"Kedves hogyishívjákok, egybegyűltek és a külföldi vendéglősök, azért gyúltunk egyszerre, hogy felhívjuk a figyelmet, és jó, hogy ennyien eljöttünk, mert én itt megnyitom ezt a kis palackot, palackocskát, Brüsszelből nem látszik idáig, hogy mi milyen nehéz helyzetben próbálkozunk megérteni egymást, hopp, vigyázz, nehogy leverjek valamit. És ezért felhívom mindenki figyelmét arra az áldozatos és olykor szeretetből is, de végül is mindnyájónk közös ünnepe, és ne hagyjuk, hogy kívülről ránk erőltetett, milyen örökmécses, hanem fáklya, azért legjobb, ha folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, mert a kommunikáció, ne értsenek félre, ha teljesen korrekt vagyok, még lehetőleg kommunális értelemben, ez csak napok alatt lenne körülírható. Az a közös nyelv, amit Brüsszelben is meg Strasbourgban is, de leginkább a gyártási kapacitások tükrében kellene létrehozni, énekeljétek ti is velem, minek a szív, ha úgy fáj, majd én dúdolom, ne lökdössé', mert mindnyájan a közös erőfeszítések. A politika figyelmét felhívni. Semmilyen interurbán, és én igenis tudok kacsintani, ha akarok, a szemmérték előrehaladása az elmúlt négy év volumenjében kompletten különbözött. A korábbi időszakok láthatatlan érdemeinek tekintetében, mellyel Európában, és akkor már az interneten is kölcsönözhető. Mindehhez együtt van a szolidaritás, és az ágazati összetevők: cipó. Igen, villamos, jól értették, értettétek! Elektronikai értelemben vett csoportos rögtönzések helyett folytatjuk a tárgyalásokat, nem szeletben, hanem szódával. Megnyitottam, és köszönöm szépen a bizalmat." Ez még így ment fél óráig, az is biztos, hogy nem az idei pálinkaszemle vagy borfesztivál megnyitóján. És senki egy hangot sem szólt, csak röhögtek egymás közt. Holnap is lesz nap. Szerintem nézzünk inkább tévét, mert még az sem ennyire ciki.
Pénteken (8-án) örülhetnek a kamaszok és a gyermeteg lelkű felnőttek, mert az m2-n 21.50-kor kezdődő spanyol film Barcelonában játszódik, talán onnan is a cím: A városban. S ha ilyen tapaszpusztító módszerrel tévézünk, 22.25-kor nyugodtan átkapcsolhatunk a Dunára, mert a 800 golyó egy másik spanyol film. Én persze kivárom huszonöt perccel az éjfél múltát a Duna csatornán, mert ott Petőfi Sándor bordalai következnek, csak remélhetjük, hogy nem a bevezetőben idézett előadó tolmácsolásában. A magam részéről viszont itt követelem, hogy ne csak a papok, de a filmesek is. 0.45-kor a film+-on nem spanyol, de mexikói: Anyádat is - én üzenem.
Szombaton leitatom a vombatom, de előbb idekopizom az m2-n 16.05-kor kezdődő Fuss, hogy utolérjenek c. magyar filmmű tartalmát a port.hu-ról. Dehogy kopizom, nézzék meg! Amikor már hortyog az ittas vombat (22.40-kor), bekapcsolom megint az m2-t, és megnézem A gonosz érintését, Orson Wellness rendezte vagy ki, állítólag róla nevezték el az idei filmszemle fődíját vagy Magellánról, akarom mondani, Maligánról. Arany Orson (tudják, a polgár).
Vasárnap ebédre (13.05-kor) az m1-en Régi idők focija - úgy hírlik, sokan szeretik Sándor Pál 1973-as filmjét. Éjfélkor vetélkedő: 23.45; m2: Lost Highway - Útvesztőben. 24.00; tv2: Brazil. Én ugyan nem vetélkedek, mert délután öt huszonötkor megnéztem a Filmmúzeumon A vörös Pimpernelt - épp négyszázadszor.
Hétfőn, kedden erre rápihenek.
Szerdán, ha már volt spanyol meg mexikói, lepjék meg magukat egy argentinnal vagy kilenccel. A kilenc királynő egy vicces szélhámoskodás 2000-ből (film+; 19.30).
Csütörtökön zárom soraimat, de előbb megnézem az Egy férfi és egy nő című 1966-os avítt rettenetet, mert perverz vagyok (Duna tv; 19.10). Ha tévéznek, maguk is tök perverzek, fujj, fujj, brrrr.
