként magával ragadja. A klasszikus bécsi szeletes, közmegegyezéses opcióktól a tokaji borban érlelt, az ősmagyar génállományt megszólító mangalica lehetőségén át a házi desszertek és málnaszörpök, hovatovább a krumplileves és a sima, csapvizes kancsók rusztikus világáig húzható meg a legott valósággá varázsolható álmodozások horizontja. A kiszolgálás tempós és figyelmes. A tálca, melyen fogásaink érkeznek, tompa fényű, önkiszolgálós patinája a Mosoly Albumában őrzött, napközis önmagunkat hívja elő; műanyag korsók emelkednek a psziché visszapillantó tükrében, alumíniumeszcájg fémes íze elevenedik meg a szájpadláson, konyhás nénik izzadt szusszanásai rezegtetik dobhártyánkat, orrcimpáinkat. Ám az Étkezde étkezdében, hála az égnek, csupán ez az egy, az eltűnt idők nyomába indító "Madelaine-keksz" található. A tálca.
Hőérzetünk optimális. Pénztárcánk nincs, de nem is szükséges, mert egyezer, kék szemmel kacsingató magyar forinttal és némi páncélossal, azaz apróval fáradunk a fizetőpincérek hiányában becsületkasszának is tekinthető ablakhoz; az összeg fedezi háromfogásos kosztunkat. Bárha kvártélyunk is lenne az emeleten, sóhajtunk egy magányosat, aztán útra kelünk őszbe, télbe, bárhova, akár egy Ady-versben.
Nyitva tartás: 12-től 15-ig
