étel, hordó - FERDINÁND

  • .
  • 2010. július 15.

Trafik

A "bohémia" úgy húsz éve volt igazán divatos jelenség. Prága zarándokhellyé magasztosult/silányult, és közben úgy röpködtek a pesti éjszakában a Hrabal-idézetek, mint mostanában a szúnyogok.
Tudjuk persze, hogy a divathoz a kimenés is hozzátartozik, így voltaképpen törvényszerű, hogy a korábbi Pilsner-szakértők borra, sajtra, mangalicára, pálinkára váltottak, azonban botorság lenne a csehezést egy kalap alá venni ilyen-olyan egynyári módikkal. A prágai vonalat ma is szeretettel őrzi a kollektív emlékezet, a közhelyszótár mindent kibír. "Merüljünk el a 'Boldog békeidők' adta életérzésben, és rendeljünk nyugodtan ételt, s italt. Tehetjük, hiszen egyszerre vagyunk Vendégek és Időutazók." Ezt például a Ferdinánd Monarchia Cseh Sörház beharangozójában olvastuk, és nyakunk tettük volna rá, hogy a Szív utca és az Aradi utca sarkán nemrég megnyílt létesítményben - a kiszámíthatóság jegyében - Svejk lesz a főszereplő. Nos, tévedtünk, de mégsem akkorát, hogy a vérünket vegyék. Az egyébként valóban "tipikus csehre" hangolt berendezés dísze ugyanis Svejk helyett egy bazi nagy plüss (?) Kis Vakond (miszerint Krtecek). Miközben szentimentálisan felsóhajtunk, milyen kár, hogy csak egyszer vagyunk gyerekek, látjuk ám, hogy még úgy is majdnem telt ház van, hogy az adottságok miatt terasz nyitására nincs lehetőség.

Nem számolunk vendéget, de az biztos, hogy kevés az egy szem felszolgáló, akinek jóindulatával nincsenek, rátermettségével kapcsolatban viszont vannak komoly kételyeink. Legyen elég annyi, hogy az előételt a leves után kapjuk. Ám gyorsan kiderül, hogy ez nem is akkora baj, hiszen így csak a korrekt fokhagymaleves (600 Ft) után kell boldogulni a prágai sonka pirítóssal és tormakrémmel (750 Ft) nevezetű bevezetővel. Egycsillagos szállodák reggelijére emlékeztet a dolog (néhány szelet sonka a sarki közértből, nem különösebben friss, de nem is pirítós kenyér), bár ott a tormát virsli mellé adják. Szerencsére a folytatás sokkal kevésbé rémületes: a cseh gulyás fehér knédlivel (1650 Ft), ami igazából pörkölt és a sonkás burgonyagombóc savanyúkáposzta-ágyon (1450 Ft) bármelyik prágai vendéglő turistamenüjébe beleférne, és a gombás sertéssülttel (1750 Ft) is csak annyi bajunk lehet, hogy nagyképűen "bordasteaknek" mondják. De mit számít, ha a hús omlós, mint a környékbeli házak homlokzata, a köretként kapott tócsni párját ritkító, a ház büszkeségének mondott 13 fokos csapolt Ferdinánd sör (450 Ft/3 dl) pedig káprázatos. A sonkát gyorsan felejtsük el.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.